Oviban

Trisztán a múlt héten megkezdte óvodai karrierjét. Az átállás a várakozásoknak megfelelően, különösebb zökkenők nélkül zajlott. A második nap már nem akart hazajönni, tegnap reggel pedig már hat órakor indulásra kész volt, reggelizni is alig volt türelme. Gyakran elgondolkodok rajta, hogy mennyire különbözőek vagyunk e tekintetben. Engem a legnagyobb jóindulattal sem lehetne társasági embernek nevezni. Szeretek ugyan együtt lenni másokkal, de nekem az ideális létszám 3-4 ember, az óvodába járást pedig annak idején olyan lelkesen és eredményesen szabotáltam el, hogy összesen ha egy hónapot töltöttem oviban három év alatt. Trisztán ezzel szemben akkor érzi jól magát, ha rengeteg ember van körülötte, pillanatok alatt köt barátságot és lelkesen próbál ki minden újat. Az eddigi három éve alatt ha jól emlékszem, egyszer sem tiltakozott, ha új helyre került, más vigyázott rá, vagy idegen helyen kellett aludnia.

Az persze egy dolog, hogy Trisztánnak tetszik az új rendszer, hiszen ő gyaníthatólag bármelyik óvodában jól érezné magát. Legalább ennyire fontos, hogy mi, a szülők is elfogadjuk a helyet, és úgy érezzük, hogy biztonságos helyen van a gyerekünk. E tekintetben voltak némi kételyeink kezdetben. Az óvoda (pontosabban kombinált intézmény, hiszen bölcsődei részlegük is van), Aalborg legnagyobb ilyen intézménye, 130 gyerekkel. Ez a tény persze már önmagában is elgondolkodtatná a legtöbb szülőt. Eredetileg mi is egy kisebb, meghitt óvodában gondolkodtunk, úgy 20-30 gyerekkel, de aztán rájöttünk, hogy a fenti okok miatt Trisztánnak a hely méretével egyáltalán nem lesz gondja.

Szerencsére az ovi egy három éve épült, modern épületben van. Ezekről az új skandináv épületekről sok minden elmondható, de az tagadhatatlan, hogy jól átgondoltak, gondosan kivitelezettek és igen funkcionálisak. A jó építészeti megoldásnak köszönhetően az első kérdés, ami felmerül a látogatóban, hogy hol vannak a gyerekek? Az előtérbe belépve olyan csend fogadja az embert, mint egy könyvtárban. A központi, ebédlőül szolgáló helyiségből polipkarokként nyúlik ki a három épületszárny, melyek a három részlegnek adnak helyet. Ennek az elrendezésnek köszönhetően az egész úgy működik, mint három különálló intézmény, amely valamilyen oknál fogva egy épületbe került. Ehhez jön még egy hatalmas játszótér, illetve a tornaterem a szomszédos általános iskolában, melyet szintén használhatnak a gyerekek.

Szintén nagyon fontos szempont, hogy az ovi tőlünk pár száz méterre fekszik, ráadásul útban a városközpont és Ane munkahelye felé, tehát nem kell kocsival vagy busszal fuvarozni, illetve hajnalban felkelni. 

Ezek persze csak a kezdeti benyomások. Hosszabb távon a legfontosabb az lesz, hogy hogyan tudunk majd együttműködni az óvodai személyzettel - erről azonban korai lenne még bármit is mondani.