Oviban

Trisztán a múlt héten megkezdte óvodai karrierjét. Az átállás a várakozásoknak megfelelően, különösebb zökkenők nélkül zajlott. A második nap már nem akart hazajönni, tegnap reggel pedig már hat órakor indulásra kész volt, reggelizni is alig volt türelme. Gyakran elgondolkodok rajta, hogy mennyire különbözőek vagyunk e tekintetben. Engem a legnagyobb jóindulattal sem lehetne társasági embernek nevezni. Szeretek ugyan együtt lenni másokkal, de nekem az ideális létszám 3-4 ember, az óvodába járást pedig annak idején olyan lelkesen és eredményesen szabotáltam el, hogy összesen ha egy hónapot töltöttem oviban három év alatt. Trisztán ezzel szemben akkor érzi jól magát, ha rengeteg ember van körülötte, pillanatok alatt köt barátságot és lelkesen próbál ki minden újat. Az eddigi három éve alatt ha jól emlékszem, egyszer sem tiltakozott, ha új helyre került, más vigyázott rá, vagy idegen helyen kellett aludnia.

Az persze egy dolog, hogy Trisztánnak tetszik az új rendszer, hiszen ő gyaníthatólag bármelyik óvodában jól érezné magát. Legalább ennyire fontos, hogy mi, a szülők is elfogadjuk a helyet, és úgy érezzük, hogy biztonságos helyen van a gyerekünk. E tekintetben voltak némi kételyeink kezdetben. Az óvoda (pontosabban kombinált intézmény, hiszen bölcsődei részlegük is van), Aalborg legnagyobb ilyen intézménye, 130 gyerekkel. Ez a tény persze már önmagában is elgondolkodtatná a legtöbb szülőt. Eredetileg mi is egy kisebb, meghitt óvodában gondolkodtunk, úgy 20-30 gyerekkel, de aztán rájöttünk, hogy a fenti okok miatt Trisztánnak a hely méretével egyáltalán nem lesz gondja.

Szerencsére az ovi egy három éve épült, modern épületben van. Ezekről az új skandináv épületekről sok minden elmondható, de az tagadhatatlan, hogy jól átgondoltak, gondosan kivitelezettek és igen funkcionálisak. A jó építészeti megoldásnak köszönhetően az első kérdés, ami felmerül a látogatóban, hogy hol vannak a gyerekek? Az előtérbe belépve olyan csend fogadja az embert, mint egy könyvtárban. A központi, ebédlőül szolgáló helyiségből polipkarokként nyúlik ki a három épületszárny, melyek a három részlegnek adnak helyet. Ennek az elrendezésnek köszönhetően az egész úgy működik, mint három különálló intézmény, amely valamilyen oknál fogva egy épületbe került. Ehhez jön még egy hatalmas játszótér, illetve a tornaterem a szomszédos általános iskolában, melyet szintén használhatnak a gyerekek.

Szintén nagyon fontos szempont, hogy az ovi tőlünk pár száz méterre fekszik, ráadásul útban a városközpont és Ane munkahelye felé, tehát nem kell kocsival vagy busszal fuvarozni, illetve hajnalban felkelni. 

Ezek persze csak a kezdeti benyomások. Hosszabb távon a legfontosabb az lesz, hogy hogyan tudunk majd együttműködni az óvodai személyzettel - erről azonban korai lenne még bármit is mondani.

Óvodába menet

Fontos mérföldkőhöz érkeztünk a napokban: Trisztán ezen a héten óvodába megy. Csütörtökön megvolt a bölcsis kollégák ilyenkor szokásos búcsúlátogatása (képek innen), és ma reggelig úgy volt, hogy még két napot fog a bölcsiben tölteni. Ám hajnalban telefonáltak, hogy a gondozója beteget jelentett, azaz a hátralévő két napot már nem ott, hanem az önkormányzat erre a célra fenntartott vendégházában tölti. Így kicsit lezáratlanra sikerült a két bölcsődei év, bár persze látogatóba visszamegyünk még.

