Dán-norvég határviták

Nemrégiben arról írtam, hogy közeljövőben nagy valószínűséggel kiéleződik a vita Dánia és szomszédai, elsősorban Norvégia, Oroszország, Kanada, az USA és Izland között az Északi-tenger egyes részei fölötti rendelkezés jogáról. Kevésbé ismert tény, hogy hasonló konfliktusok korábban is előfordultak, sőt ezek egyike az 1930-as években kis híján háborút idézett elő Norvégia és Dánia között. A területi vitának elsősorban történelmi és diplomáciai gyökerei voltak. 

Grönland a dán-norvég államszövetségben  

Az Atlanti-óceán északi területeit a 800-as évektől kezdődően norvég vikingek kolonizálták, és ezek a területek, jelesül Grönland, Izland, a Feröer-szigetek és a Shetland-szigetek évszázadokon át Norvégia részét képezték. 1387-ben azonban kihalt a norvég királyi ház, és Norvégia Dániával lépett 434 évig tartó perszonálunióra. Ezt az időszakot a norvégok a "400 éves éjszaka"-ként emlegetik, mely arra utal, hogy az államszövetségben egyértelműen Norvégia volt a gyengébb partner, és az országot nagyrészt Dániából, a dán politikai és gazdasági érdekek előnyben részesítésével kormányozták.

A dán-norvég államszövetség 1780 körül. Forrás: Wikipedia.

Norvégia hoppon marad

1814-ben, a napóleoni háborúkat lezáró békekötéssel végül felbomlott a háborúban vesztes dán-norvég államalakulat, és Norvégia új perszonálunióra lépett, ezúttal Svédországgal. Grönland, Izland és a Feröer-szigetek azonban Dánia fennhatósága alatt maradtak, annak ellenére, hogy azokat 400 évvel korábban a norvégok vitték a kényszerű házasságba. (Shetland ekkorra már Nagy-Britanniához tartozott). Ezt a norvégok természetesen égbekiáltó történelmi igazságtalanságként élték meg, amelynek orvoslására azonban nem sok lehetőségük volt. A döntés mögött ugyanis a legerősebb európai hatalom, Nagy-Britannia érdekei álltak. London minden erővel el akarta kerülni, hogy az újonnan létrejött svéd-norvég államszövetség a Balti-tengertől Kanadáig húzódjon, és hosszabb távon potenciális tengeri nagyhatalommá nője ki magát. Ezért maradhattak az említett területek a békekötéskor Dánia csatolt részei. 

Dánia maga vonakodva fogadta a váratlanul ölébe hullott adományt, különösen Grönlandot. Ennek oka egyrészt az volt, hogy Grönlandon, Izlanddal és a Feröer-szigetekkel ellentétben, nem élt skandináv népesség, azaz a gyarmatosításnak nem voltak etnikai indokai. Másrészt pedig a dán külpolitika a 19. században szinte kizárólag dél felé orientálódott, ahol egyre erősödő, és végül katonai vereséggel és súlyos területi veszteséggel végződő konfliktusba került Poroszországgal. A Grönland, illetve tágabban az Észak-atlanti területek iránti érdeklődés csak az 1860-as évektől, Schleswig-Holstein elvesztése után éledt fel, amikor Dánia fokozatosan észak felé kezdett tájékozódni. 

Kié legyen Grönland?

1905-ben Norvégia függetlenné vált, és ennek egyik következményeként egyre erősödött a Grönland és a Feröer-szigetek visszaszerzésére, az 1814-es sérelem orvoslására irányuló törekvés a norvég közvéleményben. Ez kezdetben elsősorban tudományos jelleget öltött: neves norvég kutatók élen jártak a sarkvidéki területek feltérképezésében. Fridtjof Nansen például még az 1880-as években először szelte át Grönlandot sítalpon. Az 1920-as évekre a Grönland iránti norvég érdeklődés politikailag is egyre határozottabban fogalmazódott meg. Ez ahhoz vezetett, hogy 1931-ben egy norvég expedíció, a norvég kormány tudtával és beleegyezésével Grönland nagyrészt lakatlan keleti részén kitűzte a norvég zászlót, és kinyilvánította, hogy a terület azontúl Norvégia részét képezi. A két skandináv állam ezzel közvetlen, és potenciálisan háborúval fenyegető területi konfliktusba keveredett egymással. 

Grönland térképe.

A dán kormány azonban nem üzent hadat északi szomszédjának. E helyett a konfliktus megoldását a hágai nemzetközi bíróságra bízta, mely két évvel később a norvég történelmi érvek figyelmen kívül hagyásával Grönland egészét Dániának ítélte. A kérdéssel foglalkozó történészek szerint a döntés mögött nem annyira jogi megfontolások, mint inkább az Egyesült Államok nagyhatalmi érdekei húzódtak. Konkrétan arról van szó, hogy mivel Grönland földrajzilag az amerikai kontinens része, ezért az akkor érvényes Monroe doktrína erre a területre is vonatkozott. E doktrína többek között kimondta, hogy új európai gyarmatosító hatalmak nem jelenhettek meg az amerikai kontinensen (noha az amerikai külpolitika tolerálta a már korábban jelen lévő európai hatalmak jogát amerikai területek birtoklására). Ezért az USA a háttérben komoly nyomást gyakorolt a hágai bíróságra a Dániának kedvező döntés, azaz Norvégia távol tartása érdekében.  

A hágai döntést mindkét érintett fél elfogadta, és az azóta eltelt időszakban nem tapasztalhattunk említésre méltó törekvést Norvégia részéről a határok felülvizsgálatára. Korántsem kizárt azonban, hogy a két ország hamarosan hasonló konfliktusba keveredik, ezúttal nem Grönland, hanem az Északi-sark körüli tengerfenék birtoklása fölött.

Dánok Londonban

Magyarországhoz hasonlóan Dániában is kellemes meglepetést és nagy örömöt okozott az ország sportolóinak szereplése a tegnap véget ért londoni olimpián. A dán olimpikonok összesen kilenc éremmel tértek haza, amelyek közül kettő volt arany, négy ezüst, három pedig bronz. Ez a szereplés 1948 óta a legjobb; az akkori, szintén londoni olimpián 20 érmet nyertek a dánok. 

