Választások előtt

Múlt péntek óta Dánia lázasan készül a soron következő parlamenti választásokra: Lars Løkke Rasmussen miniszterelnök ugyanis a hosszas találgatásoknak véget vetve szeptember 15-re tűzte ki a voksolás időpontját. Ha hinni lehet a közvéleménykutatásoknak, akkor Dánia hamarosan búcsút mond az országot 2001 októbere óta irányító liberális-konzervatív (Venstre-Konservative Folkeparti) kormánynak, amely a szélsőséges Dán Néppárt (Dansk Folkeparti) külső támogatásával volt képes a kormányzásra. A küszöbön álló választások jelenlegi esélyese ugyanis a szociáldemokraták 45 éves elnökasszonya, Helle Thorning-Schmidt, aki a Szocialista Néppárt (Socialistisk Folkeparti) és a Radikálisok (De Radikale) részvételével szeretne kormányt alakítani. Ha bejönnek az előrejelzések, akkor az ő személyében az ország első női miniszterelnökét üdvözölhetjük majd. 

Helle Thorning-Schmidt és Lars Løkke Rasmussen

További újdonság, hogy a kampány kiemelt témái között ezúttal a gazdasági kérdések (munkanélküliség, lakáspiac, hitelpolitika, hosszú távú gazdasági stabilitás) dominálnak, míg a legutóbbi három választási kampány főleg a bevándorlási politika jegyében zajlott. 

A dán választójogi törvény értelmében a 175 parlamenti képviselő közül 135-öt egyéni választókörzetekben választanak, egyfordulós rendszerben. Hozzájuk csatlakozik további 2 Feröer-szigeteki és 2 grönlandi politikus, akik azonban dán belpolitikai kérdésekben általában nem szavaznak. Az egyéni választókörzetekben az nyer, aki a legtöbb szavazatot kapja, nincs tehát szükség 50% plusz 1 fő szavazatára, mint a jelenlegi magyar választási rendszerben. A fennmaradó 40 szavazatot kompenzációs listák szerint osztják szét. Az alacsony, mindössze 2%-os bejutási küszöbnek köszönhetően a most végéhez közeledő parlamenti ciklusban 9 dán párt képviseltette magát a parlamentben.

A választási rendszer további érdekessége, hogy minden választópolgár egy szavazatot adhat le, de azt ő dönti el, hogy voksával egy konkrét politikust vagy egy politikai pártot támogat. Más szóval: aki pártlistára szavaz, az nem szavazhat egyéni jelöltre, és fordítva. A dánok hagyományosan nagyon nagy (80 százalékot meghaladó) százalékban mennek el szavazni – és ez alighanem az idén sem lesz másként.

Bölcsiben

Jelentős nap a mai a család életében: reggel Stella lányunk megkezdte bölcsődei pályafutását. Az első nap várakozáson felül remekül - azaz sírás, sőt a legkisebb tiltakozás nélkül - telt. Ez részben annak köszönhető, hogy Stella már régóta jól ismeri a helyet: a bölcsi nem csak a Trisztán óvodájával egy épületben, hanem egy légtérben is van, azaz a legtöbb óvónénit, óvóbácsit és gyereket látta már, amikor jött velünk a bátyjáért.     

Az is sokat segített a zökkenőmentes kezdésben, hogy a csoportba járó 14 gyerek fele még nyaral, így kevesebb volt a zaj és kisebb a káosz. Persze jól tudjuk, hogy egyetlen napból még hiba lenne túlzott következtetéseket levonni, de ha Stella a Trisztán példáját követi, akkor a továbbiakban sem kell drámai jelenetekkel számolnunk, amikor búcsút intünk majd reggelenként.

Amúgy az ilyen integrált intézményeknek van egy óriási előnyük: mivel a bölcsőde gyakorlatilag az óvoda egyik szobájában van, és a személyzet is hol, itt, hol ott bukkan fel (noha persze mindenkinek van elsődleges szerepköre), a gyerekek az ovira való áttérést minden különösebb zökkenő nélkül élik meg. A mi esetünkben pedig az sem hátrány, hogy Stella csak pár lépésnyire lesz a testvérétől, aki szükség esetén meg tudja majd vigasztalni.

