A Mikulás Aalborgban

Szombat délután a magyar Mikulás ismét rajta ütött az AMT-s gyerekeken. Tavaly térdig hóban, az idén esőben, szélviharban érkezett, de a zsákja most is tele volt, és a gyerekek ugyanolyan örömmel fogadták.

 

 

 

 

Farsangban

Kérdés: hol találkozhat egy viking harcos Darth Vaderrrel? Válasz: természetesen az Aalborgi Magyarok Társaságnak farsangi ünnepségén, melyet tegnap tartottunk az Önkéntesek Házában. Mintegy 12 gyerek vett részt az eseményen, amely jelmezbemutatóval és körénekléssel indult, hagyományos dán hordóütéssel folytatódott, és szabadtéri játékkal zárult. 

A fenti két jelmezen kívül láttunk még többek között pilótát, bohócot, lovagot, kolumbiai földművest, királylányt és katicabogarat is. Trisztán fiunk már hetekkel korábban eldöntötte, hogy ő Pókember lesz, és mivel éppen volt ilyen jelmez a családban, ezért nem tudtunk megfelelni a rendezők azon kérésének, hogy lehetőleg házilag készült ruhákban szerepeljenek a gyerekek. A mi kreativitásunk így inkább Ane házi sütésű, marcipánnal töltött farsangi fánkjaiban mutatkozott meg.

Magyarok Dániában

Gyakran kérdezik tőlem, hogy hány magyar él Dániában. A rutin válaszom erre eddig mindig az volt, hogy nagyon kevés, ami persze önmagában nem mond semmit. A minap azonban a készülő disszertációmmal kapcsolatban kénytelen voltam alaposabban is utána járni a dolognak, és az alábbiakat találtam.

A fenti táblázat a Dániában bejelentett, személyi számmal (CPR nummer) rendelkező magyar bevándorlók számának alakulását mutatja 1980 és 2010 januárja között. Mint az adatokból kiderül, 1980 és 2004 között a magyarok száma nagyjából stabil volt, és 1600 fő körül ingadozott. Az EU csatlakozás után a bevándorlás hirtelen felgyorsult, különösen a a munkavállalási korlátozások 2006-os feloldása óta. Ennek köszönhetően az itteni magyarok száma hat év alatt majdnem megduplázódott: ez év januárjában már 2687 magyart tartott nyilván a dán statisztikai hivatal. Ezek közül 2365 fő Magyarországon, 322 pedig Dániában született, azaz másod-, esetleg harmad-generációs bevándorló. A dániai magyarok valós száma azonban ennél nyilván valamivel nagyobb, hiszen sok itt élő magyar nem Magyarországon, hanem Romániában, Szlovákiában stb. született, és ma is ezen országok állampolgára. Sajnos a statisztikai adatokból nem derül ki, hogy a Dániában élő 4874 “románból” hányan magyarok. (Benyomásaim szerint igen sokan.)

Ha a magyarok területi eloszlását nézzük, akkor azt találjuk, hogy majdnem minden második (1338 fő) a koppenhágai agglomerátum területén él. Ami pedig az Aalborgi Magyarok Társaságának (AMT) vonzáskörzetét illeti: az e tekintetben legfontosabb négy önkormányzat területén az alábbiak szerint alakulnak a számok: 

Aalborg: 82, Mariagerfjord: 13, Hjorring: 30, Thisted: 24, Frederikshavn: 30.

Persze mintegy 2680 tagjával a dániai magyar diaszpóra még mindig a szerényebb méretű kisebbségek közé tartozik. Összehasonlításul: jelenleg 59 216 török, 20 392 pakisztáni és 16 831 szomáliai él Dániában. Hozzánk képest még a litvánok (5443 fő) vagy a lettek (2691 fő) is többen vannak, noha ezek az országok jóval kisebbek, mint Magyarország. Az viszont egyértelmű, hogy bőven van még lehetőség az AMT létszámának bővítésére.

Augusztus 20. Aalborgban

Több hetes izgatott készülődés és tervezgetés után szombaton végre lezajlott az Aalborgi Magyarok Társaságának (AMT) augusztus 20-i összejövetele. Mivel a Társaság maga is még most szerveződik, egy hete még fogalmunk sem volt, hogy hányan fognak eljönni, ami persze nem könnyítette meg a szervezést. A pesszimisták 30 résztvevőre, a derűlátóbbak 40-re számítottak, így mindenkit meglepett, hogy a végén majdnem hatvanan lettünk. Mint kiderült, az AMT híre futótűzként terjed az itteni magyarok között, és sokan hajlandóak több órát utazni, hogy találkozzanak velünk. 

Az összejövetelről itt bővebben nem írok, hiszen ezt Orsi már megtette a blogján, én pedig az AMT honlapon (ahol több kép is látható). Itt inkább csak néhány személyes megjegyzés. Amikor Gabival pár hónapja elkezdtük szervezni az AMT-t, nekem két konkrét elvárásom volt. Egyrészt szerettem volna, hogy Trisztán fiam rendszeresen találkozzon, játsszon együtt magyar gyerekekkel, másrészt pedig szerettem volna időnként összeülni és magyar vonatkozású dolgokról (filmekről, könyvekről) beszélgetni másokkal. Idővel aztán, ahogy a társaság folyamatosan bővült, és szinte naponta vettünk fel új tagokat, ráeszméltem, hogy ennél jóval többet ki lehet hozni egy ilyen szervezetből. Ha igazán jól csináljuk, akkor egy zárt, befelé forduló, exkluzív klub helyett egy nyitott, dinamikus társasággá válhatunk, akik jó esetben az egész város kulturális életét pozitívan befolyásolhatják. Rendezhetünk például olyan rendezvényeket, koncerteket, kiállításokat, filmfesztivált, amelyek tágabb, nem kizárólag magyar közönséget is vonzanak. Ehhez persze kell egy kisebb, elkötelezett vezetőség, aki mindezt mozgatja, irányítja és aki felkutatja a rendelkezésre álló pénzforrásokat. Egy ilyen csapat toborzása most a legfontosabb feladat. 