Jelenleg errefelé is nagy vita zajlik arról, hogy pontosan hová sorolható a dán teljesítmény a résztvevő országok versenyében. Ami az abszolút sorrendet illeti, a dánok 29.-ek lettek, amire mindenki nagyon büszke. Sokkal kedvezőbb persze a kép, ha a szereplést az ország lélekszámához viszonyítjuk. Erre különféle számítási módszerek léteznek, amelyek mindegyike az első tízbe rangsorolja Dániát. Ám ami a dánoknak talán a legfontosabb az az, hogy sikerült megelőzniük szomszédjaikat és egyben legnagyobb riválisaikat. Norvégia ugyanis csak 35.-ik, Svédország pedig 37. lett az éremtáblázaton.

Dán színekben összesen 117 sportoló vett részt az olimpián, a megrendezett 302 versenyszámból 80-ban. Legeredményesebben az evezősök szerepeltek, akik mindhárom éremből egyet nyertek. Az összképet árnyalja valamelyest, hogy a legendás Aranynégyes (Guldfireren) ezúttal csak harmadikként ért célba. A név a férfi kormányos nélküli négyesre utal, amely 1994 és 2004 között két olimpiai aranyat, egy bronzot, valamint számos Európa- és Világbajnokságot nyert. Az férfi kormányos nélküli kettes mellett a másik aranyat egy szinte ismeretlen 20 éves fiatalember, Lasse Norman Hansen nyerte pályakerékpározásban (annak is az omnium nevű versenyszámában). 

Már az eddigi felsorolás is sejteti, hogy Dánia hagyományosan elsősorban a viszonylag kevés nézőt vonzó sportágakban jeleskedik az olimpiákon, ami persze semmit sem von le a sportolók teljesítményéből. A már említett pályakerékpározáson és evezésen kívül további három sportágban, tollaslabdában, vitorlázásban és sportlövészetben születtek még dán érmek.

Lasse Norman Hansen, az egyik dán aranyérmes. Fotó: Odd Andersen

Persze ahogy ilyenkor lenni szokott, az olimpia a dánoknak is számos csalódást. Ezúttal sem szakadt meg például a nagy hagyományokkal rendelkező dán női kézilabdázók immár nyolcadik éve tartó vesszőfutása. Az igen népszerű nemzeti válogatott, amely a világon egyedülálló módon 1996 és 2004 között zsinórban három olimpiát nyert, a 2004-es olimpiai döntő óta egyetlen jelentősebb nemzetközi tornát sem nyert. Ezúttal ismét a nagy mumus, a későbbi olimpiai bajnok Norvégia búcsúztatta őket, még a csoportkörben. 

Az utóbbi évek eredménytelensége után ez persze nem okozott nagyobb meglepetést. Annál nagyobb sokként érte Dániát a férfi kézilabdázók gyenge szereplése. Ők Európa-bajnokként és világbajnoki ezüstérmesként érkeztek Londonba, ám ezúttal a várakozásokat jóval alulmúlva már a legjobb négy közé sem sikerült bekerülniük. 

Szintén csalódást okozott a dán úszók szereplése. A 800 méteres női gyorsúszás világbajnokától, a legutóbbi olimpián bronzérmes Lotte Friis-től a legtöbben érmet vártak, ám végül csak ötödikként csapott a célba, és nem került fel a dobogóra a többi dán úszócsillag egyike sem.

Dán kutatók az Északi-sarkon

Egy múlt héten indult dán expedíció nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy Dánia számára szerezze meg az Északi-sark feletti rendelkezés jogát.

Az Északi-sark mint Grönland része

Július 31-én 17 dán kutató hagyta el a Spitzbergákat az Oden nevű svéd jégtörő fedélzetén, hogy az elkövetkező hat hétben olyan tudományos bizonyítékokat találjanak, amelyek alátámasztják Dánia jogát az Északi-sark körüli területekre. A LOMROG III expedíció elsődleges célja, hogy feltérképezze és elemezze az Északi-sark alatt található tengerfenék jelentős részét, és bebizonyítsa, hogy a Grönland alatt található kontinentális talapzat egészen az Északi-sarkig húzódik. Más szóval azt szeretnék bizonyítani, hogy az Északi-sark geológiailag Grönland része. A vizsgálandó területek mintegy 3-4 kilométerrel fekszenek a nagyrészt jéggel borított tenger felszíne alatt.  A dán parlament még 2003-ban hagyta jóvá a kutatási programot, melynek céljaira 350 millió koronát (mintegy 14 milliárd forintot) különített el. Az expedíció sikere lehetővé tenné Dánia számára, hogy az ENSZ illetékes szervénél igényt jelentsen be a területre. A vonatkozó ENSZ konvenció ugyanis kimondja, hogy a tengerparttal rendelkező államok felségterületüket különleges feltételek megléte esetén kiterjeszthetik a konvencionális 200 tengeri mérföldön (370,4 km) túlra. Az Északi-sark Grönland legközelebbi pontjától mintegy 280 tengeri mérföldre található. A LOMROG III expedíció tagjai várhatóan szeptember 14-én térnek vissza, ám az adatok feldolgozásával és kiértékelésével várhatóan csak a jövő év folyamán készülnek el. 

A LOMROG III expedíció tervezett útvonala. Térkép: Danmarks Radio.

Területi viták

Nem ez az első eset, hogy Dánia hasonló területi igénnyel lép fel: idén júniusban a dán kormány már jelezte igényét egy nagyjából 115.000 négyzetkilométeres tengerfenékre

Grönlandtól délre. Mivel e terület egy részére Izland és Kanada is igényt tart, a kérdésben az ENSZ illetékes bizottsága (Commission on the Limits of the Continental Shelf - CLCS) fogja meghozni a végleges döntést. Néhány évvel korábban pedig a Feröer-szigetek körül jelentettek be igényt két területre.  A Jeges-tenger iránt újabban tapasztalható fokozott érdeklődés elsősorban a tengerfenék alatt esetleg fellelhető ásványkincseknek szól. Ezek a globális felmelegedésnek és a vele járó egyre gyakoribb jégmentes időszakoknak köszönhetően a közeljövőben egyre hozzáférhetőbbé válnak. Nem csoda tehát, hogy a dán expedícióval egyidőben orosz kutatók gőzerővel dolgoznak azon, hogy bebizonyítsák: az Északi-sark alatti tengerfenék voltaképpen Szibéria geológiai meghosszabbítása. Szakértők szerint mindkét kutatócsoport jó nyomon jár. Geológiailag a tengerfenék ezen része ugyanis a tenger alatti Lomonoszov hegylánc egy szakasza, mely Szibériától egészen Grönlandig húzódik. A hegyláncot korábban sosem térképezték fel vagy vizsgálták meg alaposabban geológiai szempontból.     

Ahány nyelv...

In English, please

Az általánosan elterjedt vélekedés szerint "minden dán tud angolul". Noha ez nagyjából valóban így van - én az elmúlt 10 évben legfeljebb öt dánnal találkoztam, aki egyáltalán nem volt képes vagy hajlandó még elemi szinten sem megnyilvánulni angolul - a helyzet kevésbé imponáló, ha a dánok nyelvtudását egyéb idegen nyelvek esetében vizsgáljuk. Az Európai Bizottság nemrégiben közzétett vizsgálata legalábbis meglehetősen aggasztó képet mutat. E szerint azon dánok aránya, akik kommunikációs szinten képesek használni egy második idegen nyelvet, 2005 óta nyolc százalékkal, 58 százalékra csökkent. A hanyatlás elsősorban az európai nyelveket érinti: míg a kínai, arab és japán nyelv egyre nagyobb népszerűséget élvez (amit többek között az egyetemi jelentkezési statisztikák is mutatnak), addig rohamosan csökken az érdeklődés a német, az olasz, a francia és az orosz nyelv iránt. Mindez persze relatív, hiszen  az 58 százalék még mindig jóval magasabb az Európai Unió 25 százalékos átlagánál, de egyre több gazdasági szakember és nyelvész hívja fel a figyelmet a "kis" nyelvek visszaszorulásából fakadó potenciális hátrányokra. 

Nem elég az angol?

A dán nemzeti össztermék több mint 50 százaléka származik exportból, mely konzervatív becslések szerint is legalább 700.000 munkahelyet biztosít az országban. Sokak szerint ennek fenntartása, illetve új piacok meghódítása hosszú távon elképzelhetetlen a külországokban beszélt nyelvek alapos ismerete nélkül. A szakértők rámutatnak, hogy, a közhiedelemmel ellentétben, nem minden üzleti tárgyalás bonyolítható le sikeresen angolul. Egyrészt komoly előnyt jelenthet, ha egy dán üzletember tárgyalópartnerével annak anyanyelvén képes társalogni. Ennél is fontosabb azonban, hogy korántsem garantált, hogy az asztal másik oldalán ülő kínai, japán, koreai vagy orosz fél is tárgyalási szinten beszél angolul. Ez azért is problémás, mert a dán export mindössze 20 százaléka irányul olyan országokba, ahol az angol a hivatalos nyelv.    

Mit tehetünk?

A fent vázolt  negatív tendencia immár a dán kormány figyelmét is felkeltette. Az oktatási minisztérium által életre hívott munkacsoport a közelmúltban készítette el végleges jelentését, amely 42 konkrét ajánlást tartalmaz az idegen nyelvek propagálására. Többek között javasolják, hogy az általános iskolában már az 1.osztálytól kezdve legyen kötelező az angol, melyhez a 3. (legkésőbb pedig az 5.) osztálytól egy másik, szintén kötelező idegen nyelv csatlakozna. A jelenlegi rendszerben a kisiskolások a 3. vagy 4. osztályban kezdenek ismerkedni az angollal, míg a második kötelező idegen nyelv (német vagy francia) csak a 7. vagy 8. osztályban jelenik meg.  

Nem tegnap kezdődött

A második idegen nyelv visszaszorulása egyébként egy hosszabb, meglehetősen összetett folyamat eredménye. 1990-es oktatási reformig például a német nyelv az angollal egyenrangú volt az általános iskolákban: mindkettőt azonos óraszámban tanították, természetesen kötelező jelleggel. Akkoriban tehát  elképzelhetetlen volt, hogy valaki úgy kerüljön ki az oktatási rendszerből, hogy a legelemibb ismereteket elsajátította volna a legnagyobb szomszédos nyelvből. A 2005-ös gimnáziumi reform aztán tovább rontott a helyzeten. Attól kezdve a nyelvi tárgyak (az angol kivételével) kötelezőből választhatóvá váltak, és a rájuk fordított óraszám is csökkent, az "elég az angol" filozófiájának jegyében. Elsősorban ez utóbbi változás vezetett a második (harmadik, negyedik stb.)  idegen nyelvet beszélők rohamos hanyatlásához, amely miatt most egyre többen emelik fel a szavukat.   

Télutó

A naptár szerint holnap Dániában is vége a télnek, amely a legenyhébb, legnedvesebb és legnapsütésesebb volt az elmúlt öt évben. Összesen 225 napsütéses órában volt részünk december eleje óta, ami messze meghaladja az átlagos 155 órát. (Összehasonlításul: 2007-2008 telén összesen mindössze 128 órát sütött a nap.) Az idei tél átlaghőmérséklete (1.9 fok) is magasabb az átlagnál (0.4 fok), annak ellenére, hogy február elején több mint egy hétig mínusz 10 fok alatti hőmérsékleteket mértünk éjszakánként és napközben sem volt sokkal melegebb mínusz 5 foknál.  

Legalacsonyabb és legmagasabb napi átlaghőmérsékletek Dániában

Átlagos havi csapadékmennyiség Dániában

Úgy tűnik, ezt a periódust bőven ellensúlyozza az elmúlt pár nap melege; tegnap például egyenes az elmúlt 22 év legmagasabb februári hőmérsékletét, 14 fokot élvezhettük. A meteorológusok szerint azonban korai még a tavaszt emlegetni. A hét végére ugyanis ismét keletire fordul a szél, amely szibériai légtömegeket szállít dél-Skandináviába. Ez azt jelenti, hogy újra visszatér a fagy, hétfőn és kedden pedig jelentősebb hóesésre is számíthatunk, legalábbis az ország egyes területein.  

Ritka vendég Aarhusban

Immár hetek óta rendkívül egzotikus vendég tartja izgalomban a dán, sőt az egész nyugat-európai ornitológus-társadalmat. Az aarhusi egyetemi park egyik mesterséges tavában január közepén váratlanul egy bering-tengeri sirály (Laurus glaucescens; gråvinget måge) bukkant fel. A madár a csendes óceán északi részén, Kanada, Alaszka, Japán és Oroszország partjainál honos, és rendkívül ritkán látható Európában. Most viszont esélye sem volt rá, hogy észrevétlen maradjon: az új lakhelyéül választott tó (gyakorlatilag medence) alig 50 méterre van a biológiai tanszék és a természettudományi múzeum épületétől. 

Bering-tengeri sirály az aarhusi egyetem parkjában. Fotó: Allan Kjær Villesen

A madár újbóli megjelenésének (az elmúlt két télen is járt már erre) néhány perc alatt híre járt az egyetemen, másnap pedig már Németországból, Norvégiából és Hollandiából is felkerekedtek a madarászok, hogy láthassák és lefényképezhessék a ritkaságot. Sokan több napot töltöttek a mínusz 8-10 fokos hidegben, mivel nem tudtak betelni a (szerintem egyébként nem túl szép) állat látványával. A madár egyébként szemmel láthatólag remekül érzi magát az egyetemen. Minden nap pár órát a kikötőben és a szomszédos tengerparton tölt (ahol szintén tábort ütött több madarász), ideje többi részében pedig békésen sétálgat a többi madár között és válogat a neki dobált bőséges eleségből. 
(További képek a vendégről itt)

Munkás hétköznapok

A dán királynő trónra lépésének negyvenedik évfordulója kapcsán (amelyről én is írtam) nemcsak a királyi házat méltató, hanem az azzal szemben kritikus hangok is felerősödtek az elmúlt hetekben. A bírálatok jelentős része Frederik trónörökösre irányul, akit sokan szociális érzéketlenséggel és - nincs jobb szó rá - lustasággal vádolnak. Ezen kritikákat talán Kjeld Koplev televíziós személyiség egyik vitacikke fogalmazta meg legélesebben. A cikkben Koplev gyakorlatilag éretlen, hedonista playboyként írja le a trónörököst (és feleségét), aki nagyjából negyven napot dolgozik évente.

Munka vagy szórakozás? Fotó: Scanpix

Ez az információ kisebb felzúdulást keltett a dán közéletben, és a cikk megjelenése óta szinte naponta hivatkoznak rá az írott és az elektronikus sajtóban. A dán rádió Detektor c. műsora azonban a minap alaposabban is utána járt a dolognak, és egészen más eredményre jutott. A trónörökös stábjától kikérte Frederik 2010-es hivatalos naptárát, és az abban szereplő bejegyzésekből kiszámította, hogy a dán trón várományosa abban az évben összesen 136 napot dolgozott. Pontosabban napon, hiszen a hivatalos elfoglaltságok némelyike csupán egy-két órát vett igénybe. Nincs tehát alapja annak az állításnak, hogy Frederik mindössze negyven napot töltene munkával évente. Azt persze nem tudhatjuk, hogy egy év adatai mennyire reprezentatívak. Frederiknek például éppen a kérdéses évben, 2010-ben születtek ikrei, ami miatt feltehetően a szokásosnál több időt töltött családja körében.

Munkában. Fotó: Thomas Arnbo

Igaz viszont, hogy a 136 munkanap némelyike olyan tevékenységgel telt (pl. a focivébén a dán válogatott meccseinek végignézése a díszpáholyból vagy vitorlásverseny a Csendes óceánon), amit egy átlagember aligha sorolna a munka kategóriájába. A trónörökös pártolói ugyanakkor rámutatnak arra, hogy Frederik esetében nem lehet éles határt szabni a munkaidő és a szabadidő között, hiszen minden alkalommal, amikor a nyilvánosság előtt megjelenik, Dániát képviseli. Más szóval: állandóan szerepelnie kell, tehát egy koronahercegtől elvárható módon kell öltözködnie, viselkednie, és például egy futballmeccsen is fontos megbeszéléseket folytat a körülötte ülőkkel. Akárhogyan tekintünk is a trónörökösi munkakörre, aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy sokan szívesen cserélnének vele munkahelyet - főleg ha az évi 17,8 millió koronás (több mint 700 millió forintos) fizetést is figyelembe vesszük.

Királynő élőben

Holnap, január 11-én este tévétörténeti szempontból rendkívüli eseménynek lehet részese az a feltehetően több milliónyi dán, aki este 8-kor a TV2-őt választja kikapcsolódásul: a dán királynő életében először ad majd élő tévéinterjút. Noha az uralkodó, angol kollégájával ellentétben, aki köztudottan sosem ad interjút, gyakran szerepel tévéinterjúkban, de ezeket korábban mindig előre rögzítették és gondosan szerkesztették. 

II. Margit dán királynő

 Az esemény apropója II. Margit (Margrethe 2.) közelgő negyvenéves jubileuma, amit országszerte megünnepelnek: a királynő 1972. január 14-én lépett trónra, apja, IX. Frigyes (Frederik 9.) halála után. Az évforduló kapcsán több közéleti szereplő is felvetette, hogy esetleg közeleg az ideje, hogy a hamarosan 72 éves királynő lemondjon, és fiának, az igen népszerű Frigyes hercegnek (Kronprins Frederik) engedje át a trónt. A téma alighanem a szerda esti interjúban is szóba kerül majd, és sokan izgatottan várják a királynői választ, annak ellenére, hogy Margit már korábban bejelentette, hogy a dán tradícióknak megfelelően élete végéig szolgálni kívánja hazáját.      

Lottóláz Dániában

Dánia immár hónapok óta valóságos lottólázban él, amelynek oka, hogy a szerdánkénti sorsoláson immár 34 hete vagy nem húzták ki az ú.n. szuperszámot, vagy ha ki is húzták, az adott héten senkinek nem volt hat találata.

Mindennek megértéséhez egy kis háttérinfó: Dániában két önálló lottóprojekt létezik (illetve van több kisebb, ezen a néven futó szerencsejáték is, de ezek most nem érdekesek). Ezeket a húzás napja alapján Onsdagslotto-nak (szerdai lottó) és Lørdagslotto-nak (szombati lottó) hívják. A szerdai lottó voltaképpen nyolc ország, Dánia, Izland, Svédország, Finnország, Norvégia, Litvánia, Észtország és Lettország közös vállalkozása. Ezen az üti meg a főnyereményt, aki 45 számból hatot eltalál. Ennek a főnyereménynek az alapja az úgynevezett első nyereményosztály (1. præmiepulje), ami általában 10 millió korona körül mozog (jelenleg kb. 432 millió forint). Az első nyereményosztály nem tolódik át egyik hétről a másikra, mint mondjuk Magyarországon, hanem az esetleg meg nem nyert pénzt az állami szerencsejáték vállalat jótékonysági, sport- és oktatási célokra fordítja. Magyarul Dániában nincs lehetőség arra, hogy hatalmas nyeremények halmozódjanak fel, ha hetekig nem nyeri meg senki az elso nyereményosztályt. 

Ez a megkötés azonban nem vonatkozik a szuper nyereményosztályra (superpuljen). Ennek lényege, hogy a hat nyerőszám mellett minden héten kihúznak egy hetedik számot is. Ha ez a hetedik szám megegyezik a hat nyerőszám egyikével, és van telitalálatos, akkor a nyertes vagy nyertesek mind a két nyerőosztályban szereplő összeget megnyerik. 

