Életjel

Szolgálati közlemény: a látszattal ellentétben a Skandináv Híradó változatlanul üzemel. Mindössze annyi történt, hogy elmúlt pár hónapban kicsit besűrűsödtek a dolgaim. Új munkahely, két hosszabb külföldi utazás, és mindeközben a doktori disszertációmat is sikerült megvédenem. Ha minden igaz, most egy lazább időszak következik, így júniustól a blog is megújul. Addig is itt egy (jó)pár kép az idei aalborgi karneválról. Én magam sajnos ezúttal lemaradtam az eseményről, de remélem, jövőre én is ismét saját képekkel szolgálhatok.

 

 

Minek nevezzelek?

Mivel korábban többször is foglalkoztam itt a dán névadási szokásokkal, talán nem érdektelen közölni a dán Statisztikai Hivatal által frissen közzétett listát azokról a keresztnevekről, amelyek a legnépszerűbbek voltak a tavalyi évben.

Lánynevek: 

1. Emma
2. Isabella
3. Laura
4. Ida
5. Clara
6. Sofie
7. Mathilde
8. Freja
9. Anna
10. Sofia

Fiúnevek:

1. William
2. Oliver
3. Noah
4. Emil
5. Victor
6. Frederik
7. Magnus
8. Mathias
9. Mikkel
10. Lucas

A népszerűség ebben az esetben azt jelenti, hogy 2011 első félévében ezeket a neveket kapták leggyakrabban az újszülöttek. Konkrétan: az adott periódusban 296 Emmával és 358 Williammal gazdagodott az ország lakossága. Ami a "mi" neveinket illeti: Tristan 44-ik volt a listán (108 gyerek kapta ezt a nevet), míg Stella nem szerepelt az 50 leggyakoribb név között. 

Érdekes képet kapunk, ha összehasonlítjuk az éppen divatos neveket (fent) a leggyakoribb keresztnevek listájával:

1. Anne (47.466)
2. Kirsten (45.268)
3. Hanne (40.595)
4. Mette (39.225)
5. Anna (36.001)
6. Helle (34.665)
7. Susanne (31.949)
8. Lene (31.617)
9. Maria (28.183)
10. Karen (28.063)

1. Jens (50.697)
2. Peter (50.336)
3. Lars (46.209)
4. Michael (45.617)
5. Henrik (43.258)
6. Søren (42.498)
7. Thomas (42.258)
8. Niels (40.048)
9. Jan (39.639)
10. Jørgen (38.145)

A két (azaz kétszer két) listát összevetve kitűnik, hogy a gyakori nevek egyáltalán nem népszerűek e pillanatban: csupán egyetlen olyan nevet találunk (Anna), amelyet annak ellenére is előszeretettel választottak tavaly a szülők, hogy a név viszonylag gyakori. 

Végezetül érdemes megemlíteni, hogy a keresztnév-családnév kombinációk közül férfiaknál a (roppant kreatív) Jens Jensen (3847 személy), míg a nőknél a Kirsten Jensen (2473) a leggyakoribb e pillanatban. 

Királynő élőben

Holnap, január 11-én este tévétörténeti szempontból rendkívüli eseménynek lehet részese az a feltehetően több milliónyi dán, aki este 8-kor a TV2-őt választja kikapcsolódásul: a dán királynő életében először ad majd élő tévéinterjút. Noha az uralkodó, angol kollégájával ellentétben, aki köztudottan sosem ad interjút, gyakran szerepel tévéinterjúkban, de ezeket korábban mindig előre rögzítették és gondosan szerkesztették. 

II. Margit dán királynő

 Az esemény apropója II. Margit (Margrethe 2.) közelgő negyvenéves jubileuma, amit országszerte megünnepelnek: a királynő 1972. január 14-én lépett trónra, apja, IX. Frigyes (Frederik 9.) halála után. Az évforduló kapcsán több közéleti szereplő is felvetette, hogy esetleg közeleg az ideje, hogy a hamarosan 72 éves királynő lemondjon, és fiának, az igen népszerű Frigyes hercegnek (Kronprins Frederik) engedje át a trónt. A téma alighanem a szerda esti interjúban is szóba kerül majd, és sokan izgatottan várják a királynői választ, annak ellenére, hogy Margit már korábban bejelentette, hogy a dán tradícióknak megfelelően élete végéig szolgálni kívánja hazáját.      

A Mikulás Aalborgban

Szombat délután a magyar Mikulás ismét rajta ütött az AMT-s gyerekeken. Tavaly térdig hóban, az idén esőben, szélviharban érkezett, de a zsákja most is tele volt, és a gyerekek ugyanolyan örömmel fogadták.

 

 

 

 

Felszabadultan

Az AMT Hírlevél májusi számában megjelent cikk szerkesztett változata. 

 

A dánok tegnap, május 5-én ünnepelték az ország felszabadulásának évfordulóját. Az ország számára 1945-ben ezen a napon ért véget a második világháború, miután előző este a németek aláírták a kapitulációs dokumentumot. Noha a német csapatok már 1940. áprilisában megszállták az országot, a voltaképpeni német uralom kezdetét 1943. augusztus 29-re tehetjük. Ezen a napon szűnt meg létezni a dán kormány, amely addig együttműködött a megszállókkal, óvatosan lavírozva Berlin elvárásai és az ország saját érdekei között. 

1943. augusztus 29-én azonban véget ért az együttműködési politika, és a németek közvetlen irányítást vezettek be az országban. A dánok szemszögéből nézve ezzel kezdetét vette a háború második, a korábbinál jóval brutálisabb szakasza. A németek egyre kegyetlenebb eszközökkel próbálták megtörni a fokozatosan erősödő dán ellenállási mozgalmat, fokozták az ország gazdasági kizsákmányolást és megkezdték a dániai zsidóság deportálásának előkészítését. Ez utóbbi terv részleges meghiúsítása, azaz a mintegy 7000 főre tehető dán zsidóság nagy részének Svédországba menekítése kétségtelenül az ellenállási mozgalom legnagyobb sikere, amellyel külföldön is komoly elismerést szerzett az országnak. Az akció sikeréhez nagymértékben hozzájárult, hogy Werner Best, az ország de facto helytartója maga szivárogtatta ki a tervezett deportálás részleteit és időpontját, lehetőséget adva ezzel az ellenállási mozgalomnak, hogy megszervezze a zsidók kimenekítését. 

Dán ellenálló ünneplő gyerekekkel a felszabadulás napján

A mentőakció, melyben a dán társadalom legszélesebb rétegei vettek részt, mintegy két hét alatt lezajlott. Végül a németeknek csupán 485 zsidót sikerült kézre keríteniük. E komoly sikertől eltekintve az ellenállók, személyes bátorságuk ellenére, viszonylag kevéssé járulhattak hozzá a náci Németország meggyengítéséhez és a háború lerövidítéséhez. Az ellenállási mozgalom legnagyobb jelentősége talán abban rejlik, hogy akcióikkal meggyőzték az antifasiszta hatalmakat, hogy Dániát ne mint a nácik csatlósát, hanem mint szövetséges országot kezeljék. 

 

A háború után készült statisztikákból kiderül, hogy az összes megszállt, illetve hadviselő ország közül Dánia vészelte át a legkisebb anyagi és emberveszteséggel a háborút. Szórványos angol-amerikai bombázásoktól eltekintve, szűkebb értelemben vett harci cselekményekre csak Bornholm szigetén került sor, melyet a szovjet légierő többször is bombázott, rommá téve ezzel Rønne és Nexø jelentős részét. Május 9-én pedig szovjet szárazföldi csapatok szálltak partra a szigeten, és csak majdnem egy év elteltével távoztak. 

