Ezen kétrészes minisorozat első része
dióhéjban arról szólt, hogy a dánok egyre több könyvet vesznek (illetve kölcsönöznek),
ám ezzel párhuzamosan egyre kevesebbet olvasnak. Megállapítottuk azt is, hogy a
növekvő könyvvásárlás fő oka alighanem az, hogy egyre több szupermarket, sőt
egyszerű élelmiszerbolt is kínál könyveket.
A kedvezően alakuló
könyvterjesztési adatok azonban számos, kevésbé kedvező tendenciát rejtenek.
Egy szupermarket értelemszerűen csupán a töredékét kínálja annak a
könyvválasztéknak, mint egy jobb könyvesbolt, és elsősorban a kevésbé értékes
irodalomra koncentrál. Ebben a kategóriában egyértelműen a krimi dominál:
2010-ben például nem kevesebb mint hét krimi szerepelt a dániai tízes eladási
toplistán. A skandináv krimik persze közismerten a műfaj csúcsát
képviselik (amire egyre több magyar olvasó is rájön), gyakran irodalmi igénnyel megírva, így népszerűségük érthető és örvendetes. A gond csak akkor van, ha csak krimik közül válogathatunk. Az elmúlt pár évben a
szupermarketek piaci térhódításának következtében sok könyvesbolt zárt be ugyanis,
főleg a kisebb településeken, aminek következtében sokan egyre nehezebben
jutnak hozzá például szakirodalmi kiadványokhoz.
Mindez persze még mindig nem válasz a címben feltett
kérdésre. Nos, hogy ne húzzuk tovább: a kimutatások szerint az ország olvasókorú
lakosságának 77%-a olvasott el legalább egy dán nyelvű könyvet az elmúlt évben.
27% olvas el több mint tíz könyvet évente, míg 20% egyáltalán nem olvas.
Összehasonlításul: Magyarországon a soha nem olvasók aránya tavalyi becslések szerint 49%-ra tehető.
Ha összevetjük mindezt Izlanddal és Finnországgal (ezek az
országok gyakran szerepelnek összehasonlítási alapként mindenféle elemzésben),
akkor a dán olvasási szokások jóval polarizáltabb képet mutatnak. Más országok,
például az Egyesült Államok olvasási szokásaihoz képest azonban jóval
kiegyenlítettebben oszlik meg a könyvolvasás Dániában.
Forrás: Samvirke –
oktober 2011.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése