Nevezetlenül

A múlt héten öt napot a világtól szinte teljesen elzárva töltöttünk a keleti parton (képek innen): a régi családi nyaralóban, ahol voltunk, nincs tv, sőt még villanyáram is csak a napelemmel töltött akkumulátorról, pár óráig esténként. A körülmények tehát ideálisak voltak, hogy végre nevet találjunk a hamarosan születendő második gyerekünknek. 

Fel is fegyverkeztünk néhány mázsa szakirodalommal, méteres hosszúságú listákkal, aztán nekifeküdtünk a keresgélésnek. Mintegy 12 órányi megfeszített olvasás, beszélgetés, töprengés után az eredmény: nulla, azaz tanácstalanabbul jöttünk haza, mint ahogy elindultunk. A probléma lényege az, hogy képtelenek vagyunk olyan nevet találni, ami megfelel az alábbi szempontok mindegyikének:

(1) Legyen egyedi, de ne furcsa, szokatlan. Az ideális név nem bélyegzi meg a viselőjét (Végh Béla effektus), de nem is teszi arctalanná. Más szóval: ne legyen rajta se a leggyakoribb, se a legritkább nevek 50-es listáján.

(2) Illeszkedjen Trisztán nevéhez, ha nem is fonetikailag, de lehetőleg az egyediség szintjében. Trisztán és Tamás például nem megy; ez alighanem öntudatlanul is azt a benyomást keltené valakiben, hogy az első gyerek egy egyéniség, míg a második egy szürke, jellegtelen valaki. (Ezzel természetesen nem azt akarom sugallni, hogy valaki Tamásként nem lehet érdekes, lenyűgöző személyiség, hanem csupán azt, hogy a két név együtt egy gyerekfalkában nem túl szerencsés. Aki például az első gyerekének a Máriusz nevet adja, aligha fogja a másodikat Józsefnek nevezni.)

Ezek a megfontolások valószínűleg minden család névválasztásában érvényesülnek többé kevésbé, ám a mi esetünkben ezekhez jön még egy további szempont:

(3) Olyan nevet szeretnénk, ami a világ bármely pontján használható. Azaz nem elég, ha egy név önmagában szép; legalább ilyen fontos, hogy bármely országban le tudják írni, ki tudják mondani, hiszen nem tudjuk, hogy Dániában, Magyarországon vagy éppen egy harmadik országban fog felnőni a gyerek. Nekem például rengeteg bajom volt (van) a Zsolttal: voltam már John, George, Slot, Solt, Zholt, Salt és ki tudja, még mi minden. Persze a külföldre szakadt Orsolyák, Gergelyek, Gyöngyik és Györgyök is pontosan tudják, hogy miről is van szó. Tehát ékezeteket, kettős betűvel (Cs, Ny, Zs, stb.) jelölt hangokat tartalmazó nevek kilőve, és szóba sem jöhetnek olyan nevek, amelyekről senki sem hallott Dániában illetve Magyarországon. Ez persze kizárja a hagyományos dán és magyar nevek kb. 80%-át.

(Itt talán érdemes hangsúlyozni, hogy ezt a szempontot nem valamiféle hóbort vagy szeszély, hanem kőkemény, jól megalapozott pragmatikus megfontolások inspirálták. Több tudományos kutatás is bizonyítja ugyanis, hogy egy idegen hangzású vagy írásképű név komoly hátrányt jelenthet iskolában és munkahelyen. Munkaadók például gyakran öntudatlanul is kiszórják a furcsa nevű jelentkezőket, és a legtöbben öntudatlanul is kerülünk olyanokat, akiknek nem tudjuk kiejteni a nevét.)

A konklúzió: noha több tízezer név van forgalomban, a mi esetünkben a fenti szempontok ezt a számot erősen megtizedelik, és a fennmaradó jelöltek közül egyelőre képtelenek vagyunk választani. Ezért gondoltam, hogy itt a blogon másokkal is megosztom a problémát és egyúttal tanácsot kérek. Tehát ha bárkinek van használható ötlete, javaslata, azt nagyon szívesen várjuk – bár persze azt nem garantáljuk, hogy figyelembe is vesszük azt. Ám mindenkit szeretnék figyelmeztetni: így hat héttel a szülés előtt már mindketten elvesztettük a névadáshoz kapcsolódó humorérzékünk java részét, tehát Bélák, Ödönök, Ib-ek és Bo-k kíméljenek.