 

Összességében a háború dán áldozatainak száma körülbelül 5000-re tehető. Mintegy 850 ellenállót a németek végeztek ki, körülbelül 900 civil bombázásokban, illetve német megtorló akciókban pusztult el, több mint 600-an pedig a német koncentrációs táborokban vesztették életüket. Hivatalos adatok szerint 1850-re tehető azoknak a dán tengerészeknek a száma, akik a szövetséges flotta hajóin szolgáltak és nem élték túl a háborút. Az áldozatok utolsó csoportját azok alkotják, akik önkéntesként estek el a német vagy az angol-amerikai hadseregben (500, illetve 100 fő). 

 

A háború elmúltával Dániában is sor került az ilyenkor szokásos önvizsgálatra és felelősségre vonásra. Több mint 40 000 személy ellen indítottak hivatalos vizsgálatot kollaboráció gyanúja miatt. Nagyjából 13 500 személy vontak felelősségre, akik közül 46-an az életükkel fizettek azért, mert együttműködtek a megszálló náci hatóságokkal. 

Magyar katonatisztek Dániában a háború végén

Végezetül érdekes lehet megemlíteni, hogy a háború utolsó heteinek magyar aktualitása is van. Ekkor ugyanis mintegy 12 000 magyar katona és számos civil személy is állomásozott az országban. Az ő érdekes (és nagyrészt elfeledett) történetükről itt olvashatunk bővebben.

Vincent király várat magára

Többhetes, a dán társadalom széles rétegeit megmozgató találgatás ért véget tegnap délután a koppenhágai Holmen templomban, amikor a dán trónörököspár végre elárulta, hogy milyen nevet választott január 8-án született ikreinek. A fogadóirodák a William, Valdemar, illetve az Ingrid és Mathilde neveket favorizálták, és a közvélemény nagy része is egyetértett abban, hogy a gyerekek tradicionális neveket kapnak majd. Ezzel szemben Frederik és Mary szinte mindenkit meglepett, amikor keresztvíz alá tartották Vincent Frederik Minik Alexander-t és Josephine Sophia Ivalo Mathilda-t. A névválasztáskor ugyanis több, évszázadokra visszamenő hagyománnyal is szakítottak. Így például a nevek egyikét sem viselte korábban dán uralkodó, mint ahogy a házaspár nagyszüleihez, dédszüleihez sem köthető egyik sem. Ez az első eset továbbá, hogy a királyi ház tagjai grönlandi neveket is kaptak (Minik és Ivalo). Ez utóbbi tény Frederik trónörökös Grönlandhoz fűződő nagyon erős személyes kötődését is szimbolizálja. A megfigyelők konklúziója az volt, hogy a névválasztáskor Frederik és Mary olyan neveket választott, amelyek tetszenek nekik, és nem olyanokat, amiket a hagyományok előírnak. Ez a szempont persze a mai kor átlagemberének teljesen triviális, de a királyi családban eddig nem érvényesült. 

Királyi keresztelő. Fotó: Jens Dresling

Az én személyes érdeklődésem a dán királyi család ügyei iránt igen mérsékelt, és az egészet csupán azért említem, mert ezen a blogon többször is írtam a dán névadási szokásokról. Én a magam részéről korántsem gondolom, hogy a királyi ikrek névadása radikális szakítást jelentene a tradíciókkal. Mint már arról korábban is írtam, a régi dán hagyomány szerint az első gyerekek közeli családtagok neveit kapták, egy igen merev, pontosan szabályozott rendszer szerint, és a szülők személyes preferenciái csak a későbbi gyerekek esetében juthattak szerephez. A királyi család esetében ez a szempont azzal egészül ki, hogy a trónra reális eséllyel pályázó leszármazottak csak bizonyos neveket kaphatnak - mint azt alább látni fogjuk. Elég egy pillantást vetni a trónörököspár két idősebb gyerekének neveire, hogy rájöjjünk: ezen szempontok az ő esetükben is maradéktalanul érvényesülnek. 

