Vár állott...

Mindig is szerettem a térképeket. Már egészen fiatal koromban órákat voltam képes egy-egy térképlap vagy atlaszoldal tanulmányozásával tölteni, és ez az érdeklődésem azóta sem csökkent.Ilyenkor persze megindul az ember fantáziája, elképzeli, milyen lehet a térképen vázlatosan szereplő vidék a valóságban, eltervezi, hogyan lehet legkönnyebben eljutni egyik pontból a másikba, vagy egyszerűen csak gyönyörködik egy szebb kivitelű térkép rajzolatában. Az évek során sikerül összegyűjtenem egy viszonylag színvonalas térképgyűjteményt, amelynek számos darabját sajnos Skóciában kellet hagynom, amikor eljöttem onnan. Dániába településem után pedig első utam a könyvesboltba vezetett, ahol beszereztem a környék lehető legrészletesebb térképét, amivel aztán persze sok kellemes órát töltöttem el. És ha új helyre kerülök, egyszerűen nem érzem jól magam addig, amíg nem sikerül kialakítanom a fejemben az adott terület mentális térképét.   

Mindezt azért írom le, hogy mindenki számára érezhető legyen az örömöm, amikor az interneten rábukkantam Magyarország második katonai felmérésének térképeire az Arcanum honlapján. A második katonai felmérés, amelyet 1819—1869 között hajtottak végre, az akkori idők egyik kimagasló kartográfiai vállalkozása volt. Összesen 1112 db, 1:28.800-as léptékű szelvény készült az akkori Magyarország területéről. Az igen részletes és gyönyörűen kivitelezett térképek önmagukban is nagyon érdekesek, de az Arcanum projekt igazi zsenialitása abban áll, hogy a történelmi térképeket szinkronizálták a modern Google térképekkel. Ennek segítségével pedig bárki tanulmányozhatja, hogy mi állt 150-200 éve azon a helyen, ahol született vagy ahol ma lakik. 

A szinkronizált térképek persze a helytörténésznek vagy a családfakutatónak is rengeteget segíthetnek. Nekem például igen sok ősöm élt a Nyíregyháza környéki bokortanyákon. E bokortanyák (eredetileg szállások) legtöbbjének neve azonban az idők során többször is változott, és eddig elég macerás volt utána járni, hogy melyik 18-19. századi név melyik mai tanyára utal. A szinkronizált térképek segítségével ezután mindez néhány pillanatot fog igénybe venni. (Ez persze nem jelenti azt, hogy ne töltenék majd ennél jóval hosszabb időt a honlapon.) Ráadásul az Arcanum hozzálátott a georeferált vármegyei katasztrális térképek publikálásához is. Ezek még a katonai felmérés térképeinél is részletesebbek, és én már alig várom, hogy sor kerüljön Szabolcs vármegyére. 

Családi TV

Az egész úgy kezdődött, hogy pár éve Ane és a húga látott egy reklámfilmet a tévében. A film a dán protestáns egyház jótékonysági szervezetének (Folkekirkens Nødhjælp) új kezdeményezését, az "Adj kecskét Karácsonyra" nevű projektet népszerűsítette. A dolog lényege, hogy az ember adományoz egy összeget (a mi esetünkben 250 koronát - kb. 9000 forintot) a szervezetnek, de ezt nem a saját, hanem valaki más nevében teszi. A pénzből egy rászoruló afrikai család kap egy nőstény kecskét, és hozzá egy ajándékcsomagot, ami áll egy rövid tanfolyamból, ahol elsajátítják a kecsketartás egyszeregyét, a szükséges oltásokból, rendszeres állatorvosi látogatásból, és a kecske fedeztetésének a díjából. A család vállalja, hogy a született kecskegidákból egyet tovább ad egy másik családnak, így az adomány jótékony hatása  tovább gyűrűzik a helyi társadalomban. Szakértők szerint egy ilyen kecske rengeteget, nem ritkán az abszolút nincstelenségből való kiemelkedést  jelenti az adományozottaknak. Isszák a tejét, teherhordásra használják, a gyapjából fonalat fonnak, a szaporulatból pénzhez jutnak, és a kiszolgált kecske húsa és bőre is nagy értéket képvisel. 