Tükröm, tükröm...

Jeppe Hein vízi pavilonja korántsem az egyetlen figyelemre méltó új installáció az aalborgi szépművészeti múzeumban. Legalább ennyire magával ragadó a fiatal berlini képzőművész, Thilo Frank "The Phoenix is closer than it appears" c. alkotása, amely június 3-a és szeptember 25-e között tekinthető meg a múzeumban. Első pillantásra az installáció egy hatalmas, de egyszerű, tükrökkel borított téglatestnek tűnik amely egy üres terem közepén árválkodik.

 Sokaknak persze már ez is elég látni- (és tapogatni-, nyalni-, rugdosni-) valóval szolgál.

 

Igazán érdekessé azonban akkor válik a dolog, ha belépünk az alkotás ajtaján. Odabent ugyanis egycsapásra egy szürreális, semmihez sem fogható világban találjuk magunkat. A trükkösen felszerelt sok ezer tükröt neonzöld fény szórja be, egészen elképesztő összhatást keltve.

  

A tükörpadlón állva megszűnik minden perspektíva, és a látogató (gyakran groteszk módon eltorzult) tükörképe a legváratlanabb helyeken bukkan fel. A hatás tovább fokozódik, ha beülünk a mennyezetről lelógó hintába, amely az egyébként teljesen üres tér egyetlen berendezési tárgya. 

Ügyes húzás az is, hogy a művész kikötötte, hogy egyszerre csak egy személy tartózkodhat a műalkotás belsejében. Ez szinte rákényszeríti az embert az önreflexióra egy korábban sosem tapasztalt, végtelennek tűnő világban, ahol feloldódni látszanak a jól ismert térbeli és érzékszervi kategóriák.

Különösen érdekes élmény megfigyelni a tükörvilágból kilépőket. A legtöbben szemmel láthatóan még hosszú percekig a műalkotás hatása alatt állnak, és alig találnak szavakat, amivel megoszthatnák élményeiket a többi látogatóval.

Vizes örömök

Az aalborgi szépművészeti múzeum (Kunsten) egyik legújabb kiállítási tárgya Jeppe Hein vízi pavilonja a szoborkertben. Az alkotás messziről nézve egy egyszerű szökőkútnak tűnik, közelebb lépve azonban kiderül, hogy tulajdonképpen valóban egy pavilonnal van dolgunk, amelynek formája állandóan változik a szerint, hogy az "épületet" vezérlő számítógép éppen milyen kombináció szerint lövelli fel a falakat alkotó vízsugarakat.   

A pavilonba be lehet lépni, lehet benne (és vele) játszani, de lehet messziről szemlélni is. Trisztánnak egyértelműen ez jelentette a mai múzeumi látogatás csúcspontját. Bár az elején voltak időzítési problémái be- és kilépéskor, hamar egy hullámhosszra került a műalkotással, és a végén alig tudtuk kirángatni a vízfüggöny mögül.

És végül egy (sajnos nem túl jó) videó, amin jobban látszik, hogy miről szól a dolog:

Kivégzés, dán segítséggel

Egy texasi börtönben tegnap végrehajtott kivégzésnek sajnálatos dán vonatkozása is van. Amikor a 41 éves, két arab bevándorló meggyilkolása és egy harmadik megsebesítése miatt halálra ítélt Mark Ströman szervezetébe befecskendezték az ilyenkor használatos halálos injekciót, a fecskendő dán orvosságot is tartalmazott. 

A Lundbeck konszern által eredetileg epilepszia-gyógyszerként előállított Nembutalt tizenharmadik alkalommal alkalmazták kivégzésre az amerikai hatóságok, és mint korábban, az esemény ezúttal is komoly visszhangot keltett a dán közvéleményben. Mind a dán cég, mind a dán külügyminisztérium többször is hivatalosan tiltakozott az amerikai hatóságoknál az általuk visszaélésként kezelt gyakorlat ellen, ám mindennek kevés foganatja volt. Ellenkezőleg: mivel egy másik, a Nembutánnal korábban együtt alkalmazott hatóanyagot nemrégiben kivontak a forgalomból, a dán termék újabban a kivégzéseknél alkalmazott halálos koktél legfontosabb összetevőjévé lépett elő. 