Elsőszülött fiuk például Christian Valdemar Henry John néven éli életét. A Christiant és a Valdemart számos korábbi dán uralkodó is viselte, Henry és John pedig a két nagyapa neve. Másodszülött húga a keresztségben az Isabella Henrietta Ingrid Margrethe neveket kapta. Ezek közül kettőt (Isabella és Ingrid) korábban már viselték dán királynék, Margrethe a jelenleg uralkodó nagymama neve, Henrietta pedig az apai nagyapa ágán szerepel a családfán. Véleményem szerint a szülők akkor lettek volna igazán merészek, ha nem a harmad-, hanem az elsőszülött fiukat nevezik Vincentnek. Ez a döntés egyébként igencsak feldobta volna a királylistát és egyúttal megkönnyítette volna a későbbi korok kisiskolásainak dolgát a történelemórán. Ennek szemléltetésére álljon itt a legutóbbi több mint ötszáz év uralkodóinak listája, dán nyelvű linkekkel:

1448 - 1481 Christian 1.

1481 – 1513 Hans

1513 – 1523 Christian 2.

1523 – 1533 Frederik 1.

1534 - 1559 Christian 3.

1559 – 1588 Frederik 2

1588 – 1648 Christian 4. 

1648 – 1670 Frederik 3.

1670 – 1699 Christian 5.

1699 - 1730 Frederik 4.

1730 - 1746 Christian 6.

1746 - 1766 Frederik 5.

1766 - 1808 Christian 7.

1808 - 1839 Frederik 6.

1839 - 1848 Christian 8.

1848 - 1863 Frederik 7.

1863 - 1906 Christian 9.

1906 - 1912 Frederik 8.

1912 – 1947 Christian 10.

1947 – 1972 Frederik 9.

1972 - Margrethe 2.

Mivel az ikrek csupán negyedikek és ötödikek a trónöröklési sorban, elenyészően csekély annak a valószínűsége, hogy a következő két nemzedékben olyan személy kerüljön a trónra, aki új névvel gazdagítaná a fenti, igen egyhangú listát. A papírforma szerint a következő két uralkodót Frederik 10.-nek és Christian 11.-nek hívják majd, ami aligha tekinthető forradalmian merész névválasztásnak.

Zsíroskenyér

Miközben a világ a líbiai eseményekre és a japán atomkatasztrófára figyel, egy híres aalborgi intézmény éppen a végnapjait éli: még néhány nap, és megindulnak a buldózerek, hogy letarolják a legendás Fedtebrød (Zsíroskenyér) kocsmát. A tőlünk néhány saroknyira, az Østerbro-n fekvő kocsma végzetét a városrendezési szempontok okozták. A korábbi ipartelepszerű környék komoly változások előtt áll: a telken lakások épülnek, és a változó utcaképbe a jobb napokat látott Fedetebrød már nem illik bele. A telek új tulajdonosa már az év elején felmondta a bérleti szerződést, az érintett felek azonban az utolsó pillanatban megegyeztek, hogy az intézmény néhány hónapig még a helyén maradhat. Most azonban tényleg nincs tovább: április elsején a Zsíroskenyér eltűnik a föld színéről. Figyelmeztető jelként már ott is áll mellette egy nagy kék építési konténer, amibe feltehetően a kidobált berendezési tárgyak kerülnek majd.

A Fedtebrød már korábban is sokaknak szúrta a szemét, és ők most alighanem megkönnyebbülten sóhajtanak fel. A játék- és koncertteremként is szolgáló intézmény a hatóságok szerint a helyi narkókereskedelem egyik melegágya, és a rendszeres razziák után a rendőrök ritkán távoztak üres kézzel. Az önkormányzat illetékesei pedig többször kifogásolták a higiéniás előírások és a dohányzási tilalom megsértését. Noha én sosem jártam bent, az utóbbi tényt magam is meg tudom erősíteni: nagyon ritkán megyek úgy el az épület előtt, hogy bentről ne dőlne ki a (nem kizárólag dohányalapú) cigarettafüst. 