Konkrétan: az e heti nyertes számok így néztek ki: 6-8-13-26-29-45. Ezeket négyen is eltalálták, akik így 2.652.000 koronával lettek gazdagabbak. A szuperszám azonban a 37-es volt, tehát az immár 34 hete halmozódó szuper nyeremény még legalább egy hétig tovább halmozódik. Ezzel szemben, ha szerdán mondjuk a 8-ast húzták volna ki szuperszámnak, akkor a négy nyertes most fejenként további 35 millió koronának (kb. másfél milliárd forintnak) örülhetne. 

A jövő szerdai szuper nyereményosztályban 140 millió, az 1. nyereményosztályban pedig 10 millió szerepel, azaz ha kihúzzák a szuperszámot, és csak egy telitalálatos van, akkor a szerencsés nyertes 150 millió koronát visz haza. Összehasonlításul: Dánia eddigi legnagyobb lottónyereménye 38.560.000 korona, amit még 2008-ban nyert meg egy koppenhágai lakos.

Így hát nem is csoda, hogy immár hetek óta olyanok is rendszeresen betérnek a lottózókba, akik általában nem játszanak rendszeresen. Ennek eredménye, hogy míg a dánok egy átlagos héten  14-15 millió korona értékben vesznek szerdai lottókuponokat, ez a forgalom erre a hétre megötszöröződött (70 millió). A megnövekedett forgalomnak a trafikosok mellett (akik minden szelvény árának 8 százalékát tarthatják meg), számos amatőr sportklub, kutatóintézet és jótékonysági szervezet is örülhet. Ők a becslések szerint a szokásosnál 200 millió koronával többet profitálhatnak a dán lottólázból.  

Dánia vonatból

Korábban két bejegyzésben is foglalkoztam a Bergensbanen nevű norvég vasútvonalat bemutató, óriási sikert aratott dokumentumfilmmel. Röviden: az egész projekt abból állt, hogy egy norvég gyorsvonat mozdonyának szélvédőjére felszereltek egy kamerát, az így felvett, több mint hétórás anyagot pedig egyben, minden vágás és szerkesztés nélkül levetítették. 

Mint szintén írtam, valami hasonlóval próbálkozott a dán állami tévé is, amikor Karácsony és Szilveszter között összesen 10 film segítségével mutatta be az ország vasútvonalait. A filmek immár az interneten is elérhetők. A "mi" szakaszunk a København-Frederikshavn vonal, és Aalborg maga 5 óra 30 perctől látható. Persze a többi vonal is melegen ajánlott, főleg a vasút szerelmeseinek.  

A Mikulás Aalborgban

Szombat délután a magyar Mikulás ismét rajta ütött az AMT-s gyerekeken. Tavaly térdig hóban, az idén esőben, szélviharban érkezett, de a zsákja most is tele volt, és a gyerekek ugyanolyan örömmel fogadták.

 

 

 

 

Mennyit olvas egy dán?

Ezen kétrészes minisorozat első része dióhéjban arról szólt, hogy a dánok egyre több könyvet vesznek (illetve kölcsönöznek), ám ezzel párhuzamosan egyre kevesebbet olvasnak. Megállapítottuk azt is, hogy a növekvő könyvvásárlás fő oka alighanem az, hogy egyre több szupermarket, sőt egyszerű élelmiszerbolt is kínál könyveket. 

A kedvezően alakuló könyvterjesztési adatok azonban számos, kevésbé kedvező tendenciát rejtenek. Egy szupermarket értelemszerűen csupán a töredékét kínálja annak a könyvválasztéknak, mint egy jobb könyvesbolt, és elsősorban a kevésbé értékes irodalomra koncentrál. Ebben a kategóriában egyértelműen a krimi dominál: 2010-ben például nem kevesebb mint hét krimi szerepelt a dániai tízes eladási toplistán. A skandináv krimik persze közismerten a műfaj csúcsát képviselik (amire egyre több magyar olvasó is rájön), gyakran irodalmi igénnyel megírva, így népszerűségük érthető és örvendetes. A gond csak akkor van, ha csak krimik közül válogathatunk. Az elmúlt pár évben a szupermarketek piaci térhódításának következtében sok könyvesbolt zárt be ugyanis, főleg a kisebb településeken, aminek következtében sokan egyre nehezebben jutnak hozzá például szakirodalmi kiadványokhoz.  

 

Mindez persze még mindig nem válasz a címben feltett kérdésre. Nos, hogy ne húzzuk tovább: a kimutatások szerint az ország olvasókorú lakosságának 77%-a olvasott el legalább egy dán nyelvű könyvet az elmúlt évben. 27% olvas el több mint tíz könyvet évente, míg 20% egyáltalán nem olvas. Összehasonlításul: Magyarországon a soha nem olvasók aránya tavalyi becslések szerint 49%-ra tehető.  

Ha összevetjük mindezt Izlanddal és Finnországgal (ezek az országok gyakran szerepelnek összehasonlítási alapként mindenféle elemzésben), akkor a dán olvasási szokások jóval polarizáltabb képet mutatnak. Más országok, például az Egyesült Államok olvasási szokásaihoz képest azonban jóval kiegyenlítettebben oszlik meg a könyvolvasás Dániában.  

Forrás: Samvirke – oktober 2011.

Könyv- és zöldségosztály

Az elmúlt pár évben ezen a blogon rengeteg témáról írtam már, a dán karácsonyi hagyományoktól  környezetvédelmi kérdéseken át a skandináv névadási szokásokig. Ha jól emlékszem, a dánok olvasási szokásai még nem kerültek szóba - egészen mostanáig. A minap olvastam ugyanis, hogy 2002-ben egy átlagos dán háztartás 1156 koronát (mai árfolyamon mintegy 46000 forintot) költött egy évben könyvre. 2010-re ez az összeg 1324 koronára (kb. 52800 forintra) nőtt, miközben a könyvárak jelentősen csökkentek, ami azt jelenti,  hogy a dánok nem csak abszolút mértékben költenek többet könyvre, hanem több könyv is fogy az országban.

Arról, hogy pontosan mennyi, csak becslések állnak rendelkezésre. A dán könyvterjesztők országos szövetsége szerint tavaly 31 millió kötetet adtak el a dán kiadók könyveiből. Nagyjából ugyan ennyi könyvet kölcsönöztek a dánok könyvtárakból, és a két adat összesítve azt mutatja, hogy az ország lakosaira (a csecsemőket is beleszámítva) 11.5 könyv jut évente. Ehhez kell még hozzávenni a külföldön, illetve külföldről (pl. az interneten) beszerzett, általában idegen nyelvű köteteteket, valamint azokat, amelyeket egy-egy antikvárium poros polcairól halásznak le az olvasók, vagy amelyeket barátiktól kapnak kölcsön. Ezekkel együtt nagyjából 13-14 kötetre tehető az egy főre jutó könyvfogyasztás Dániában. 

