Mennyit olvas egy dán?

Ezen kétrészes minisorozat első része dióhéjban arról szólt, hogy a dánok egyre több könyvet vesznek (illetve kölcsönöznek), ám ezzel párhuzamosan egyre kevesebbet olvasnak. Megállapítottuk azt is, hogy a növekvő könyvvásárlás fő oka alighanem az, hogy egyre több szupermarket, sőt egyszerű élelmiszerbolt is kínál könyveket. 

A kedvezően alakuló könyvterjesztési adatok azonban számos, kevésbé kedvező tendenciát rejtenek. Egy szupermarket értelemszerűen csupán a töredékét kínálja annak a könyvválasztéknak, mint egy jobb könyvesbolt, és elsősorban a kevésbé értékes irodalomra koncentrál. Ebben a kategóriában egyértelműen a krimi dominál: 2010-ben például nem kevesebb mint hét krimi szerepelt a dániai tízes eladási toplistán. A skandináv krimik persze közismerten a műfaj csúcsát képviselik (amire egyre több magyar olvasó is rájön), gyakran irodalmi igénnyel megírva, így népszerűségük érthető és örvendetes. A gond csak akkor van, ha csak krimik közül válogathatunk. Az elmúlt pár évben a szupermarketek piaci térhódításának következtében sok könyvesbolt zárt be ugyanis, főleg a kisebb településeken, aminek következtében sokan egyre nehezebben jutnak hozzá például szakirodalmi kiadványokhoz.  

 

Mindez persze még mindig nem válasz a címben feltett kérdésre. Nos, hogy ne húzzuk tovább: a kimutatások szerint az ország olvasókorú lakosságának 77%-a olvasott el legalább egy dán nyelvű könyvet az elmúlt évben. 27% olvas el több mint tíz könyvet évente, míg 20% egyáltalán nem olvas. Összehasonlításul: Magyarországon a soha nem olvasók aránya tavalyi becslések szerint 49%-ra tehető.  

Ha összevetjük mindezt Izlanddal és Finnországgal (ezek az országok gyakran szerepelnek összehasonlítási alapként mindenféle elemzésben), akkor a dán olvasási szokások jóval polarizáltabb képet mutatnak. Más országok, például az Egyesült Államok olvasási szokásaihoz képest azonban jóval kiegyenlítettebben oszlik meg a könyvolvasás Dániában.  

Forrás: Samvirke – oktober 2011.

Könyv- és zöldségosztály

Az elmúlt pár évben ezen a blogon rengeteg témáról írtam már, a dán karácsonyi hagyományoktól  környezetvédelmi kérdéseken át a skandináv névadási szokásokig. Ha jól emlékszem, a dánok olvasási szokásai még nem kerültek szóba - egészen mostanáig. A minap olvastam ugyanis, hogy 2002-ben egy átlagos dán háztartás 1156 koronát (mai árfolyamon mintegy 46000 forintot) költött egy évben könyvre. 2010-re ez az összeg 1324 koronára (kb. 52800 forintra) nőtt, miközben a könyvárak jelentősen csökkentek, ami azt jelenti,  hogy a dánok nem csak abszolút mértékben költenek többet könyvre, hanem több könyv is fogy az országban.

Arról, hogy pontosan mennyi, csak becslések állnak rendelkezésre. A dán könyvterjesztők országos szövetsége szerint tavaly 31 millió kötetet adtak el a dán kiadók könyveiből. Nagyjából ugyan ennyi könyvet kölcsönöztek a dánok könyvtárakból, és a két adat összesítve azt mutatja, hogy az ország lakosaira (a csecsemőket is beleszámítva) 11.5 könyv jut évente. Ehhez kell még hozzávenni a külföldön, illetve külföldről (pl. az interneten) beszerzett, általában idegen nyelvű köteteteket, valamint azokat, amelyeket egy-egy antikvárium poros polcairól halásznak le az olvasók, vagy amelyeket barátiktól kapnak kölcsön. Ezekkel együtt nagyjából 13-14 kötetre tehető az egy főre jutó könyvfogyasztás Dániában. 

 Ami pedig az olvasást illeti: szakemberek szerint az olvasni tudó Dánok (ebben tehát a csecsemők már nincsenek benne) átlagban hét dán nyelvű, és egy idegen nyelvű könyvön rágják át magukat egy évben. Magyarul: a megvett vagy kikölcsönzött könyvek mintegy fele olvasatlanul végzi, ami persze rögtön felveti azt a kérdést, hogy miért vesznek meg olyan könyveket, amiket utána ki sem nyitnak?

Nos, ennek alighanem a könyvterjesztés 2000 óta tartó, fokozatos liberalizációja a fő magyarázata. Addig ugyanis igen szigorú szabályok rendelkeztek róla, hogy ki, hol, és milyen könyvet árulhatott, aminek köszönhetően a dán könyvesboltok és kiadók gyakorlatilag teljes monopóliumot élveztek, ami persze meg is látszott az árakon. A kiadók például minden egyes könyv árát maguk szabhatták meg, ami miatt szinte sosem voltak kiárusítások, mint ahogy a boltok közti árverseny is ismeretlen volt. Ennek vetett fokozatosan véget a már említett liberalizáció, amelynek utolsó lépéseként ez év kezdetétől a dán kiadók elvesztették az ármeghatározás jogát. Ennek egyenes következménye, hogy a szupermarketek egyre nagyobbat hasítanak a könyvpiacból. Ők ugyanis a legtöbb könyvesbolttal ellentétben megtehetik, hogy akár a legújabb bestsellert is akciós áron kínálják, ezáltal minél több vásárlót becsalogatva, hiszen az így keletkezett hiányt össznyereségük részleges átcsoportosításával pótolhatják.

Az persze, hogy egyre több élelmiszerboltban, szupermarketben lehet könyvekkel találkozni, azzal is jár, hogy olyanok is a kosarukba dobnak egy-egy kötetet, akik korábban be sem tették volna a lábukat egy könyvesboltba. Ráadásul a szupermarketek igen ötletes marketingfogásokkal teszik vonzóbbá a könyvvásárlást. A mi sarki boltunkban például a zöldségosztályon és a húsáruk között témába vágó szakácskönyveket, az italosztályon pedig az Év borai c. kiadványt helyezték el, roppant ízlésesen.

Arról pedig, hogy szakácskönyveken és borászati toplistákon kívül mit olvasnak a dánok, legközelebb lesz szó.