Aalborg fehérben

Korábban írtam az Aalborg Vörösben nevű fesztiválról. Ezekben a napokban újabb színt próbált fel a város: mindent hó borít. Bár országszerte havazik, a legtöbb hó itt, Jütland északi részén hullott. Helyesebben hullik, mert a két napja kezdődött hóesés még mindig tart. Több helyen 40-50 centi hó esett, és mivel a szél is erősen fúj, szinte teljesen leállt az élet.

Itt Aalborgban is csak néhány buszjárat működik, azok is eléggé össze-vissza. Éjszaka négy szülő nőt lánctalpas katonai járművekkel vittek kórházba, és még a sokat próbált taxisok is csak végszükség esetén ülnek volán mögé. Az IC vonatok járnak, noha nagy késésekkel, de a helyi vonatokat sok helyen leállították. A havazás fagypont alatti hőmérséklettel párosul, és jelentős javulásra az elkövetkező öt napban nem lehet számítani. Az előrejelzés ezt mutatja:

Ráadásul a kemény tél nem most kezdődött: már december közepe óta folyamatosan fagypont alatt van a hőmérséklet, és évek óta először volt fehér a karácsony az ország túlnyomó részén. Északi fekvése ellenére Dániában egyébként ritka az ilyen nagy hóesés, illetve az ilyen kemény tél. 1900 és 2008 között például csupán 32 alkalommal volt fehér karácsony. Ez errefelé azt jelenti, hogy ennyiszer volt az ország legalább egy pontján minimum 1 mm hó. Igazi fehér karácsony, nagy területeket beborító és jelentős mennyiségű, szánkózásra, hóemberépítésre alkalmas hóval pedig csak 7 alkalommal örvendeztette meg a tél a dánokat.

A mostani hideg két okból is meglepő. Egyrészt, mivel elszoktunk tőle. Az elmúlt két tél például különösen enyhe és teljesen hómentes volt, összesen talán egy féltucat fagyos éjszakával. Másrészt pedig azért is szokatlan a nagy hideg, mert viszonylag korán tört ránk. Dániában általában februárban (nem ritkán márciusban) van a leghidegebb, és a legtöbb hó is akkor hullik. Akkorra hűl le ugyanis a annyira a tenger, hogy ne melegítse fagypont fölé a Szibériából vagy az Északi sark felől beáramló levegőt.

A legjobb ebben az egészben az a hihetetlen csend, ami ilyenkor betölti a várost. Noha a mi utcánk viszonylag zajos, most félóránként ha elmegy egy-két kocsi. Trisztán ki is használta a csendet, és aludt fél kilencig, ami nála majdnem egyéni csúcs. Mivel bölcsibe nem tudtam vinni (a szánkóról lefagyott volna, más lehetőség meg nincs), így itthon ülünk, teázunk, olvasgatunk és a Trisztán Karácsonyra kapott játékvasútjával játszunk (bár ő leginkább a Kindle-emet szeretné alaposan letesztelni). Kimentünk ugyan szánkózni egyet, de tíz lépés után hazamenekültünk. Ha minden igaz, hétvégére csillapul a szél és kisüt a nap, azaz beüzemelhetjük a szánkót is.