 Ami pedig az olvasást illeti: szakemberek szerint az olvasni tudó Dánok (ebben tehát a csecsemők már nincsenek benne) átlagban hét dán nyelvű, és egy idegen nyelvű könyvön rágják át magukat egy évben. Magyarul: a megvett vagy kikölcsönzött könyvek mintegy fele olvasatlanul végzi, ami persze rögtön felveti azt a kérdést, hogy miért vesznek meg olyan könyveket, amiket utána ki sem nyitnak?

Nos, ennek alighanem a könyvterjesztés 2000 óta tartó, fokozatos liberalizációja a fő magyarázata. Addig ugyanis igen szigorú szabályok rendelkeztek róla, hogy ki, hol, és milyen könyvet árulhatott, aminek köszönhetően a dán könyvesboltok és kiadók gyakorlatilag teljes monopóliumot élveztek, ami persze meg is látszott az árakon. A kiadók például minden egyes könyv árát maguk szabhatták meg, ami miatt szinte sosem voltak kiárusítások, mint ahogy a boltok közti árverseny is ismeretlen volt. Ennek vetett fokozatosan véget a már említett liberalizáció, amelynek utolsó lépéseként ez év kezdetétől a dán kiadók elvesztették az ármeghatározás jogát. Ennek egyenes következménye, hogy a szupermarketek egyre nagyobbat hasítanak a könyvpiacból. Ők ugyanis a legtöbb könyvesbolttal ellentétben megtehetik, hogy akár a legújabb bestsellert is akciós áron kínálják, ezáltal minél több vásárlót becsalogatva, hiszen az így keletkezett hiányt össznyereségük részleges átcsoportosításával pótolhatják.

Az persze, hogy egyre több élelmiszerboltban, szupermarketben lehet könyvekkel találkozni, azzal is jár, hogy olyanok is a kosarukba dobnak egy-egy kötetet, akik korábban be sem tették volna a lábukat egy könyvesboltba. Ráadásul a szupermarketek igen ötletes marketingfogásokkal teszik vonzóbbá a könyvvásárlást. A mi sarki boltunkban például a zöldségosztályon és a húsáruk között témába vágó szakácskönyveket, az italosztályon pedig az Év borai c. kiadványt helyezték el, roppant ízlésesen.

Arról pedig, hogy szakácskönyveken és borászati toplistákon kívül mit olvasnak a dánok, legközelebb lesz szó.  

Tovatűnt ígéretek

Kéthetes intenzív, szigorú titoktartással övezett kormányalakítási tárgyalások után hétfőn megalakult az új, hárompárti dán kabinet. A Helle Thorning-Schmidt által vezetett baloldali koalíciós kormány több tekintetben is történelminek nevezhető. Azon kívül, hogy az országnak először van női miniszterelnöke, a miniszterek között találjuk minden idők legfiatalabb miniszerét, a mindössze 24 éves, az adóügyekért felelős Thor Möger Pedersen személyében. Részben neki is köszönhető, hogy az új kormány a legalacsonyabb átlagéletkorral büszkélkedhet Európában. 

További újdonság, hogy most először került a kormányba első generációs bevándorló, ráadásul nem is akármilyen posztra. A 44 éves, indiai születésű, eredetileg hindu vallású, bár időközben megkeresztelkedett Manu Sareen egyházügyi miniszterként a dán lutheránus államegyház működését is felügyeli majd. Végezetül azt is érdemes megjegyezni, hogy a baloldali Szocialista Néppárt (SF) több évtizedes fennállása során most először vesz észt a kormány működésében. Igaz, ehhez komoly áldozatokat kellett hozni: a kormányképessé válás érdekében a szocialisták elmúlt négy évben rengeteg követelésükről lemondtak, ami komoly népszerűség- és arculatvesztéshez vezetett. 

A hétfőn nyilvánosságra hozott új kormányprogram számos meglepetéssel szolgált. Ez elsősorban a második legnagyobb koalíciós partnernek, a Radikálisoknak köszönhető, akik a várakozásoknál is jobban szerepeltek a választásokon. E miatt aztán számos központi elképzelésüket sikerült ráerőltetniük a meggyengült szociáldemokratákra és szocialistákra. Összességében azt mondhatjuk, hogy számos eredeti baloldali választási ígéret nem került be a kormányprogramban (pl. milliomosadó, osztályonként két tanár az alsóbb osztályokban, adókedvezmény a lakásvásárlóknak stb.). Gazdasági vonalon nagyjából a korábbi polgári kormány irányvonala folytatódik. Érvényben marad például a korengedményes nyugdíjazás és a munkanélkülieknek járó segélyezés szabályainak szigorítása, amelyet még az előző kormány vezetett be a Radikálisok támogatásával. 

Az új dán kormány. Fotó: Lars Krabbe

Továbbra is aktuális viszont a szocialisták egyik központi elképzelése, mely bevezetné az útadót a Koppenhága belvárosába behajtó gépjárművek esetében. Az ebből befolyó jövedelmeket a tömegközlekedés látványos fejlesztésére kívánják fordítani. A tervek szerint például harmadával csökken majd a havi buszbérlet ára, hogy ezzel is vonzóbbá tegyék a tömegközlekedési eszközök használatát. Ez is jelzi, hogy a kormány ambíciója, hogy az egész világ legzöldebb kabinetjeként vonuljon be a történelembe - ami alatt természetesen nem politikai tapasztalatlanságot, hanem a környezetvédelmi szempontok minél teljesebb érvényesítését értik. 

A környezetvédelem mellett van még egy terület, ahol már most is látványos szakítás tapasztalható az előző kormány politikájával, ez pedig a bevándorlás és integráció területe. Enyhítenek például az igen szigorú családegyesítési szabályokon, eltörlik a bevándorlás engedélyezéséhez szükséges vizsgát, és ezután öt év után is lehetséges lesz végleges letelepedési engedélyhez jutni (az eddigi nyolc év helyett), feltéve, hogy ezen időszak alatt a bevándorló legalább három évig munkaviszonyban állt. Szintén egyszerűbb lesz a dán állampolgárság megszerzése. Engem személy szerint valószínűleg az a változás érint majd leginkább, amely lehetővé teszi a kettős állampolgárságot Dániában. 