Ám az adományból nem csak az afrikai család részesül. Az, akinek a nevében az adományt tettük, kap egy jópofa karácsonyi lapot a kecske fényképével és a projekt rövid leírásával, valamint az adományozó nevével. Maga az adományozónak pedig nem kell azon törnie a fejét, hogy mit is adjon Karácsonyra. 

Mivel anyósom évek óta azon sopánkodik, hogy túlságosan dúskálnak az anyagiakban, mindenük megvan, és mennyi a szegény ember a világon, ezért gondoltuk, egy ilyen kecske ideális lenne neki. Így is lett: az ajándéknak óriási sikere volt, és azóta ő is rendszeresen adományoz kecskét másoknak. A kecske, hacsak szimbolikusan is, azóta minden karácsonyfa alatt ott legelészett. Az évek során Ane és én öt vagy hat kecskét utaltunk így át Afrikába.

Ennek tudható be, hogy Ane feltehetőleg mint VIP vásárló került be a szervezet adatbázisában. Így aztán, amikor novemberben útjára bocsájtották  a tavalyi reklámkampányt, őt kereste meg a honlapért felelős munkatársuk egy interjúra. Az egész telefonon és két e-mailben zajlott, a cikk szépen felkerült a honlapra - ám az igazi felhajtás csak akkor kezdődött. Pár nappal később az állami rádió legnépszerűbb csatornájától telefonáltak, és meghívták Anet egy stúdióbeszélgetésre a kecskeadományozás örömeiről. Ezt rövidesen egy féloldalas, fényképpel illusztrált cikk követte a helyi lapban. Ezután azonban biztosak voltunk benne, hogy a téma ki lett merítve, és legalábbis jövő Karácsonyig nyugtunk lesz. 

Nem így lett. Időközben ugyanis kiderült, hogy a kérdéses segélyszervezet az adományozott összegből aránytalanul sokat (60-70 %-ot) fordít reklámra és adminisztrációra, ami kisebb botrányt keltett Dániában. Ez az állami televízió esti híradójának is felkeltette a figyelmét, és szerettek volna valakit megkérdezni az ügyben, aki maga is ajándékozott kecskét. Mivel úgy tűnik,  nejem neve kitörölhetetlenül összefonódott a kecskés projekttel, tegnap kora délután nálunk jelent meg egy újságíró srác egy hatalmas kamerával, és meginterjúvolta Anét a nappaliban. Utána pedig, vágókép gyanánt, elvitte az egész családot az állatkertbe, és beszabadította Trisztánt a kecskesimogatóba.    

Összességében érdekes élmény volt, annak ellenére, hogy gyakorlatilag az egész szombatunk a kecske jegyében telt. A gyerekek a farkasordító hideg ellenére élvezték az állatkertet, nekem pedig közelről volt lehetőségem végignézni, hogy készül egy pár másodperces bejátszás a híradóban. Összességében valami hasonlóra számítottam, de azért egy-két dolog meglepett - ezekről talán majd máskor. Az interjú maga egyébként  itt látható.

Fogas

Dán műemlékvédelem után családi hírek. Trisztán ma egy hete cumimentes, és a projekt minden várakozásunkat felülmúlóan könnyen zajlott. Az első napokban volt ugyan néhány helyzet (főleg kora reggel és késő este), amikor szinte mindenről a cumi jutott eszébe, de ez szerencsére gyorsan elmúlt. Azóta napokig nem emlegette a cumit, vagy ha esetleg igen, akkor büszkén újságolta, hogy már nem él vele. 

Stella mindeközben minden különösebb felhajtás nélkül produkált egy fogat. Ezzel több mint két hónappal megelőzte a bátyját (Trisztán hét hónapos volt, amikor kibújt az első), de szerencsére ő is folytatja azt a hagyományt, hogy nem csinálunk nagy ügyet az ilyesmiből. Se nyugtalanság, se rossz kedv vagy álmatlan éjszakák: egyszer csak látszólag a semmiből ott csillog valami fehérség. 

Sajnos fényképezni nem nagyon engedte az új szerzeményt, így csak erre a két képre futotta. A lényeg azért látszik.

Amint pedig megvolt a fogazással, azon melegében azonnal rájött egy új trükkre:

Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, azóta nem tud nem-átfordulni, így ha ébren van, 5-6 percenként vissza kell fordítani, mint egy megrekedt cserebogarat.

