Áprilisi nyár

Azok a dánok, akik az ötnapos húsvéti szünetet egy görögországi, törökországi vagy máltai előnyaralásra fordították, alighanem jobban jártak volna, ha itthon maradnak. Míg a nyaralókat tíz fok körüli hőmérséklet, szél és eső várta a Földközi tenger térségében, a Dániában maradók minden idők legmelegebb áprilisát élvezhették. Mint a mai összesítésből kiderült, a hónap napi átlaghőmérséklete 9.8 fok volt, ami 4.1 fokkal haladta meg az átlagos áprilisi hőmérsékletet. 

Az elmúlt hónap nemcsak meleg, hanem szokatlanul napos is volt: összesen mintegy 250 órát sütött a nap áprilisban. (A kettő között természetesen nagyfokú összefüggés van, ám a viszonylag magas hőmérsékletnek nem feltétlenül előfeltétele a napsütés. Elég lehet például, ha délről meleg levegő áramlik az országba). Végezetül pedig az idei április szokatlanul száraznak is bizonyult. Mindössze 17 mm csapadék hullott, ami jóval alatta marad a 41 mm-es átlagnak.

Én most hirtelen nem is emlékszem, mikor esett utoljára az eső. Ma például az egész délutánt a keleti tengerparton heverészve töltöttük, amire általában május vége felé van először elég meleg. De nem csak mi járunk előrébb a szokásosnál: ezen a héten megindult a repce virágzása is, ami a következő néhány hétben a legfantasztikusabb sárga színekbe öltözteti majd a dán tájat.

Egy, az átlagostól eltérő hónapot persze még aligha lehet a tartós klímaváltozás jelének tekinteni. Viszont ha figyelembe vesszük, hogy a legutóbbi két legmelegebb áprilist 2009-ben és 2007-ben éltük át errefelé, egyáltalán nem kizárt, hogy az idei áprilisi rekord egy hosszabb távú felmelegedés újabb állomása volt.

Szemünk fénye

Egy nemrégiben közzétett kiadvány érdekes adatokat közöl a dánok gyereknevelési szokásairól. A Rockwool Fondens Forskningsenhed (RFF) által publikált Vi, der bor i Danmark (Mi, akik Dániában élünk) c. tanulmány szerint az egyetemet végzett anyák heti 5.5 órával többet fordítanak gyereknevelésre, mint szakképzetlen vagy alacsonyan képzett társaik.

Konkrétan: egy alacsony iskolázottságú anya hetente átlag 9 órát és 21 percet szán közvetlenül gyerekeire, míg a felsőfokú végzettségű anyák körében ez az idő 14 óra és 53 perc. Hasonló jelenség figyelhető meg az apák körében is. Itt az alacsony iskolázottságúak 4 óra 43 percet, míg a felsőfokú végzettségűek 8 óra 38 percet töltenek hetente csemetéikkel.

A kutatást végző szakemberek szerint a számottevő különbség nem magyarázható azzal, hogy a kevésbé iskolázott csoport többet dolgozna. Ellenkezőleg: egybehangzó adatok szerint egy orvos, mérnök, bankmenedzser vagy minisztériumi osztályvezető sokkal több időt tölt munkával, mint egy bolti eladó vagy egy buszsofőr. Sokkal inkább kulturális, mentalitásbeli különbségek állhatnak a háttérben. Az iskolázott szülők hajlamosak úgy tekinteni a gyerekeikkel töltött időre, mint hasznos befektetésre, amely elősegíti utódjaik testi és szellemi fejlődését.  Kevésbé iskolázott társaik ezzel szemben ritkábban érzik úgy, hogy a gyerekekkel töltött idő közvetlen hasznot hozna. 

Itt rögtön fontos megjegyezni, hogy mindezt korántsem azt jelenti, hogy az alacsonyabb iskolázottságú szülők elhanyagolnák vagy kevésbé szeretnék kicsinyeiket. A szülőkkel eltöltött több idő önmagában nem garantálja, hogy a gyerek kiegyensúlyozottabb vagy boldogabb lesz. Egy területen azonban döntő fontosságú, hogy a szülők mennyit foglalkoznak a gyerekkel. Ez a terület pedig nem más, mint a gyerekek iskolai teljesítménye.  Egy tavaly végzett országos vizsgálat szerint például az iskolázatlan szülők gyerekei 4,3-az átlagot értek el egy matematikavizsgán, míg az egyetemet végzett szülők gyermekei 9,5-öt. Fontos hangsúlyozni, hogy a gyerekek ugyanabban az oktatásban részesültek, tehát az óriási különbségért aligha lehet az iskolarendszert felelőssé tenni.

A fentiek segíthetnek megérteni, hogy miért látszik megakadni a dán társadalom azon erőfeszítése, hogy egyenlő esélyeket teremtsen minden gyereknek. A dánok köztudottan igen büszkék rá, hogy a világ legkevésbé polarizált országában élnek, ahol egy takarítónő fiából éppúgy lehet főorvos vagy miniszterelnök, mint mondjuk egy jogászéból. E cél érdekében az elmúlt évtizedekben komoly erőforrásokat mozgósítottak. Megalkották például a világ legnagylelkűbb ösztöndíjrendszerét és egy sor olyan változást eszközöltek az oktatási rendszerben, amelyek mind a társadalmi mobilitást ösztönzik. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Dániában (a világ legtöbb országával ellentétben) aligha akad olyan gyerek, aki azért nem megy egyetemre, mert a szüleinek nincs rá pénze. Ennek ellenére továbbra is megfigyelhető az a tendencia, hogy egyetemre általában azok a gyerekek mennek, akiknek szülei maguk is magasan képzettek, míg az alacsonyabb iskolázottságú szülők gyermekei hajlamosak maguk is rövidebb időt tölteni az iskolapadban. A fent idézett kutatás adatai alapján több szakértő is rámutatott, hogy az intézményrendszer további átalakítása, az egyetemek, főiskolák vonzóbbá tétele helyett eljött az ideje, a szülőket is aktívan bevonják a probléma kezelésébe.  

