Dán kutatók az Északi-sarkon

Egy múlt héten indult dán expedíció nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy Dánia számára szerezze meg az Északi-sark feletti rendelkezés jogát.

Az Északi-sark mint Grönland része

Július 31-én 17 dán kutató hagyta el a Spitzbergákat az Oden nevű svéd jégtörő fedélzetén, hogy az elkövetkező hat hétben olyan tudományos bizonyítékokat találjanak, amelyek alátámasztják Dánia jogát az Északi-sark körüli területekre. A LOMROG III expedíció elsődleges célja, hogy feltérképezze és elemezze az Északi-sark alatt található tengerfenék jelentős részét, és bebizonyítsa, hogy a Grönland alatt található kontinentális talapzat egészen az Északi-sarkig húzódik. Más szóval azt szeretnék bizonyítani, hogy az Északi-sark geológiailag Grönland része. A vizsgálandó területek mintegy 3-4 kilométerrel fekszenek a nagyrészt jéggel borított tenger felszíne alatt.  A dán parlament még 2003-ban hagyta jóvá a kutatási programot, melynek céljaira 350 millió koronát (mintegy 14 milliárd forintot) különített el. Az expedíció sikere lehetővé tenné Dánia számára, hogy az ENSZ illetékes szervénél igényt jelentsen be a területre. A vonatkozó ENSZ konvenció ugyanis kimondja, hogy a tengerparttal rendelkező államok felségterületüket különleges feltételek megléte esetén kiterjeszthetik a konvencionális 200 tengeri mérföldön (370,4 km) túlra. Az Északi-sark Grönland legközelebbi pontjától mintegy 280 tengeri mérföldre található. A LOMROG III expedíció tagjai várhatóan szeptember 14-én térnek vissza, ám az adatok feldolgozásával és kiértékelésével várhatóan csak a jövő év folyamán készülnek el. 

A LOMROG III expedíció tervezett útvonala. Térkép: Danmarks Radio.

Területi viták

Nem ez az első eset, hogy Dánia hasonló területi igénnyel lép fel: idén júniusban a dán kormány már jelezte igényét egy nagyjából 115.000 négyzetkilométeres tengerfenékre

Grönlandtól délre. Mivel e terület egy részére Izland és Kanada is igényt tart, a kérdésben az ENSZ illetékes bizottsága (Commission on the Limits of the Continental Shelf - CLCS) fogja meghozni a végleges döntést. Néhány évvel korábban pedig a Feröer-szigetek körül jelentettek be igényt két területre.  A Jeges-tenger iránt újabban tapasztalható fokozott érdeklődés elsősorban a tengerfenék alatt esetleg fellelhető ásványkincseknek szól. Ezek a globális felmelegedésnek és a vele járó egyre gyakoribb jégmentes időszakoknak köszönhetően a közeljövőben egyre hozzáférhetőbbé válnak. Nem csoda tehát, hogy a dán expedícióval egyidőben orosz kutatók gőzerővel dolgoznak azon, hogy bebizonyítsák: az Északi-sark alatti tengerfenék voltaképpen Szibéria geológiai meghosszabbítása. Szakértők szerint mindkét kutatócsoport jó nyomon jár. Geológiailag a tengerfenék ezen része ugyanis a tenger alatti Lomonoszov hegylánc egy szakasza, mely Szibériától egészen Grönlandig húzódik. A hegyláncot korábban sosem térképezték fel vagy vizsgálták meg alaposabban geológiai szempontból.     

Az elmosott nyár

Immár hivatalossá vált, amit a legtöbb, az elmúlt pár hónapban oly sokat szenvedett dán már eddig is sejtett: a tegnap véget ért nyár minden idők második legcsapadékosabb nyaraként vonul be a meteorológia történetébe. A "nyár"  országosan átlagban 320 milliméter csapadékot hozott, ami csupán 3 milliméterrel marad el az abszolút rekordtól, amelyet 1980-ban regisztráltak. 

Koppenhága, 2011. július. Fotó: Kirsten Lange

Nem elég, hogy szinte állandóan esett, az ország több pontján még a dán átlaghoz képest is szokatlanul hűvös volt. Legalább öt dán településen egyetlen nyári napnak sem örülhettek az ott élők. Ez azt jelenti, hogy ezeken a településeken ezen a nyáron egyszer sem kúszott 25 fok felé a hőmérő higanyszála - ami a "nyári nap" hivatalos meteorológiai definíciója errefelé. Az amúgy napsütéses, meleg nyaráról ismert Skagenben például 23.9 fok volt a legmagasabb hőmérséklet az idén.  

Koppenhága, 2011. július. Fotó: Rasmus Gregersen

Nekem személy szerint se szokatlanul hűvösnek, se rendkívül csapadékosnak nem tűnt a nyár. Ennek oka egyrészt, hogy felénk itt Észak-Jütlandon az országos átlagnál valamivel kevesebbet esett; az igazán látványos, áradásokhoz vezető felhőszakadásokból főleg az ország déli és keleti területeinek jutott ki. Másrészt pedig szinte egész nyáron dolgoztam, és olyankor nem foglalkozik azzal az ember, hogy mennyit (nem) süt a nap. Ráadásul nekünk szerencsénk is volt: mifelénk pont akkor volt a legmelegebb, amikor néhány napot a keleti parton töltöttünk, így még a tengerben is sikerült fürdőznünk, ami az idén nyáron nem sok dánnak adatott meg - legalábbis nem Dániában.

Áprilisi nyár

Azok a dánok, akik az ötnapos húsvéti szünetet egy görögországi, törökországi vagy máltai előnyaralásra fordították, alighanem jobban jártak volna, ha itthon maradnak. Míg a nyaralókat tíz fok körüli hőmérséklet, szél és eső várta a Földközi tenger térségében, a Dániában maradók minden idők legmelegebb áprilisát élvezhették. Mint a mai összesítésből kiderült, a hónap napi átlaghőmérséklete 9.8 fok volt, ami 4.1 fokkal haladta meg az átlagos áprilisi hőmérsékletet. 

Az elmúlt hónap nemcsak meleg, hanem szokatlanul napos is volt: összesen mintegy 250 órát sütött a nap áprilisban. (A kettő között természetesen nagyfokú összefüggés van, ám a viszonylag magas hőmérsékletnek nem feltétlenül előfeltétele a napsütés. Elég lehet például, ha délről meleg levegő áramlik az országba). Végezetül pedig az idei április szokatlanul száraznak is bizonyult. Mindössze 17 mm csapadék hullott, ami jóval alatta marad a 41 mm-es átlagnak.

Én most hirtelen nem is emlékszem, mikor esett utoljára az eső. Ma például az egész délutánt a keleti tengerparton heverészve töltöttük, amire általában május vége felé van először elég meleg. De nem csak mi járunk előrébb a szokásosnál: ezen a héten megindult a repce virágzása is, ami a következő néhány hétben a legfantasztikusabb sárga színekbe öltözteti majd a dán tájat.

Egy, az átlagostól eltérő hónapot persze még aligha lehet a tartós klímaváltozás jelének tekinteni. Viszont ha figyelembe vesszük, hogy a legutóbbi két legmelegebb áprilist 2009-ben és 2007-ben éltük át errefelé, egyáltalán nem kizárt, hogy az idei áprilisi rekord egy hosszabb távú felmelegedés újabb állomása volt.