Ezzel szemben a Fedtebrød képviselői inkább azt emelik ki, hogy náluk olyanok is otthon érezhetik magukat, akik be se tennék a lábukat egy tipikus, dzsentrifikált és szuperdrága aalborgi szórakozóhelyre. Kétségtelen, hogy a sör talán itt a legolcsóbb a városban, a kávét pedig egyenesen ingyen mérik, és innen még aligha néztek ki valakit azért, mert nem volt makulátlanul tiszta és jó szagú. A Fedtebrød-ben ráadásul a koncertek is ingyenesek, és az évek során számos dán és nemzetközi híresség lépett fel itt, a Magtens korridorer-től Nina Hagen-ig.   

Ha pár nappal korábban írtam volna, ez a búcsúztató itt véget is érne. A minap azonban a történet váratlan fordulatot vett. A Fedtebrød-öt irányító egyesületnek ugyanis sikerült egy új épületet bérelni, ráadásul nem is messze, az Østre Allé és a Hadsundvej sarkán. Nyilatkozatukban azt ígérték, hogy a költözés után (amely ráadásul nem is az első lesz a kocsma történetében), mindig marad a régiben. Ez persze korántsem biztos. Kétségtelen ugyanis, hogy a Fedtebrød hangulatához a lepusztult, toldott-foldott épület is nagyban hozzájárult, annak pedig mindenképpen búcsút mond a város április elsején.

Farsangban

Kérdés: hol találkozhat egy viking harcos Darth Vaderrrel? Válasz: természetesen az Aalborgi Magyarok Társaságnak farsangi ünnepségén, melyet tegnap tartottunk az Önkéntesek Házában. Mintegy 12 gyerek vett részt az eseményen, amely jelmezbemutatóval és körénekléssel indult, hagyományos dán hordóütéssel folytatódott, és szabadtéri játékkal zárult. 

A fenti két jelmezen kívül láttunk még többek között pilótát, bohócot, lovagot, kolumbiai földművest, királylányt és katicabogarat is. Trisztán fiunk már hetekkel korábban eldöntötte, hogy ő Pókember lesz, és mivel éppen volt ilyen jelmez a családban, ezért nem tudtunk megfelelni a rendezők azon kérésének, hogy lehetőleg házilag készült ruhákban szerepeljenek a gyerekek. A mi kreativitásunk így inkább Ane házi sütésű, marcipánnal töltött farsangi fánkjaiban mutatkozott meg.

Tycho Brahe utóélete

Egy dán kutatócsoport ezekben a percekben tárja fel a neves dán csillagász, Tycho Brahe (Tyge Ottesen Brahe 1546-1601) sírját a prágai Tyn templomban. Az eseményt kiemelt médiaérdeklődés követi: az eseményről folyamatosan tudósító dán állami televízió szerint 80-100 újságíró tolong a sír körül. A nagy érdeklődés csak részben köszönhető a csillagász kétségbevonhatatlan tudományos érdemeinek (például ő volt az első, aki bebizonyította, hogy az üstökösök nem légköri jelenségek). Legalább ennyire foglalkoztatják a közvéleményt Brahe életének és halálának körülményei is.

A féktelen, indulatos tudós még fiatal korában elvesztette orrát egy párbajban (mely egy tudományos vitát volt hivatott eldönteni), és a hiányt házi készítésű, nemesfémből készült protézissel pótolta. Brahe élete végéig számos vitába, nézeteltérésbe keveredett (amelyek mögött gyakran az alkohol állt), és 1601. október 24-én bekövetkezett halála kapcsán is számos pletyka látott napvilágot. Sokak szerint megmérgezték, másik szerint pedig az végzett fele, hogy egy ünnepi lakomán, attól tartva, hogy kivonulásával megbántaná a vendéglátót, addig tartotta vissza a vizeletét, amíg felrobbant a húgyhólyagja. Legvalószínűbb azonban, hogy Brahe higanymérgezésben halt meg, mint oly sokan a kor jeles tudósai közül. A fém egészségre káros hatásaival akkoriban még nem voltak tisztában, és széles körben alkalmazták mind gyógyszerként, mind pedig az alkímiai kutatásokban, amelyekkel Brahe is kacérkodott.