Gelwane

Tegnap este a rendőrség őrizetbe vett egy 15 éves fiút, aki beismerte, hogy ő rongálta meg a nagyobbik jellingi rúnakövet és a jellingi temető több sírkövét és épületét. Az esetről legutóbb én is részletesen írtam. Különféle dán internetfórumokon ezzel párhuzamosan kisebb, ám annál szenvedélyesebb vita zajlik a "Gelwane" szó jelentéséről, mellyel a vandál fiatalember a műemléket ékesítette. 

Gelwane. Fotó: Benny F. Nielsen

Jelenleg az a változat vezet, hogy egy török családnévről van szó, amit a fiú művésznévként használt. (Megnéztem: a Facebook és más honlapok szerint valóban van ilyen név, ha nem is túl gyakori, ám nekem inkább arabnak, mintsem töröknek tűnik). Ha ez a forgatókönyv igaz lenne, és a művésznév mások körében is ismert volt, akkor ez megmagyarázza, hogyan bukkant a rendőrség ilyen gyorsan az elkövető nyomára, annak ellenére, hogy a bűncselekménynek nem volt szemtanúja. Mások viszont azzal érvelnek, hogy egyszerűen nem lehet valaki annyira hülye, hogy pont a saját nevével rongál meg egy ilyen kaliberű nevezetességet. 

Az ezzel szembeni ellenérv az, hogy a grafittiknek éppen az az egyik fontos funkciója, hogy elismerést, hírnevet szerezzenek a rajzolójuknak. Ez persze csak akkor érhető el, ha a "művész" azonosítható a műve alapján - még ha csak egy kisebb, bennfentes körben is. A szóválasztás egyébként sok internetes vitázó számára azt is egyértelművé teszi, hogy az elkövető nem dán etnikumú, és feltehetően fogalma sem volt, hogy pontosan mit rongált meg. Ezt a forgatókönyvet többen a "dán ilyet nem csinál" logikai "bizonyítékkal" is megtámogatják. Akárki legyen is, Gelwane mester tettével túllőtt a célon, és aligha ússza meg büntetőjogi feljelentés nélkül.

A dán nemzeti múzeum szakértői időközben elvégezték a rúnakő részletes vizsgálatát, és szerencsére a legsötétebb aggodalmak alaptalannak bizonyultak. Úgy tűnik, a zöld festék nem hatolt be mélyebben a műemlékbe, és a kémiai összetétele is olyan, hogy eltávolítása nem hagy majd látható nyomot a kövön. A műveletre tavasszal, a melegebb idő beálltával kerítenek majd sort.

Barbárok Jellingben

Múlt hétvégén megrongálták Dánia talán legfontosabb műemlékét, a Jellingi Rúnakövek (Jellingstenene) néven ismert műemlékegyüttes nagyobbik darabját. A templomkertben álló kövön a szomszédok vasárnap reggel fedezték fel a zöld festékkel ráfújt graffitiket.  

Jelling a kereszténységre való áttérés és a dán állam kezdeteinek szimbolikus helyszíne. Itt volt annak a Gorm királynak a székhelye, akit egy egységes dán állam megteremtőjeként tart számon a történetírás.  A két követ ő, valamint fia emelte a közép-jütlandi településen. Azon túl, hogy óriási  kultúr- és művészettörténeti értéket képviselnek, a kövek mint nyelvemlékek is páratlanul fontosak. Mindezek miatt 1994 óta a világörökség részei.

A két rúnakő közül a kisebbiket Gorm király állíttatta felesége, Thyra emlékére 955 körül. A kövön rúnaírással a következő szöveg olvasható: „Gorm király állíttatta ezt az emlékkövet felesége, Thyra, Dánia büszkesége emlékére”.'

A másik, nagyobb követ Gorm fia, Harald állíttatta szülei emlékére 965 körül. A kő felirata egyúttal felidézi a dánok keresztény hitre térését is: „Harald király rendelte ennek a kőnek a felállítását apja, Gorm emlékére és anyja, Thyra emlékére; az a Harald, aki meghódította magának egész Dániát és Norvégiát és kereszténnyé tette a dánokat”. Érthető okokból e követ gyakran mint Dánia keresztlevelét emlegetik.

