Dán kultúrtörténet - lángokban

Tegnap délelőtt néhány óra leforgása alatt Dánia modern kori kultúrtörténetének egyik legjelentősebb épülete tűnt el a térképről. A K.B. Hallen nevű sport- és koncertcsarnokról van szó, amelyben olyan heves tűz ütött ki, amelyet a tűzoltóknak nem sikerült megfékezniük, így az épület gyakorlatilag teljesen megsemmisült.

A K.B. Hallen 1938-ban épült, és abban az időben, 3000 nézőt befogadó kapacitásával, Európa legnagyobb magántulajdonban lévő ilyen jellegű építménye volt. Falai között az évek során olyan hírességek léptek fel, mint Louis Armstrong, Duke Ellington, Josephine Baker vagy a Rolling Stones, és Beatles itt adta egyetlen dániai koncertjét.

Évekig ez a csarnok adott otthont a Copenhagen Open teniszversenynek is, ahol többek között Boris Becker és John McEnroe is fellépett, és 1950-ben falai között tartotta híres, az európai egyesülési folyamattal foglalkozó beszédét Winston Churchill is. 

A K.B Hallen-t persze nem csak az ott megforduló számos híresség tette jelentős helyszínné: építészeti szempontból is igen értékes alkotás vált a lángok martalékává. A csarnokot az ismert dán építész, Hans Hansen tervezte, és belső díszítésében számos jelentős skandináv formatervező segédkezett. Mindezek miatt az épületet ez év márciusában védetté nyilvánították.

A K.B. Hallen, pontosabban a terület további sorsáról még korai beszélni, hiszen a füstölgő romok között még ma is több tűzoltó dolgozik, és a rendőrség is leghamarabb ma délután kezdhet hozzá a tűz okának kivizsgálásához. Abban azonban minden szakértő egyetért, hogy korábbi formájában aligha láthatjuk újra Dánia talán leggazdagabb múlttal rendelkező koncertcsarnokát.

A Morgóban

A minap a régi, soha-fel-nem-dolgozott fényképeim között matattam, és rábukkantam egy pár képre, amiket még három éve, egy ködös délelőtti reggelen csináltam a nyíregyházi Északi Köztemetőben (népszerű nevén a Morgóban). Íme, minden különösebb apropó nélkül, egy pár fotó Magyarország (szerintem) egyik legszebb sírkertjéből:

Kormányváltás Dániában

A tegnap lezajlott dán parlamenti választás voksainak összeszámlálása váratlan izgalmakat hozott. Sokáig mind a közvélemény-kutatási eredményekhez, mind pedig az exit poll felmérésekhez képest meglepően szorosnak ígérkezett az eredmény, és csak éjfél körülre dőlt el véglegesen, hogy a szociáldemokrata vezér, Helle Thorning-Schmidt személyében az ország első női miniszterelnöke léphet hivatalba.

Helle Thorning-Schmidt. Fotó: Mogens Flindt

Teheti ezt annak ellenére, hogy pártja az utóbbi 100 év leghalványabb választási eredményét érte el, és fő koalíciós partnere, a Szocialista Néppárt (Socialistiske Folkeparti, SF) is jelentősen visszaesett. A kormányváltást így alapvetően két tényező tette lehetővé: a harmadik baloldali párt (Enhedslisten) és a Throningot támogató középpárt, a Radikálisok (kódjuk az alábbi táblázatban B) látványos megerősödése, valamint a kisebbik jelenlegi koalíciós partner, a Konzervatív Párt (C) kudarca. A választás egyik érdekessége, hogy a tízéves kormányzás után sokak által leírt, elhasználódottnak vélt Liberális Párt (Venstre) váratlanul jól szerepelt: 47 mandátummal az ország legnagyobb pártja lett, és ezzel még legutóbbi eredményein is sikerült javítania.

Johanne Schmidt Nielsen (Enhedslisten) Lars Løkke Rasmussen távozó miniszterelnökkel vitázik. Fotó: Ehrbahn Jacob.

A parlamenti választás legnagyobb nyertese a szélsőbaloldali-környezetvédő, több kisebb ex-kommunista töredékpártot összefogó Egységes Lista (Enhedslisten, az alábbi táblázatban Ø-vel jelölve), amely eddigi négy mandátumát megháromszorozva, 12 képviselőt küldhet az új parlamentbe. Ez elsősorban vezetőjének, a karizmatikus, mindössze 27 éves Johanne Schmidt Nielsen-nek köszönhető, aki a választási kampány során üstökösként robbant be a dán közéletbe és három hét alatt az ország legnépszerűbb politikusává vált. A távozni kényszerülő liberális-konzervatív kormányt 10 éven át kívülről támogató populista, bevándorlásellenes Dán Néppárt (Dansk Folkeparti, DF) története során először vesztett mandátumokat (szám szerint hármat).  

A tegnapi parlamenti választás részletes eredményei.

Abban a legtöbb politikai elemző egyetért, hogy az új kormányfő nem lesz könnyű helyzetben. Egyrészt már most látható, hogy igen nehéz lesz a kormányt alkotó és azt kívülről támogató négy, nagyon különböző választói rétegeket és politikai filozófiát képviselő párt érdekeit összehangolni. Többen ezért egyenesen azt jósolják, hogy a baloldali kormány egy évet sem ér meg, és már tavasszal összeroppan a belső feszültségek és az erős ellenzék együttes nyomása alatt. 