Ami pedig a továbbiakat illeti: az új kormány számára ma már véget is érnek a mézeshetek, hiszen ma kerül sor a kormányprogram részletes parlamenti vitájára. Alighanem kiélezett szócsatákra számíthatunk, bár az igen erős parlamenti ellenzék sincs könnyű helyzetben, amikor fogást akar találni Thorning-Schmidt kabinetjén. Kézenfekvő lenne ugyan az új  miniszterelnök szemére hányni, hogy számos fontos választási ígéretét szegte meg rekordgyorsasággal, ám magukat a változtatásokat aligha kritizálhatják, hiszen legtöbbjük ott szerepelt a jobboldali pártok választási programjában. Aligha vádolhatják tehát azzal az új kormányt, hogy gazdasági összeomlás felé vezeti az országot, hiszen nagyjából az általuk kívánatosnak tartott úton halad tovább.

Goddag, det er fjernsynet

"Goddag, det er fjernsynet - vi håber, De vil synes om det".

("Jó napot, ez itt a televízió - reméljük tetszeni fog".)

Kezdetben

Hatvan évvel ezelőtt, 1951. október 2-án a fenti szavakkal indult Dániában a rendszeres televíziós műsorszolgáltatás (hat évvel megelőzve ezzel Magyarországot). A sokáig monopolhelyzetben lévő állami rádiótársaság (Statsradiofonien, később Danmarks Radio, röviden DR) kezdetben hetente három nap sugárzott, naponta egy-egy órában. Az induláskor csupán mintegy kétszáz készülék volt az országban (ezeken addig német adókat néztek), és nemzetközi összehasonlításban a dánok viszonylag lassan tették életük szerves részévé a tévézést: a televíziózás dániai tömegessé válásáról csak a 60-as évektől beszélhetünk.
Az első és sokáig egyetlen csatorna a DR volt, amely a már említett dán közszolgálati rádiótársaság nevének rövidítése. (Mivel a társaság nevét valamilyen okból sosem bővítették ki a "televízió" szóval, a legrégebbi múltra visszatekintő tévécsatorna neve ma is DR1, azaz Danmarks Radio 1. Nem tudom, van-e még olyan tévécsatorna a világon, amelyet rádiónak hívnak.)

DR

Pár szóban arról, hogy hogy néz ki a jelenlegi dán műsorkínálat. A számtalan, szokványosnak tekinthető kereskedelmi csatorna mellett két és fél közszolgálati adóról beszélhetünk. Ezek közül első a már említett DR1, amely igyekszik az ország lakosságának egészét megcélozni. Elsősorban aktuális közéleti eseményekre és hírműsorokra koncentrál, de itt szerepelnek a rengeteg nézőt vonzó szórakoztató műsorok (pl. X-faktor) is, és nem ritka egy-egy jobb film sem. A DR1 másik specialitása a magas színvonalú sorozatok gyártása, nem ritkán a svéd vagy norvég állami tévétársasággal karöltve. Ezek profin megírt és elkészített alkotások, amelyekben az ország legnépszerűbb színészei szerepelnek. Az utóbbi években több ilyen sorozat is komoly elismerést aratott (Matador, Krønikken, Borgen), amelyet számos nemzetközi díj is jelez. Legutóbb a Forbrydelsen c. krimisorozat keltett kisebb szenzációt Angliában (arrafelé The Killing címmel). 

Az én személyes kedvencem a DR2-es csatorna, amely 1996-ban indult. Nagytestvérével ellentétben ez igazi rétegcsatorna (amelyet ironikusan sokan Kanal Klog, azaz Okos Csatorna néven illetnek). Elsősorban beszélgetős háttérműsorokat, összeállításokat, kultúrprogramokat, dokumentum- és természetfilmeket ad, és igen nagy teret kapnak rajta a szatirikus műsorok valamint a művészfilmek is. Különösen ötletesek az ú.n. tematikus napok (Temadage), amikor szinte a teljes műsoridőt egy-egy aktuális témával vagy eseménnyel foglalkozó műsorok töltik ki. Ilyen volt például a közelmúltban a csernobili katasztrófával foglalkozó témanap, illetve a tegnap vetített, természetesen a dán televíziózás történetével foglalkozó összeállítás.  A két állami csatornát kizárólag a nézőktől beszedett előfizetői díjakból finanszírozzák. Ez igen komoly összeg, jelenleg háztartásonként évente 2300 korona, azaz több mint 90 ezer forint.

A DR új székháza Koppenhágában. Fotó: Bengt Oberger

TV2

A két hivatalos állami közszolgálati csatorna mellett ott van még a TV2, ami egy igen érdekes konstrukció: állami tulajdonban lévő közszolgálati média, és mint ilyen, szintén részesedik az előfizetői díjakból, ám reklámokat is sugároz, azaz kereskedelmi jellege is van. 1988 óta működik, és jelenleg az ország legnézettebb csatornája. Pontosabban csatornái, mivel a társaság a fő csatorna mellett további hét, fizetős rétegcsatornával is rendelkezik.

A TV2 sajátos finanszírozási konstrukciója az évek során sokaknak szemet szúrt. A dán kereskedelmi adók jogosulatlan piaci előnyszerzéssel vádolják, mivel úgy érzik, elszívja előlük a legzsírosabb reklámszerződéseket. E miatt az EU is szót emelt a TV2 állami támogatása ellen, és a dán kormány be is indította a társaság privatizációját. A változások egyik jele, hogy a TV2 január 1-től fizetőssé válik. Érdekes lesz majd figyelni, hogy a csatorna ezután is megőrzi-e piacvezető pozícióját.

A félig közszolgálati, félig kereskedelmi jelleget a TV2 műsorpolitikája is tükrözi. Az előbbit a híradókon kívül elsősorban a regionális hírműsorok képviselik, amelyeket csak ezen az adón láthatunk. A kereskedelmi arculatot pedig a beszélgetős stúdióműsorok, vetélkedők, valamint viszonylag friss, a mozik műsoráról nem túl rég lekerült hollywoodi filmek biztosítják. Szerencsére ezeket a csatorna egyben, kereskedelmi blokkok nélkül sugározza.

Kritikus szemmel

És hogy szerintem milyen a dán televízió? Nos, én ebben az én véleményem aligha mérvadó, hiszen egy átlagos héten legfeljebb 3-4 órát nézek tévét. Ez az idő nálam az alábbiak szerint oszlik meg:

• DR2: 60%
• DR1: 30%
• TV2: 10%

Ezen mintavétel alapján, a magyar közszolgálati csatornákkal összevetve nálam egyértelműen a dán adók jönnek ki győztesen. Ami nekem tetszik bennük:

• Nincs (DR1, DR”) vagy viszonylag ritka a reklám (noha a szakadatlan önreklámozás / műsorajánlás eléggé idegesítő).
• Kiválóak a DR2-es szatíraprogramok
• Vannak alapos, széles látókörű külpolitikai műsorok
• Szinte mindent feliratoznak, ami rengeteget számít, ha az ember nem anyanyelvként beszéli a dánt. (A feliratok a text tévé 399-es oldalán aktiválhatók.)
• Jók a már említett DR1-es sorozatok.