A kő károm oldalát a rúnaíráson (és a graffitiken) kívül faragásokkal is díszítették, és rajta látható egész Észak-Európa egyik legrégebbi Krisztus ábrázolása is. Ez utóbbi kő vált tehát a hétvégén rongálás áldozatává. Az elkövetőket a rendőrségnek nem sikerült megtalálnia.

A nagyobbik jellingi rúnakő, modern kiegészítéssel. Fotó: Verner Skov Petersen

Az elmúlt hónapokban egyébként nem ez volt az első alkalom, hogy a jellingi műemlékek bekerültek a dán napilapokba. Hosszabb távú fennmaradásukra ugyanis a "graffitiművészek" látogatásánál is nagyobb veszélyt jelentenek az időjárás viszontagságai. A porózus kövekbe könnyen behatol a csapadék, amely télen jéggé fagyva tágítja, repeszti őket. A kisebbik kő állapotát a szakértők annyira kritikusnak ítélték, hogy az idén először faládát emeltek köré a téli hónapokra. 

A kövek megmentésének legjobb módjáról az elmúlt időszakban komoly szakmai vita zajlott. Voltak, akik az áthelyezés mellett kardoskodnak, míg mások inkább üvegbúrát emeltek volna a műemlékek fölé. Végül az utóbbi irányzat győzött, és hétfőn reggel a dán rádió bejelentette: a hétvégi rongálást követően felgyorsítják a vitrinek kivitelezésének munkálatait. Aki tehát még háborítatlanul, egészen közelről szeretné látni a két páratlan műemléket, annak érdemes mielőbb Jelling felé vennie az irányt. 

Ajánlott olvasmány: 
Jelling viking emlékei a magyar Wikipédiában
Dánul tudóknak: Remek videó a nagyobbik rúnakőről.

Egy korszak véget ér

Amikor Trisztán megszületett, az első hetek zűrzavarában szinte csak egy dologban voltunk biztosak: a mi fiunk sosem fog cumizni. Több olyan gyereket is ismerünk, akiket még sosem láttunk cumi nélkül, és akikkel még nem sikerült három összefüggő mondatot váltanunk, mivel a szájukból lógó toldalék miatt egyszerűen nem értjük, hogy mit mondanak. Ha ilyennel találkoztunk, utána mindig összemosolyogtunk, és elsütöttünk egy-két enyhén rosszalló megjegyzést a szülőkkel kapcsolatban.

Az első tíz hónap igazolni is látszott az elméletünket, hogy nincs olyan gyerek, akinek igazán szüksége lenne cumira, és csak azok cumiznak, akiket a lusta, konfliktuskerülő szüleik erre rászoktatnak. Ebben az időben ugyanis Trisztán semmi nyomát sem mutatta, hogy valami is hiányozna az életéből. Vidám, kiegyensúlyozott gyerek volt, jól aludt, és az ujját sem szopta le csontig, mint néhány kortársa. Aztán jött a bölcsi. Gond ott sem volt: Trisztán rögtön az elejétől  nagyon élvezte a dolgot és sosem sírt, ha ott kellett maradnia - de az első pillanattól következetesen szedte ki a többiek szájából a cumit, és tömte a sajátjába. Néhány hetes reménytelen küzdelem után aztán, engedve a dada ultimátumának, és félretéve minden korábbi ellenérzésünket, beszereztünk neki egy cumit. Trisztán attól kezdve meggyőződéses, szenvedélyes cumizóvá vált. Szerencsénkre már elég idősen kezdte a dolgot ahhoz, hogy megértse és elfogadja, hogy csak korlátozások mellett hódolhat a szenvedélyének. Így aztán a cumit leginkább csak a nehéz pillanatokban vette igénybe, mint vígasztalót.

Az utolsó percek

Tegnap aztán mindez véget ért: szombat délelőtt Trisztán búcsút vett a cumijaitól. Az ilyesmire több módszer van intézményesítve errefelé. Van, aki egy erre a célra kinevezett cumifára akasztja a cumiját, míg mások egy borítékba teszik, és postán elküldik a Mikulásnak, aki aztán kikézbesíti az adományt egy másik rászoruló gyereknek. Mi egy játékboltban adtuk le a cumigyűjteményt tartalmazó zacskót (Jeffrey, a zsiráf volt kedves átvenni), és vigasztalásul nyomban be is szereztük azt a Duplo rendőrkészletet, amiről Trisztán régen álmodott.