 

 Trisztán egyébként, mind a saját, mind a szakértők véleménye szerint készen áll az óvodára. Ha megkérdezik, hogy mit fog ott csinálni, akkor a válasz az, hogy "verekedni a nagyobb fiúkkal és egy kicsit játszani". Ez akár aggodalomra is okot adhatna, de a terv első részét egy svéd rajzfilm, és nem valamiféle agresszív alaptermészet inspirálta.  Persze azért illúzióink nincsenek: alighanem tényleg el fog csattanni egy-egy pofon, főleg mivel Trisztánt egyáltalán nem zavarja, ha vitapartnere 2-3 évvel és 5-6 számmal nagyobb nála. 

 A Trisztán óvodai látogatása kifejezett sikerrel járt: ahogy beléptünk, azonnal elvegyült a többi gyerek között, pár perc múlva már ő irányította a társasjátékot, miközben engem próbált rábeszélni, hogy nyugodtan menjek haza, és a végén nem akart távozni. Bár valószínűleg jön majd egy megkésett negatív reakció, az eddig látottak alapján fiunk aligha fog azok közé a gyerekek közé tartozni, akiknek az életében komoly krízist jelent az óvodába menés. 

 

Hójelentés

Mifelénk már napok óta havazik, és ma már szánkózni is lehetett. A Dániában töltött eddigi kilenc évem alatt egyszer sem volt ilyen korán hó. Bár ez még aligha az igazi tél, étvágygerjesztőnek azért nem rossz. Eddig nem volt túl hideg (bár az erős szélben úgy éreztük), holnap egész nap fagyni fog, azaz legalább egy szánkózás biztosan összejön még.
 

A reumás csillagász

További hírek Tycho Brahe exhumálása kapcsán:

A régészek a vártnál sokkal jobban megszenvedtek a templom padlózatának a feltörésével, ám amikor hétfő este végre sikerült felnyitniuk az ónkoporsót, igen kellemes meglepetésben volt részük: Tycho Brahe maradványai minden várakozást felülmúlóan jó állapotban találták.

A brokátselyem halotti ruháról például rövid idő alatt sikerült kideríteni, hogy Itáliában készült az 1500-as évek végén. Az összeállított csontvázon végzett első fizikai vizsgálatokból pedig két fontos következtetést sikerült levonni a tudós életével kapcsolatban. Egyrészt azt, hogy Brahe reumával küszködött, és időnként komoly hátfájás kínozhatta. Másrészt viszont a fogaival aligha volt sok baja: noha több foga is hiányzott, a még meglévők kifogástalan állapotban voltak a halálakor. Ez azt jelenti, hogy aligha fogyaszthatott nagy mennyiségben édességet.

Persze ez a két részeredmény csak a kezdet. Ma és holnap részletes CT vizsgálatoknak vetik alá a maradványokat, majd pedig egy háromdimenziós modellt készítenek Brahe testéről. A végleges tudományos eredmények publikálására a tervek szerint egy év múlva kerül majd sor.

Tycho Brahe utóélete

Egy dán kutatócsoport ezekben a percekben tárja fel a neves dán csillagász, Tycho Brahe (Tyge Ottesen Brahe 1546-1601) sírját a prágai Tyn templomban. Az eseményt kiemelt médiaérdeklődés követi: az eseményről folyamatosan tudósító dán állami televízió szerint 80-100 újságíró tolong a sír körül. A nagy érdeklődés csak részben köszönhető a csillagász kétségbevonhatatlan tudományos érdemeinek (például ő volt az első, aki bebizonyította, hogy az üstökösök nem légköri jelenségek). Legalább ennyire foglalkoztatják a közvéleményt Brahe életének és halálának körülményei is.