Mark Ströman lányával

 A Lundbeck konszernt korábban több dán és nemzetközi emberjogi szervezet is élesen bírálta, amiért nem tesz eleget az általuk embertelennek minősített halálos ítéletek végrehajtása ellen. Rámutattak, hogy mivel e célra viszonylag kevés készítmény vehető igénybe, egy esetleges Lundbeck bojkott akár a gyógyszeres kivégzések megakadályozásához is vezethetne. 

A cég eddig azzal védekezett, hogy a Nembutal kivonása az amerikai piacról epilepsziások tízezreinek okozna indokolatlan szenvedést. Ennek alátámasztására egy, két neves amerikai orvosszakértő által írt szakvéleményre hivatkoznak, amely a termék forgalmazásának folytatása mellett foglal állást. Nemrégiben azonban kiderült, hogy a két szakértőt a Lundbeck szponzorálja, és az említett tanulmány is a dán cég megrendelésére (és költségére) készült. Mindezek alapján egyre elterjedtebb a vélekedés, hogy a cég tiltakozása a termékük kivégzéseknél történő felhasználása ellen csak a közvélemény megnyugtatására szolgál, és a háttérben komoly üzleti szempontok szólnak a gyógyszer további amerikai forgalmazása mellett.

Tűzvédelmi ellenőrzés

A tegnapi sétáról hazafelé beugrottunk a middletoni tűzoltóállomásra, ami Trisztán fiam szemében nagyjából a mennyországban tett rövid látogatásnak felel meg. A legénység éppen ebédelt, de tízpercnyi intenzív hahózással végül sikerült magunkra vonni egy irodista hölgy figyelmét, aki erősen szabadkozott, amiért nem tudnak körbevezetni minket, de mondta, hogy nyugodtan barangolhatunk a tűzoltókocsik között, mindent megnézhetünk, megtapogathatunk, mindenre felmászhatunk, sőt Trisztán még egy műanyag tűzoltósisakot is kapott ajándékba. 

 

Engem általában nem nagyon kötnek le az irdatlan, krómozott masinák, (a krómozatlanok sem), de nem tagadom: a sok makulátlanul tiszta, csillogó-villogó tűzoltóautó látványa rám is elég nagy hatást tett. Ráadásul ilyen helyen járva a turistát is megérinti az a tűzoltók iránti tiszteletteljes rajongás, amely köztudottan igen erős az amerikai társadalomban. (Minden middletoni tűzoltóautón ott áll a We will never forget 9-11-2001 felirat.) 

 

A hivatásnak óriási a presztízse errefelé, és a middletoni csapatnak is csak a legszerencsésebb pályázók válhatnak tagjaivá, és ők is csak többéves várakozás és számos kemény vizsga után. Ráadásul az amerikai tűzoltók túlnyomó többsége fizetetlen önkéntes, aki hetente több órát szán arra az életéből, hogy másokon segítsen, illetve, ha erre éppen nincs igény, a számos jármű egyikét fényesítse. És ha a tűzoltáshoz is legalább annyira értenek, mint a géppark karbantartásához, akkor nagyon jó kezekben van a környék lakossága.

The Pheasant Branch Conservancy

Noha jelenlegi wisconsini látogatásunk elsődleges célja Natasha sógornőm ballagása (erről majd legközelebb), a sok sürgölődés, fűnyírás, bevásárlás és takarítás közben azért néha sikerül beiktatnunk egy-egy igazán érdekes félnapos programot. A gyerekmúzeumban tett múltkori látogatás után ilyen volt a ma délelőtti séta a Pheasant Branch Conservancy nevű természetvédelmi területen, a Madisonnal szinte teljesen összeépült Middleton városka  határában.  

A 160 hektáros területen kicsiben megtalálható a környék valamennyi hagyományos (azaz a fehér ember megjelenését közvetlenül megelőző) ökoszisztémája: a füves préri, a ligetes erdő és a mocsaras-vizes élőhely. Különösen érdekes és gazdag a terület madár- és rovarvilága, de rövid ott-tartózkodásunk során három béka- és két kígyófélével is sikerült találkoznunk.