A búcsú pillanatai

A nap további részében Trisztánnak nagyjából óránként eszébe jutott, hogy mekkora meggondolatlanságot követett el, és többször neki is indult, hogy korrigálja a hibát. Szerencsére bejött az a trükk, hogy egy zsúfolt hétvégét választottunk a hadművelet időpontjául, így bőven volt, ami elterelte a figyelmét. A másik szerencse az, hogy Trisztán sosem aludt éjszaka cumival, így a fektetésnél semmi különbséget nem tapasztaltunk, mint ahogy az éjszaka közepén sem riadt fel és bömbölt hajnalig a cumiját követelve. Persze a következő napokban jöhet még egy-két nehéz pillanat, de úgy néz ki, hamarosan visszasorolhatjuk magunkat a gondos, következetes szülők csoportjába - legalábbis amíg Stella bölcsibe nem megy. 

Bevándorlók Dániában

Ha már legutóbb szóba került a dániai bevándorlás kérdése, álljon itt néhány ezzel kapcsolatos adat, minden további kommentár nélkül. Megjegyzés: az alábbiakban bevándorló alatt az első- másod- és harmadgenerációs bevándorlók értendők. Más szóval: a statisztikai adatok sok olyan személyt is tartalmaznak, akik már Dániában születtek.

Igen az integrációra

• 2010. január 1-én 542 738 bevándorló élt Dániában. Ez azt jelenti, hogy az összlakosság 9,8%-a bevándorló.

• Az összes bevándorló 67 százaléka származik ú.n. nem-nyugati országból (ikke-vestlige lande). 26 százalékuk valamelyik EU országból érkezett, a fennmaradó 7 százalék pedig nem-EU tag nyugati országokból (pl. USA, Kanada, Ausztrália).

• A legtöbb bevándorló Koppenhágában és a többi nagyvárosban él, a legkevesebb pedig az észak-jütlandi régióban (ahol mi is lakunk). A koppenhágai konglomerátum lakosságának 15,4 százaléka bevándorló, szemben az észak-jütlandi régió 5, 5 százalékos arányával.

• Az első generációs bevándorlók 65 százaléka 20 és 49 éves kor között van, szemben az őshonos lakosság 38 százalékával.

• Ami a másod- és harmadgenerációs bevándorlókat illeti: ezek 66 százaléka 15 év alatti. Ez a szám a dánok körében mindössze 19 százalék. Más szóval, a gyerekek körében jóval több a bevándorló, mint a társadalom egészének átlagában. 

• 2001 és 2009 között 13 százalékról 23 százalékra nőtt azon nem-nyugati országokból származó bevándorlók aránya, akik dán házastársat választottak maguknak. Ennek oka részben a családegyesítési törvény 2002-es, radikális megszigorítása volt.

• A 2008-2009-es tanévben általános iskolába járó  718 835 gyerekből 71 779 (10%) volt bevándorló. Három Koppenhága környéki településen ez az arány 30 százalék fölötti. 

• A dán cégek alig több mint fele foglalkoztat bevándorlókat.

Forrás: www.nyidanmark.dk, www.tv2.dk

Isten hozta Dániában!

Különös ügy tartja izgalomban a dán közéletet ezekben a napokban. Röviden arról van szó, hogy az illetékes hatóságok elutasították Barialai Hassanzai, egy 22 éves afgán fiatalember végleges tartózkodási (gyakorlatilag letelepedési) engedélyre vonatkozó kérvényét. Az indoklás szerint ugyanis Hassanzai csak részben felel meg a tavaly bevezetett, és széles körben kritizált bevándorlási szabályok által támasztott követelményeknek. 

Barialai Hassanzai. Fotó: Bo Amstrup

 Csak pontosan, szépen...

E szabályok szerint 100 pontot kell összegyűjtenie annak a nem-EU tagállamból származó külföldinek, aki Dániában szeretne letelepedni. A száz pont közül az első 70-et az kapja meg, aki legalább négy éve legálisan tartózkodik az országban, az elmúlt három évben nem részesült szociális segélyben, ugyan azon időszakban legalább két és fél évig teljes munkaidőben dolgozott, és a kérelem benyújtásának pillanatában is van munkahelye, legfeljebb kisebb (pontosan szabályozott) bűntettekben ítélték el jogerősen, továbbá sikeres dán nyelvvizsgát tett. 