Ezzel együtt az a szubjektív benyomásom, mintha az elmúlt tíz év alatt a dán tévé is erősen elmozdult volna bulvárirányba. Ennek jele például a (szerintem) egyre több bűnügyi tudósítás a tévéhíradóban, illetve az, hogy egyre kevesebb valódi művészfilmmel lehet találkozni - még a DR2-n is.

Dán kultúrtörténet - lángokban

Tegnap délelőtt néhány óra leforgása alatt Dánia modern kori kultúrtörténetének egyik legjelentősebb épülete tűnt el a térképről. A K.B. Hallen nevű sport- és koncertcsarnokról van szó, amelyben olyan heves tűz ütött ki, amelyet a tűzoltóknak nem sikerült megfékezniük, így az épület gyakorlatilag teljesen megsemmisült.

A K.B. Hallen 1938-ban épült, és abban az időben, 3000 nézőt befogadó kapacitásával, Európa legnagyobb magántulajdonban lévő ilyen jellegű építménye volt. Falai között az évek során olyan hírességek léptek fel, mint Louis Armstrong, Duke Ellington, Josephine Baker vagy a Rolling Stones, és Beatles itt adta egyetlen dániai koncertjét.

Évekig ez a csarnok adott otthont a Copenhagen Open teniszversenynek is, ahol többek között Boris Becker és John McEnroe is fellépett, és 1950-ben falai között tartotta híres, az európai egyesülési folyamattal foglalkozó beszédét Winston Churchill is. 

A K.B Hallen-t persze nem csak az ott megforduló számos híresség tette jelentős helyszínné: építészeti szempontból is igen értékes alkotás vált a lángok martalékává. A csarnokot az ismert dán építész, Hans Hansen tervezte, és belső díszítésében számos jelentős skandináv formatervező segédkezett. Mindezek miatt az épületet ez év márciusában védetté nyilvánították.

A K.B. Hallen, pontosabban a terület további sorsáról még korai beszélni, hiszen a füstölgő romok között még ma is több tűzoltó dolgozik, és a rendőrség is leghamarabb ma délután kezdhet hozzá a tűz okának kivizsgálásához. Abban azonban minden szakértő egyetért, hogy korábbi formájában aligha láthatjuk újra Dánia talán leggazdagabb múlttal rendelkező koncertcsarnokát.

Kormányváltás Dániában

A tegnap lezajlott dán parlamenti választás voksainak összeszámlálása váratlan izgalmakat hozott. Sokáig mind a közvélemény-kutatási eredményekhez, mind pedig az exit poll felmérésekhez képest meglepően szorosnak ígérkezett az eredmény, és csak éjfél körülre dőlt el véglegesen, hogy a szociáldemokrata vezér, Helle Thorning-Schmidt személyében az ország első női miniszterelnöke léphet hivatalba.

Helle Thorning-Schmidt. Fotó: Mogens Flindt

Teheti ezt annak ellenére, hogy pártja az utóbbi 100 év leghalványabb választási eredményét érte el, és fő koalíciós partnere, a Szocialista Néppárt (Socialistiske Folkeparti, SF) is jelentősen visszaesett. A kormányváltást így alapvetően két tényező tette lehetővé: a harmadik baloldali párt (Enhedslisten) és a Throningot támogató középpárt, a Radikálisok (kódjuk az alábbi táblázatban B) látványos megerősödése, valamint a kisebbik jelenlegi koalíciós partner, a Konzervatív Párt (C) kudarca. A választás egyik érdekessége, hogy a tízéves kormányzás után sokak által leírt, elhasználódottnak vélt Liberális Párt (Venstre) váratlanul jól szerepelt: 47 mandátummal az ország legnagyobb pártja lett, és ezzel még legutóbbi eredményein is sikerült javítania.

Johanne Schmidt Nielsen (Enhedslisten) Lars Løkke Rasmussen távozó miniszterelnökkel vitázik. Fotó: Ehrbahn Jacob.

A parlamenti választás legnagyobb nyertese a szélsőbaloldali-környezetvédő, több kisebb ex-kommunista töredékpártot összefogó Egységes Lista (Enhedslisten, az alábbi táblázatban Ø-vel jelölve), amely eddigi négy mandátumát megháromszorozva, 12 képviselőt küldhet az új parlamentbe. Ez elsősorban vezetőjének, a karizmatikus, mindössze 27 éves Johanne Schmidt Nielsen-nek köszönhető, aki a választási kampány során üstökösként robbant be a dán közéletbe és három hét alatt az ország legnépszerűbb politikusává vált. A távozni kényszerülő liberális-konzervatív kormányt 10 éven át kívülről támogató populista, bevándorlásellenes Dán Néppárt (Dansk Folkeparti, DF) története során először vesztett mandátumokat (szám szerint hármat).  

A tegnapi parlamenti választás részletes eredményei.

Abban a legtöbb politikai elemző egyetért, hogy az új kormányfő nem lesz könnyű helyzetben. Egyrészt már most látható, hogy igen nehéz lesz a kormányt alkotó és azt kívülről támogató négy, nagyon különböző választói rétegeket és politikai filozófiát képviselő párt érdekeit összehangolni. Többen ezért egyenesen azt jósolják, hogy a baloldali kormány egy évet sem ér meg, és már tavasszal összeroppan a belső feszültségek és az erős ellenzék együttes nyomása alatt. 

Szavaz a család

Thorning-Schmidt helyzetét az sem könnyíti meg, hogy olyan időszakban kell átvennie a kormányrudat, amikor Dánia újkori történelmének legsúlyosabb válságával küzd. A magas bérek és egyéb jóléti juttatások miatt az elmúlt pár évben jelentősen csökkent az ország versenyképessége, ami számos munkahely megszűnéséhez vezetett. Noha a dán munkanélküliség még mindig az egyik legalacsonyabb Európában, abban szinte mindenki egyetért, hogy a skandináv jóléti modell jelentős kiigazítására, átalakítására van szükség, ha az ország változatlanul a nemzetközi élvonalban kíván maradni az életszínvonal és a gazdasági teljesítmény tekintetében.
A dán választásokról lásd még az Index cikkét.