A féktelen, indulatos tudós még fiatal korában elvesztette orrát egy párbajban (mely egy tudományos vitát volt hivatott eldönteni), és a hiányt házi készítésű, nemesfémből készült protézissel pótolta. Brahe élete végéig számos vitába, nézeteltérésbe keveredett (amelyek mögött gyakran az alkohol állt), és 1601. október 24-én bekövetkezett halála kapcsán is számos pletyka látott napvilágot. Sokak szerint megmérgezték, másik szerint pedig az végzett fele, hogy egy ünnepi lakomán, attól tartva, hogy kivonulásával megbántaná a vendéglátót, addig tartotta vissza a vizeletét, amíg felrobbant a húgyhólyagja. Legvalószínűbb azonban, hogy Brahe higanymérgezésben halt meg, mint oly sokan a kor jeles tudósai közül. A fém egészségre káros hatásaival akkoriban még nem voltak tisztában, és széles körben alkalmazták mind gyógyszerként, mind pedig az alkímiai kutatásokban, amelyekkel Brahe is kacérkodott.

A bulvárlapok hasábjaira kívánkozó életrajz ellenére a feltárást végző dán és cseh régészek nem győzik hangsúlyozni, hogy a sírfeltárásnak nem amolyan megkésett detektívmunka, azaz a halálok kiderítése a célja, hanem komoly tudományos vállalkozásról van szó. A modern vizsgálati módszereknek köszönhetően ugyanis a sírból vett minták alapján nem csak arról tudhatunk meg rengeteget, hogy hogyan élt a nagy csillagász, hanem a kor közegészségügyi, táplálkozástani viszonyairól is sok újat tanulhatunk. A laikusokat persze leginkább az izgatja, hogy megoldódik-e végre Brahe halálának a rejtélye. Erre azonban még alighanem várniuk kell egy darabig. Noha a tudós maradványait már pénteken, 18-án ünnepélyesen újratemetik, a tudományos eredmények publikálása több hónapot is igénybe vesz majd.

Å

Legutóbb szóba került az 1948-as helyesírási reform.  Ezzel kapcsolatban néhány további érdekesség: ekkor törölték el a dán főnevek nagy kezdőbetűvel történő írását. Érdekes módon ezt elsősorban nem szakmai, nyelvészeti, még csak nem is praktikus megfontolások motiválták, hanem sokkal inkább a hazafias érzelmek. Öt év német megszállás után a kis- vagy nagybetű kérdése hirtelen  szimbolikus üggyé vált: a helyesírási reform előkészítői kiváló lehetőséget láttak arra, hogy a bevezetett módosítással látványosan eltávolítsák a dán kultúrát a némettől. Egy másik fontos szempont az volt, hogy közelebb hozzák a dán írásmódot a svédhez és a norvéghoz (amely nyelvekben már korábban is kisbetűvel kezdődtek a főnevek). 

 Ez a megfontolás állt az å betű bevezetésének hátterében is. (Emlékeztetőül: arról a betűről van szó, amit az århusi önkormányzat a minap gyomlált ki a város nevéből). A betű által jelzett o-szerű magánhangzót az évszázadok során többféle módon próbálták papírra vetni a különféle dán dialektusokban (például: á, ă, â és ao). Végül az aa írásmód vált általánossá, noha az idők során mindig voltak néhányan, akik inkább az å-t részesítették előnyben. Ők azonban mindig kisebbségben maradtak, és amikor az 1948-as helyesírási reform az utóbbi írásmód mellett tette le a garast, igen nagy volt a felháborodás. Legtöbben a dán nyelv „elsvédesedésétől” tartottak, mivel az å betű a svéd írott nyelvben alakult ki az 1400-as években, és 1526-ban egy svéd bibliafordításban jelent meg először nyomtatásban. A helyesírási reform által keltett hullámok csak sokára ültek el, és még az 50-es évek vége felé is voltak olyan dán újságok, amelyek a régi helyesírást követték. 