Vincent király várat magára

Többhetes, a dán társadalom széles rétegeit megmozgató találgatás ért véget tegnap délután a koppenhágai Holmen templomban, amikor a dán trónörököspár végre elárulta, hogy milyen nevet választott január 8-án született ikreinek. A fogadóirodák a William, Valdemar, illetve az Ingrid és Mathilde neveket favorizálták, és a közvélemény nagy része is egyetértett abban, hogy a gyerekek tradicionális neveket kapnak majd. Ezzel szemben Frederik és Mary szinte mindenkit meglepett, amikor keresztvíz alá tartották Vincent Frederik Minik Alexander-t és Josephine Sophia Ivalo Mathilda-t. A névválasztáskor ugyanis több, évszázadokra visszamenő hagyománnyal is szakítottak. Így például a nevek egyikét sem viselte korábban dán uralkodó, mint ahogy a házaspár nagyszüleihez, dédszüleihez sem köthető egyik sem. Ez az első eset továbbá, hogy a királyi ház tagjai grönlandi neveket is kaptak (Minik és Ivalo). Ez utóbbi tény Frederik trónörökös Grönlandhoz fűződő nagyon erős személyes kötődését is szimbolizálja. A megfigyelők konklúziója az volt, hogy a névválasztáskor Frederik és Mary olyan neveket választott, amelyek tetszenek nekik, és nem olyanokat, amiket a hagyományok előírnak. Ez a szempont persze a mai kor átlagemberének teljesen triviális, de a királyi családban eddig nem érvényesült. 

Királyi keresztelő. Fotó: Jens Dresling

Az én személyes érdeklődésem a dán királyi család ügyei iránt igen mérsékelt, és az egészet csupán azért említem, mert ezen a blogon többször is írtam a dán névadási szokásokról. Én a magam részéről korántsem gondolom, hogy a királyi ikrek névadása radikális szakítást jelentene a tradíciókkal. Mint már arról korábban is írtam, a régi dán hagyomány szerint az első gyerekek közeli családtagok neveit kapták, egy igen merev, pontosan szabályozott rendszer szerint, és a szülők személyes preferenciái csak a későbbi gyerekek esetében juthattak szerephez. A királyi család esetében ez a szempont azzal egészül ki, hogy a trónra reális eséllyel pályázó leszármazottak csak bizonyos neveket kaphatnak - mint azt alább látni fogjuk. Elég egy pillantást vetni a trónörököspár két idősebb gyerekének neveire, hogy rájöjjünk: ezen szempontok az ő esetükben is maradéktalanul érvényesülnek. 

Elsőszülött fiuk például Christian Valdemar Henry John néven éli életét. A Christiant és a Valdemart számos korábbi dán uralkodó is viselte, Henry és John pedig a két nagyapa neve. Másodszülött húga a keresztségben az Isabella Henrietta Ingrid Margrethe neveket kapta. Ezek közül kettőt (Isabella és Ingrid) korábban már viselték dán királynék, Margrethe a jelenleg uralkodó nagymama neve, Henrietta pedig az apai nagyapa ágán szerepel a családfán. Véleményem szerint a szülők akkor lettek volna igazán merészek, ha nem a harmad-, hanem az elsőszülött fiukat nevezik Vincentnek. Ez a döntés egyébként igencsak feldobta volna a királylistát és egyúttal megkönnyítette volna a későbbi korok kisiskolásainak dolgát a történelemórán. Ennek szemléltetésére álljon itt a legutóbbi több mint ötszáz év uralkodóinak listája, dán nyelvű linkekkel:

1448 - 1481 Christian 1.

1481 – 1513 Hans

1513 – 1523 Christian 2.

1523 – 1533 Frederik 1.

1534 - 1559 Christian 3.

1559 – 1588 Frederik 2

1588 – 1648 Christian 4. 

1648 – 1670 Frederik 3.

1670 – 1699 Christian 5.

1699 - 1730 Frederik 4.

1730 - 1746 Christian 6.

1746 - 1766 Frederik 5.

1766 - 1808 Christian 7.

1808 - 1839 Frederik 6.

1839 - 1848 Christian 8.

1848 - 1863 Frederik 7.

1863 - 1906 Christian 9.

1906 - 1912 Frederik 8.

1912 – 1947 Christian 10.

1947 – 1972 Frederik 9.

1972 - Margrethe 2.

Mivel az ikrek csupán negyedikek és ötödikek a trónöröklési sorban, elenyészően csekély annak a valószínűsége, hogy a következő két nemzedékben olyan személy kerüljön a trónra, aki új névvel gazdagítaná a fenti, igen egyhangú listát. A papírforma szerint a következő két uralkodót Frederik 10.-nek és Christian 11.-nek hívják majd, ami aligha tekinthető forradalmian merész névválasztásnak.