A bulvárlapok hasábjaira kívánkozó életrajz ellenére a feltárást végző dán és cseh régészek nem győzik hangsúlyozni, hogy a sírfeltárásnak nem amolyan megkésett detektívmunka, azaz a halálok kiderítése a célja, hanem komoly tudományos vállalkozásról van szó. A modern vizsgálati módszereknek köszönhetően ugyanis a sírból vett minták alapján nem csak arról tudhatunk meg rengeteget, hogy hogyan élt a nagy csillagász, hanem a kor közegészségügyi, táplálkozástani viszonyairól is sok újat tanulhatunk. A laikusokat persze leginkább az izgatja, hogy megoldódik-e végre Brahe halálának a rejtélye. Erre azonban még alighanem várniuk kell egy darabig. Noha a tudós maradványait már pénteken, 18-án ünnepélyesen újratemetik, a tudományos eredmények publikálása több hónapot is igénybe vesz majd.

Å

Legutóbb szóba került az 1948-as helyesírási reform.  Ezzel kapcsolatban néhány további érdekesség: ekkor törölték el a dán főnevek nagy kezdőbetűvel történő írását. Érdekes módon ezt elsősorban nem szakmai, nyelvészeti, még csak nem is praktikus megfontolások motiválták, hanem sokkal inkább a hazafias érzelmek. Öt év német megszállás után a kis- vagy nagybetű kérdése hirtelen  szimbolikus üggyé vált: a helyesírási reform előkészítői kiváló lehetőséget láttak arra, hogy a bevezetett módosítással látványosan eltávolítsák a dán kultúrát a némettől. Egy másik fontos szempont az volt, hogy közelebb hozzák a dán írásmódot a svédhez és a norvéghoz (amely nyelvekben már korábban is kisbetűvel kezdődtek a főnevek). 

 Ez a megfontolás állt az å betű bevezetésének hátterében is. (Emlékeztetőül: arról a betűről van szó, amit az århusi önkormányzat a minap gyomlált ki a város nevéből). A betű által jelzett o-szerű magánhangzót az évszázadok során többféle módon próbálták papírra vetni a különféle dán dialektusokban (például: á, ă, â és ao). Végül az aa írásmód vált általánossá, noha az idők során mindig voltak néhányan, akik inkább az å-t részesítették előnyben. Ők azonban mindig kisebbségben maradtak, és amikor az 1948-as helyesírási reform az utóbbi írásmód mellett tette le a garast, igen nagy volt a felháborodás. Legtöbben a dán nyelv „elsvédesedésétől” tartottak, mivel az å betű a svéd írott nyelvben alakult ki az 1400-as években, és 1526-ban egy svéd bibliafordításban jelent meg először nyomtatásban. A helyesírási reform által keltett hullámok csak sokára ültek el, és még az 50-es évek vége felé is voltak olyan dán újságok, amelyek a régi helyesírást követték. 

Persze azok a dánok, akiket tűzbe hoz az "aa vagy å?" kérdése, aligha sejtik, hogy a két betű feltehetően közelebbi rokonságban áll egymással, mint gondolnák. Egyes nyelvészek szerint ugyanis az å az aa-ból alakult ki oly módon, hogy a kézírásos szövegekben a második a fokozatosan egyre kisebbé vált, mintegy elsorvadt, később egy ponttá töpörödött, és ez a pontocska vándorolt aztán át az első a fölé. Akár helyes ez az elmélet, akár nem (az å kialakulására más teóriák is vannak), az tagadhatatlan, hogy a betűnek egyre nehezebb sorsa van a mai dán hétköznapokban. A múltkor leírt praktikus megfontolások miatt egyre több intézmény, település dönt az aa írásmód mellett, és érdekes lesz nyomon követni, hogy ezt a tendenciát hosszabb távon a hivatalos helyesírási szabályok is kodifikálni fogják.e.

