Bevezetés a földrajzba

Tegnap este volt a dán állami televízióban az éves nagy jótékonysági gálaműsor (Danmarksindsamlingen) idei kiadása. Az alapötlet az, hogy évente egyszer rendeznek egy fergeteges showműsort az ország legnépszerűbb zenészeinek, színészeinek és sportolóinak a részvételével, rengeteg helyszínen, változatos programokkal. A műsor közben magánszemélyeknek, cégeknek lehet adakozni telefonon, sms-ben, személyesen, meg még ki tudja, mi módon, és a bevételt valamilyen jótékonysági célra fordítják. Az egész elég profin van megcsinálva, és a különféle bejátszásoknak, interjúknak köszönhetően rengeteget lehet tanulni a kedvezményezettek életéről, problémáiról, no meg arról, hogy mire megy majd a sok adomány. Az idén Afrika (főleg Etiópia, Niger és Zimbabwe) fiatalsága volt a kedvezményezett, akikhez 12 jótékonysági szervezet közvetítésével jut majd el a beszedett 87 millió. 

A műsor tényleg nagyon színvonalas volt, és az alatt a 15 perc alatt, amit a képernyő előtt töltöttem, életem egyik legemlékezetesebb tv-s élményében volt részem - bár ez aligha szerepelt a rendezők eredeti terveiben. Történt ugyanis, hogy az esemény keretében egy 150 koronás telefonhívás ellenében egy vadonatúj Volkswagen Touran gépkocsit lehetett nyerni (értéke kb. 360 000 korona). Van valamilyen szabály vagy törvény, ami szerint nem lehet a dolgot kizárólag Fortunára bízni, hanem a szerencsés nyertesnek tennie is kell valamit a győzelemért. Ez esetben ez egy egyszerű kérdés megválaszolásából állt. Mivel nem valamiféle vetélkedőről volt szó, ezért a program készítői szemmel láthatóan heteket tölthettek azzal, hogy olyan (Afrikával kapcsolatos) kérdéseket állítsanak össze, amit senki sem tud nem megválaszolni. Hogy végképp biztosra menjenek, még két válaszlehetőséget is felkínáltak mindenkinek.
 

Szóval eljött a Touran ideje. A számítógép kidobta a szerencsés nyertest, egy Vivi nevű hölgyet, akit azonnal fel is hívtak. Öröm, mosoly, ujjongás, gratuláció, aztán az utolsó akadály, a kérdés: "Melyik Afrika leghosszabb folyója, amely Szudánon és Egyiptomon folyik keresztül?" A: Nílus, B: Amazonas. Vivi alaposan átgondolta (esetleg konzultált szeretteivel), majd magabiztosan rávágta, hogy az Amazonas. A műsorvezető annyira nem volt felkészülve erre a forgatókönyvre, hogy egyszerűen nem tudott semmi vigasztalót mondani. Gyorsan elköszönt, elpasszolta az autót a sorban következőnek (aki tudta, hogy Dél-Afrikában és nem Algériában volt apartheid), de még percek múlva is csak hebegni-habogni tudott. Én azóta is csak kuncogok, meg azon töprengek, mi volt a cikibb Vivinek: elbukni egy 14 millió forintos kocsit, vagy egyenes adásban, kb. 2 millió néző előtt állítani ki magáról egy roppant meggyőző hülyeségi bizonyítványt.

Ha már a tv-s élményeknél tartunk: egy ilyenben ma este is részem lehet, mert a dán kézilabda válogatott megnyerte a VB elődöntőt, amiről a múltkor írtam, és egy óra múlva játssza a döntőt Franciaországgal.

Kézilabdalázban

Dánia ezekben a napokban valóságos kézilabdalázban ég, amelynek oka, hogy a svédországi férfi világbajnokságon a nemzeti válogatott minden várakozást felülmúlóan szerepel. A huszonnégyes mezőny egyetlen százszázalékos csapataként várják a péntek esti, Spanyolország elleni elődöntőt. (A másik ágon a házigazda Svédország a címvédő, és most is nagy esélyes Franciaország ellen küzd a döntőbe jutásért). 

Mikkel Hansen, a dán válogatott egyik legnagyobb sztárja

A péntek esti meccs az előrejelzések szerint megdönti majd a dán televíziózás történetének eddig nézőrekordját. Ha ez tényleg így lesz, az nem csak a fiatal dán válogatott eddigi eredményességének lesz köszönhető, hanem annak is, hogy a csapat kifejezetten látványos, technikás kézilabdát játszik, ami sok olyan nézőt is a képernyő elé vonz, akik egyébként ritkán néznek sportközvetítéseket. Sok ezren pedig a helyszínen biztatják majd a válogatottat, amely a két évvel ezelőtti negyedik hely és a négy évvel ezelőtti bronzérem után most még előbbre léphet.

Hiánypótló

Lássuk, sikerül-e újraélesztenem a blogot a majd' két hónapos téli álom után. Kezdetnek talán megteszi egy rövid update a legfontosabb családi hírekkel. A legutóbbi bejegyzés óta Trisztán rutinos óvodássá vált. Változatlanul élvezi a dolgot, bár közvetlenül Karácsony előtt, pár alkalommal volt egy viszonylag heves ellenreakciója (sírás, "apa, ne hagyj itt!" stb.) - de hát kinek van kedve oviba menni, amikor otthon a lakásban legalább egy, de nem ritkán két nagymama is várja az embert? Arról nem is beszélve, hogy gyorsan rájött: az óvoda alternatívája akár egy tengerparti kiruccanás vagy egy könyvtári látogatás is lehet. 

 

A helyzet persze azóta stabilizálódott, részben mivel a nagymamák hazautaztak. Trisztán egyébként látványosan sokat tanul az oviban. Időnként például mond néhány mondatot, ami szerintem arab vagy bosnyák lehet (az óvodában igen sok a bevándorló). Nem tudom, azt mennyire lehet az óvoda számlájára írni, hogy engem pár hete kizárólag Zsoltnak hajlandó hívni. Engem persze nem zavar, de szerintem sokan hiszik azt, hogy én csak az anyja férje vagyok.

Január másodikán (!) szűk családi körben megkereszteltettük Stella lányunkat. Az áldozat igen sztoikusan tűrte a dolgot, és a jelenlévők egyöntetű véleménye szerint igen jól nézett ki a keresztelőruhában. Ezzel végre Ane régi álma is valóra vált: Stellát ugyan abban a ruhában keresztelték, amelyben Anét és az anyját is - no meg még vagy 25 gyereket. A keresztelőruha ugyanis az 1930-as évek elejétől van a család használatában, amiről a számos ráhímzett név és dátum is tanúskodik.  

 

A dán hatóságoknak egyébként megint sikerült nagyot alakítani a nevemmel. (Azt hiszem, az ezzel kapcsolatos megpróbáltatásaimról már írtam). Ezúttal a Stella keresztlevelét barmolták össze: apja neve Varga, anyja neve Niss, a gyermek neve: Niss Vagar. Mikor pár nap múlva szóltunk, azonnal kiállítottak egy új keresztlevelet, de a központi népességnyilvántartóban aligha ment át a dolog, mivel bizonyos dokumentumokból azóta is két példányt kapunk (egyet S. N. Varga, egyet S. N. Vagar). Így például lányunknak már két betegkártyája is van. Remélem, ez később nem fog nála valami tudathasadásos állapotot előidézni, és adóznia is csak egy személyben kell majd.