A fennmaradó 30 pont felét bizonyos képzések elvégzése, illetve a minimálisan megköveteltnél magasabb szintű nyelvvizsgák letétele adhatja meg. Az utolsó 15 pont pedig egy viszonylag nehezen meghatározható fogalomhoz (aktiv medborgerskab) kötött, amit nagyjából aktív polgári magatartásként fordíthatunk. Ez megkövetel egy vizsgát dán történelemből és kultúrismeretekből (amelyet különféle felmérések szerint a dánok jelentős százaléka sem képes letenni), továbbá azt, hogy a pályázó legalább egy évig aktívan vegyen részt egy társadalmi szervezet vagy egyesület életében. Ilyen lehet például egy szülői munkaközösség, önkéntes szervezet, vagy egy sportegyesület. Ez utóbbi pont logikája az, hogy ez a tevékenység felruházza a bevándorlót olyan készségekkel, ismeretekkel, amelyek elengedhetetlenek a sikeres integrációhoz. Röviden, a törvény célja, hogy csak olyanok telepedhessenek le viszonylag gyorsan az országban, akik nem rónak anyagi terheket az államra, továbbá ismerik és elfogadják a dán társadalom működési szabályait és értékrendjét. Akik ezen kritériumoknak megfelelnek, azok már négy év után megkapják a végleges tartózkodási engedélyt, az eddig mindenkire egységesen kötelező hét év helyett. 

 Rosszkor, rosszat, rossz helyen

No de térjünk vissza a bevezetőben említett afgán fiatalemberre, akinek annak ellenére utasították el a kérelmét, hogy 2002 óta Dániában él, elvégezte a dán általános iskolát és szakmunkásképzőt, és a dán hadsereg kötelékében hét hónapig Afganisztánban szolgált tolmácsként. A bonyodalmakat furcsa módon éppen ez utóbbi okozta. A hatóságok ugyanis arra hivatkozva tagadták meg a letelepedési engedélyt, hogy egyrészt a fiatalember hosszabb időt töltött Dánián kívül (azaz Afganisztánban), tehát nem felel meg a folyamatos legális itt-tartózkodással kapcsolatos követelménynek, másrészt nem mutatott megfelelő aktív polgári magatartást. A katonai tolmácsi munka elvileg ilyen lenne, de mivel ezt nem Dániában, hanem külföldön teljesítette, ezért a jelenlegi szabályok szerint nem vehető számításba. Ezzel szemben ha mondjuk egy amatőr focicsapatot edzett volna hetente egyszer egy órában, semmi kifogásolni való nem lenne a hozzáállásában. 

Összegezve: Barialai Hassanzai azért nem kapta meg a letelepedési engedélyt, mert életét kockáztatva a dán hadsereg tolmácsaként hét hónapra visszatért szülőhazájába. Az ügy olyan felháborodást keltett Dániában, ami a legfelsőbb politikai szintekig is elért, és napirendre tűzte a sokat vitatott pontrendszer radikális átalakítását vagy eltörlését. Erre akár már a jövő héten is sor kerülhet, mivel úgy tűnik, a törvény ellenzői többségbe kerültek a parlamentben. 

Ami a férfi további személyes sorsát illeti: Afganisztánba nem települhet vissza, hiszen ott mint kollaboránst valószínűleg 24 órán belül eltennék láb alól, az pedig akkora politikai viharokat kavarna, ami könnyen a jelenlegi kormány bukásához vezethetne. Ehhez jön még, hogy Hassanzai egész családja Dániában él. Ezért aztán senki sem kételkedik benne, hogy a letelepedési engedély megadása csak idő kérdése. A jelenlegi törvény bírálói éppen e miatt kritizálják leginkább a szabályozást. Rámutatnak, hogy a törvény annyira rugalmatlan, hogy még arra sem ad lehetőséget, hogy egyes kérelmeket egyedi, méltányossági alapon bíráljanak el. Ezért történhet meg, hogy még olyanok sem kaphatnak tartózkodási engedélyt, akik a legnagyobb áldozatot is hajlandóak meghozni új hazájukért és annak demokratikus értékrendjéért.