Egy város nevet vált

Hamarosan sok dolguk akad a kartográfusoknak: Dánia második legnagyobb városa január 1-től nevet változtat – legalábbis írásban. A városi önkormányzat ugyanis tegnap úgy döntött, hogy Århus nevét hivatalosan a jövő évtől Aarhus-ként kell írni. Noha ezzel csupán a régi, 1948 előtti írásmódot állították vissza, az elhatározást nem a hagyományokhoz való ragaszkodás, hanem kőkemény racionális és üzleti megfontolások motiválták. 

Röviden arról van szó, hogy az Å betű (és másik két egzotikus dán társa, az Æ és az Ø) nem kompatibilis a számítógépek és az internet modern világával, mivel nem szerepelhet e-mail címekben, honlapok címeiben, és aki nem skandináv billentyűzetet használ, az általában leírni sem tudja őket. A dánoknak mindez persze nem okoz gondot: angol billentyűzeten egyszerűen AA-t írnak Å, AE-t Æ és Ö-t vagy OE-t Ø helyett. Egy külföldi viszont ritkán van tisztában ezekkel a hangmegfelelésekkel, így kínjában általában sima A-val próbálja helyettesíteni az Å-t, ami gyakran félrevezeti az internetes portálokat és keresőket. Szakértők szerint ez, az eddigi íráskép által keltett zavar gyakran "láthatatlanná" teszi a várost az interneten, aminek komoly gazdasági következményei vannak. Ezt szeretnék elkerülni azzal, hogy ezentúl  mindenki, mindenütt Aarhus-t ír majd.

Århus lakói egyébként egyáltalán nem lelkesednek a küszöbön álló változásért. 57 százalékuk a névváltoztatás ellen foglalt állást egy friss közvélemény-kutatásban, és csak 34 százalékuk támogatta az új írásképet. Érdekes módon azzal egyetlen általam olvasott cikk sem foglalkozik, hogy mennyibe fog mindez kerülni a városnak. Noha az e-mail címeket és a honlapok domain neveit nem kell lecserélni (hiszen azokban eddig is az AA betű szerepelt), az intézményeknek, hivatalos szerveknek előbb-utóbb új levélpapírt, táblákat, bélyegzőket kell gyártatniuk, ami általában nem olcsó mulatság. Szerencsére vannak néhányan, akiket egyáltalán nem érint a változás. Munkaadóm, az århusi egyetem például sosem állt át az 1948-ban bevezetett „modern” (és most eltörölt) írásmódra, és mindig is mint Aarhus Universitet létezett. Ezzel most alighanem több millió koronát spórolnak meg. 

A magas költségek és a változásokkal szembeni ellenállás miatt valószínűleg Århusban is több évtized telik majd el, amíg az régi-új írásmód egyetemessé válik. Hasonló történt Aalborg esetében is: városunk hivatalosan 1984-ben változtatta vissza a nevét Ålborg-ról, de még ma, több évtized után is lehet találkozni itt-ott a korábbi névvel.

Roligan

Legutóbb a vikingek kapcsán szóba kerültek a dán futballszurkolók (akiknek nem sok örömük telt az idei vébében), róluk pedig egy nyelvi érdekesség jutott eszembe. A dán szurkolókhoz ugyanis a modern dán nyelv egyik legleleményesebb szóalkotása kapcsolódik. Az angol hooligan - huligán szó mintájára 1985-ben valaki megalkotta a roligan [ˈʁoːligan] szót, aminek első tagja a dán rolig – 'nyugodt, békés, csendes' jelentésű szó.

Mint minden igazán kreatív szóalkotásban, ebben is hihetetlen mennyiségű információ van belezsúfolva. Egyrészt kifejezi a dán szurkolók fanatikus, de egyúttal békés mentalitását, másrészt pedig kontrasztba állítja és egyúttal elhatárolja őket a (80-as évek) rossz hírű angol szurkolóitól. És ami a legfontosabb: igazi nyelvi humort tükröz. Briliáns.