Szavaz a család

Thorning-Schmidt helyzetét az sem könnyíti meg, hogy olyan időszakban kell átvennie a kormányrudat, amikor Dánia újkori történelmének legsúlyosabb válságával küzd. A magas bérek és egyéb jóléti juttatások miatt az elmúlt pár évben jelentősen csökkent az ország versenyképessége, ami számos munkahely megszűnéséhez vezetett. Noha a dán munkanélküliség még mindig az egyik legalacsonyabb Európában, abban szinte mindenki egyetért, hogy a skandináv jóléti modell jelentős kiigazítására, átalakítására van szükség, ha az ország változatlanul a nemzetközi élvonalban kíván maradni az életszínvonal és a gazdasági teljesítmény tekintetében.
A dán választásokról lásd még az Index cikkét.

Almaszüret

Most hétvégén került sorra Dánia szerte az Alma napja (Æblets dag) nevű rendezvénysorozatra. Ennek lényege, hogy két napra a legtöbb almatermelő megnyitja gyümölcsösét a látogatók előtt. A gazdák ilyenkor körbevezetik a vendégeket a fák között, bemutatják a különféle gyümölcsfajtákat, lehet vásárolni a legkülönbözőbb mezőgazdasági termékből (almalé, aszalt gyümölcsök, méz, lekvár, sajt stb.), és, ami számunkra a lényeg, lehetőség van almát szedni is. Ez utóbbi különösen jó üzlet: a farmon, ahová mi járunk már évek óta, kilónkénti 10 koronás (380 forintos) áron lehet almához jutni. Lehet persze, hogy ez egy otthon élő magyarnak nem tűnik különösebben jó üzletnek (bár nemigen ismerem a jelenlegi otthoni almaárakat), de errefelé ez a bolti ár kb. fele-harmada. 

A dán almára és termesztőire egyébként rá is fér egy kis reklám. Annak ellenére, hogy az alma (az eperrel együtt) azon kevés gyümölcsfajták közé tartozik, amelyeket kiváló minőségben lehet termelni itt északon, a dán almatermelők komoly megélhetési gondokkal küszködnek. Ennek oka főleg az olcsó külföldi konkurencia (lásd a magyar dinnye-importdinnye esetét). Évről évre egyre több szupermarketből tűnik el a dán alma, és a helyét olcsóbb, ám legtöbbször ízetlen, állagát vesztett német, spanyol vagy éppen tengeren túli gyümölcsök foglalják el. Míg a különböző üzletláncok tíz éve még a dán almatermés 75%-át vásárolták fel, ez az arány tavalyra 20% alá esett. Valamilyen okból különösen a Pink Lady fajta jelent különösen félelmetes konkurenciát, amely, úgy tűnik, Dániában nemigen terem meg.

Ezzel persze beindul egy öngerjesztő folyamat: bevétel hiányában a gazdák nem tudnak fejleszteni, munkásokat foglalkoztatni, így sok almáskert indult hanyatlásnak az elmúlt években. Erre sajnos a "mi" gyümölcsösünk is jó példa. A több száz almafás ültetvényt egy idősödő házaspár kezeli óriási szorgalommal és szeretettel, ám egyre kevesebb energiával. Munkásokat nem tudnak foglalkoztatni (szezonálisan a családtagok segítenek be, ahogy tudnak), sőt a férfinak állást is kellet vállalnia az aalborgi önkormányzatnál, hogy meg tudjanak élni. Elpanaszolták, hogy sajnos az ültetvény nincs olyan állapotban, amilyenben még pár éve is, ami persze érthető módon roppantul zavarja őket. 

A jelenlegi, gyakran kilátástalannak tűnő helyzetben egyre több gazda áll át eper- vagy burgonyatermelésre, de az sem ritka, hogy valaki teljesen hátat fordít a mezőgazdaságnak. Mi persze a magunk részéről mindent megteszünk, hogy segítsük a helyi gyümölcsösöket (én például az elmúlt három napban megettem egy kisebb láda almát), de tartok tőle, hogy ez még nem sok gazdát fog kihúzni a csávából. 

Az elmosott nyár

Immár hivatalossá vált, amit a legtöbb, az elmúlt pár hónapban oly sokat szenvedett dán már eddig is sejtett: a tegnap véget ért nyár minden idők második legcsapadékosabb nyaraként vonul be a meteorológia történetébe. A "nyár"  országosan átlagban 320 milliméter csapadékot hozott, ami csupán 3 milliméterrel marad el az abszolút rekordtól, amelyet 1980-ban regisztráltak. 

Koppenhága, 2011. július. Fotó: Kirsten Lange

Nem elég, hogy szinte állandóan esett, az ország több pontján még a dán átlaghoz képest is szokatlanul hűvös volt. Legalább öt dán településen egyetlen nyári napnak sem örülhettek az ott élők. Ez azt jelenti, hogy ezeken a településeken ezen a nyáron egyszer sem kúszott 25 fok felé a hőmérő higanyszála - ami a "nyári nap" hivatalos meteorológiai definíciója errefelé. Az amúgy napsütéses, meleg nyaráról ismert Skagenben például 23.9 fok volt a legmagasabb hőmérséklet az idén.  

Koppenhága, 2011. július. Fotó: Rasmus Gregersen

Nekem személy szerint se szokatlanul hűvösnek, se rendkívül csapadékosnak nem tűnt a nyár. Ennek oka egyrészt, hogy felénk itt Észak-Jütlandon az országos átlagnál valamivel kevesebbet esett; az igazán látványos, áradásokhoz vezető felhőszakadásokból főleg az ország déli és keleti területeinek jutott ki. Másrészt pedig szinte egész nyáron dolgoztam, és olyankor nem foglalkozik azzal az ember, hogy mennyit (nem) süt a nap. Ráadásul nekünk szerencsénk is volt: mifelénk pont akkor volt a legmelegebb, amikor néhány napot a keleti parton töltöttünk, így még a tengerben is sikerült fürdőznünk, ami az idén nyáron nem sok dánnak adatott meg - legalábbis nem Dániában.