Persze azok a dánok, akiket tűzbe hoz az "aa vagy å?" kérdése, aligha sejtik, hogy a két betű feltehetően közelebbi rokonságban áll egymással, mint gondolnák. Egyes nyelvészek szerint ugyanis az å az aa-ból alakult ki oly módon, hogy a kézírásos szövegekben a második a fokozatosan egyre kisebbé vált, mintegy elsorvadt, később egy ponttá töpörödött, és ez a pontocska vándorolt aztán át az első a fölé. Akár helyes ez az elmélet, akár nem (az å kialakulására más teóriák is vannak), az tagadhatatlan, hogy a betűnek egyre nehezebb sorsa van a mai dán hétköznapokban. A múltkor leírt praktikus megfontolások miatt egyre több intézmény, település dönt az aa írásmód mellett, és érdekes lesz nyomon követni, hogy ezt a tendenciát hosszabb távon a hivatalos helyesírási szabályok is kodifikálni fogják.e.

Egy város nevet vált

Hamarosan sok dolguk akad a kartográfusoknak: Dánia második legnagyobb városa január 1-től nevet változtat – legalábbis írásban. A városi önkormányzat ugyanis tegnap úgy döntött, hogy Århus nevét hivatalosan a jövő évtől Aarhus-ként kell írni. Noha ezzel csupán a régi, 1948 előtti írásmódot állították vissza, az elhatározást nem a hagyományokhoz való ragaszkodás, hanem kőkemény racionális és üzleti megfontolások motiválták. 

Röviden arról van szó, hogy az Å betű (és másik két egzotikus dán társa, az Æ és az Ø) nem kompatibilis a számítógépek és az internet modern világával, mivel nem szerepelhet e-mail címekben, honlapok címeiben, és aki nem skandináv billentyűzetet használ, az általában leírni sem tudja őket. A dánoknak mindez persze nem okoz gondot: angol billentyűzeten egyszerűen AA-t írnak Å, AE-t Æ és Ö-t vagy OE-t Ø helyett. Egy külföldi viszont ritkán van tisztában ezekkel a hangmegfelelésekkel, így kínjában általában sima A-val próbálja helyettesíteni az Å-t, ami gyakran félrevezeti az internetes portálokat és keresőket. Szakértők szerint ez, az eddigi íráskép által keltett zavar gyakran "láthatatlanná" teszi a várost az interneten, aminek komoly gazdasági következményei vannak. Ezt szeretnék elkerülni azzal, hogy ezentúl  mindenki, mindenütt Aarhus-t ír majd.

Århus lakói egyébként egyáltalán nem lelkesednek a küszöbön álló változásért. 57 százalékuk a névváltoztatás ellen foglalt állást egy friss közvélemény-kutatásban, és csak 34 százalékuk támogatta az új írásképet. Érdekes módon azzal egyetlen általam olvasott cikk sem foglalkozik, hogy mennyibe fog mindez kerülni a városnak. Noha az e-mail címeket és a honlapok domain neveit nem kell lecserélni (hiszen azokban eddig is az AA betű szerepelt), az intézményeknek, hivatalos szerveknek előbb-utóbb új levélpapírt, táblákat, bélyegzőket kell gyártatniuk, ami általában nem olcsó mulatság. Szerencsére vannak néhányan, akiket egyáltalán nem érint a változás. Munkaadóm, az århusi egyetem például sosem állt át az 1948-ban bevezetett „modern” (és most eltörölt) írásmódra, és mindig is mint Aarhus Universitet létezett. Ezzel most alighanem több millió koronát spórolnak meg. 

A magas költségek és a változásokkal szembeni ellenállás miatt valószínűleg Århusban is több évtized telik majd el, amíg az régi-új írásmód egyetemessé válik. Hasonló történt Aalborg esetében is: városunk hivatalosan 1984-ben változtatta vissza a nevét Ålborg-ról, de még ma, több évtized után is lehet találkozni itt-ott a korábbi névvel.