Vikingek között

Amolyan családi hagyomány nálunk, hogy minden év utolsó júniusi hétvégéjén elmegyünk a vikingvásárba (vikingemarked) amelyet a Lindholm Høje nevű vikingkori temető tőszomszédságában tartanak. Ilyenkor nyáron több hasonló esemény is van az országban, sőt egész Skandináviában, de állítólag a mi vásárunk a legnagyobb.

Kapható itt szinte minden, ami valamilyen formában kapcsolatba hozható a vikingekkel, a kardoktól és késektől kezdve ruhadarabokon át az ékszerekig és kancsókig. Van lovasbemutató izlandi pónikkal, népi színjáték, és bemutatót tartanak szigorúan viking kori technikával dolgozó kézművesek is: kovácsok, bőrdíszművesek, ékszerkészítők és fazekasok. Pár éve láttunk egy nagyon alaposan felszerelt ősmagyar-szittya standot is (az elengedhetetlen Hungarista kellékekkel kiegészítve), de ők ezúttal nem jelentek meg.

Különösen érdekes az ú.n. Bayeux-csoport sátra. A csoport néhány mindenre elszánt helyi hölgyből áll, akik a Bayeux-i kárpit pontos másolatának elkészítésén dolgoznak 2000 óta. Év közben alighanem valami poros tornateremben vagy valamelyikük pincéjében varrogathatnak, de ilyenkor június végén előbújnak, és mindenki láthatja, hogy mire jutottak a legutóbbi vásár óta. Az ember csak csodálni tudja az aprólékosságukat. No meg a türelmüket: a legoptimistább becslések szerint is csak 2012-re készülnek el a nagy művel.

Nekem személy szerint azok a sátrak a kedvenceim, amelyekben vikingkori ételeket és italokat lehet kóstolgatni Az utóbbiak közül különösen finom a mjød, amit mézből és vízből erjesztenek élesztő hozzáadásával. Sokak szerint ez volt az emberiség legősibb szeszes itala, és aki megkóstolta, nem igazán érti, mi szükség volt később a sörre vagy a borra.

Bár a sátrak, asztalok között bámészkodni kétségtelenül érdekes dolog, az embernek végig az az érzése, hogy ez az egész nem annyira a látogatókról, mintsem inkább a résztvevő árusokról szól. A vásárt egy csoport lelkes amatőr rendezi, akik a Vikingegruppe Lindholm Høje nevű egyesületbe tömörülnek. Az egyesületnek jelenleg kb. 100 tagja van, és hozzájuk csatlakozik mintegy 200 vendégviking, akik között sok a rendszeresen visszajáró külföldi. Ez a háromszáz ember az, aki évente néhány napig vikinget játszik: sátorban alszik, viking ruhát visel és szabad tűzön főzi a vacsoráját.

Az autentikus viking hangulatot (már persze ha van ilyen egyáltalán) csak egy-egy elővillanó mobiltelefon vagy dizájner-szemüveg zavarja meg. (Engem azonban nem hagy nyugodni a gondolat, hogy néhányan talán főállású vikingek, akik valamikor elkezdték túl komolyan venni ezt az egészet. Ők hétfő reggel nem vedlenek vissza gimnáziumi tanárrá, óvónővé vagy asztalossá, hanem egyszerűen áthurcolkodnak egy csendes norvég fjord mellé vagy valamelyik félreeső svéd erdőbe, és megkezdik a visszaszámlálást a következő vikingvásárig.)

Bár tudom, hogy ez az egész kicsit gagyinak tűnhet, én valahogy nagyon élvezem. A vásár meglepően visszafogottan és ízlésesen van megrendezve: műanyagot alig látni, a kiállított, eladásra kínált termékek nagy része valódi értéket képvisel, és nekem valahogy az is jól esik, ha olyan felnőtteket látok, akik még képesek néhány napra gyerekké válni és gondtalanul játszani. A legközelebbi párhuzam talán Cseh Tamásék nyári indiántáborai lennének a Bakonyban – bár ők valószínűleg nem erjesztett mézet szopogattak esténként.

További képek itt