Persze mindeközben azért az eredeti célokat sem szabad szem elől téveszteni. Ebből a szempontból is izgatottan vártam, hogy Trisztán, életében először, hogy boldogul majd egy falka magyar gyerekkel. Szerencsére pillanatok alatt kiderült, hogy remekül. Voltak ugyan alkalmi kommunikációs nehézségek (amellett, hogy a többiek mind első nyelvként beszélik a magyart, ő volt az egyik legfiatalabb), de ezeket ügyesen megoldották, és annyira belefeledkeztek a játékba, hogy este úgy kellett hazarángatni a játszótérről. 

A látottak alapján a szeptember elején induló magyar nyelvű játszóházat is nagyon fogja élvezni – feltéve, hogy az énekelendő dalok között ott lesz kedvence, a Megy a gőzös is.

Aalborgi Magyarok Társasága

Szombaton végre eljött a nagy nap, és hivatalosan is megalakítottuk az Aalborgi Magyarok Társaságát (AMT), melynek előkészületeiről korábban már írtam. Több mint negyven meghívót küldtünk ki, és szombat délelőtt Gabival izgatottan toporogtunk az Önkéntesek Háza előtt, és vártuk, hogy végül hányan fognak felbukkanni.

10 órakor még csak négyen voltunk, de aztán lassan csordogálni kezdtek az emberek, és a találkozó végére 17 felnőtt és 6 gyerek jött össze. Hozzájuk jön még az a mintegy 15 személy, aki éppen szabadságon van, de a jövőben szeretne csatlakozni hozzánk. Ez persze felülmúlja legmerészebb álmainkat is, ráadásul úgy néz ki, hogy mindenki szívesen tenne aktívan is a társaság sikeréért.

Leglelkesebbek talán a kisgyerekes szülők voltak, akik nyomban el is határozták, hogy szeptemberben komolyan megvizsgálják a magyar iskola alapításának a feltételeit. E mellett elhatároztuk, hogy a hat éven aluli gyerekeknek ősszel beindítjuk a magyar játszóházat és rendezünk egy augusztus 20-i ünnepséget is. Voltaképpen ez lesz majd az igazi alapító találkozó, ahol remélhetőleg mindannyian ott leszünk és több idő lesz az alaposabb beszélgetésre, ismerkedésre.

Mi ketten Gabival nagyon lelkesen távoztunk a találkozóról és most is lenne még kedvem hosszabban írni az egészről – de szerencsére erre nincs szükség. Tegnap ugyanis szinte egész nap az AMT honlapját frissítettem, így ott most már részletes beszámoló olvasható a szombati ülésről illetve társaságunk profiljáról. Kellemes böngészést!

Kell egy csapat

Ez itt az [ön]reklám helye. Gabi nevű barátommal régóta tervezgetjük, hogy megpróbálunk valami klubot, baráti társaságot szervezni az Aalborban és környékén élő magyarok körében. Úgy néz ki, a sok tervezgetés végre beérett és az önkormányzattól sikerült helyiséget is szerezni, így július 10-re összehívtuk az Aalborgi Magyarok Társaságának alakuló ülését. A meghívót több mint harmincan kapták meg, és most kíváncsian várjuk, hogy hányan fognak megjelenni.

Arra is nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy az érdeklődők pontosan mit szeretnének majd kihozni a klubból. Szerintünk az lenne az ideális, ha nem egyetlen nagy, monolitikus klub alakulna, hanem több kisebb-nagyobb, esetleg alkalmanként szerveződő tagozat jönne létre, hiszen az itt élő magyarok korántsem alkotnak homogén csoportot. A legfiatalabb meghívott 22 éves, a legidősebb hatvan fölött van, van köztünk orvos, tanár, főállású anya, kétkezi munkás, munkanélküli, és a családosoknak nyilván mások az igényei, mint az egyedülállóknak. Kézenfekvő lenne például, hogy a kisgyerekes anyák összefogjanak, hiszen egy-két tapasztalt, régóta itt élő és a dán egészségügyet, szociális- és iskolarendszert jól ismerő anya rengeteg tippel és tanáccsal tudna segíteni olyanoknak, akik nemrég költöztek Dániába. Hasonlóképpen egy diáktagozatnak is sok értelme lenne.

Nekem személy szerint régi álmom egy magyar könyvklub, azaz egy informális kör, ahol könyvekről, irodalomról lehet értelmes emberekkel beszélgetni. Még ennél is fontosabb lenne azonban egy hétvégi játszóház, ahol a gyerekek magyar dalokat, mondókákat tanulnának és más magyarul (is) beszélő gyerekekkel játszhatnának. Végül pedig a társaság nagyon sokat segíthetne a Dániában letelepedni készülő vagy újonnan érkezett magyaroknak, akik még nem beszélik a nyelvet és nem ismerik a dán kultúrát.

Terveink szerint a társaság lelke egy honlap lesz, amit már el is kezdtünk összerakni, bár sok minden még nem található rajta – de az alapító ülés helye és időpontja már igen. És ha valaki itt a blogon értesülne először az ötletről: mindenkit szeretettel várunk, akár bejelentés nélkül is.