Groningen

Pár napot Hollandiában, a groningeni egyetemen töltöttem egy nyelvészeti szemináriumon, ahol a szakmai tapasztalatok mellett egy pár érdekes kulturális élménnyel is gazdagodtam. Ezek Dánia és Hollandia abszolút felszínes, szakszerűtlen és szubjektív összehasonlításából fakadnak, amit persze a két ország földrajzi, kulturális és nyelvi párhuzamai szinte elkerülhetetlenné tesznek.

Míg a jelenlegi dán és holland gazdasági, szociális is civilizációs mutatókban aligha van jelentős különbség, egy rövid városnézés fontos tanúságokkal szolgál. Ami számomra különösen megkapó Hollandiában, az a rengeteg apró részlet a mindennapok esztétikájában, amit az angolok attention to details-ként emlegetnek: az az erőfeszítés, amivel a Hollandok az elmúlt három-négy évszázadban élhetőbbé, élvezhetőbbé, esztétikusabbá tették az életüket, a nélkül, hogy erre a szó szoros értelmében szükségük lett volna. Olyan dolgokra gondolok, mint a házak finom, ízléses díszítései, egy-egy kisebb szobor vagy dombormű az oromzatokon, a gazdagon dekorált bejárati ajtók, cizellált utcatáblák, vagy rafinált utcakő burkolatok.

Ezekhez foghatót Koppenhága kivételével Dániában nem nagyon látni, legalábbis nem ilyen koncentráltan, ami állandóan arra emlékezteti az embert, hogy Dánia az elmúlt négy-öt évtizedben vált a világ egyik legtehetősebb országává, míg Hollandia esetében egy egykori világhatalommal állunk szemben, melynek anyagi gazdagsága századokra nyúlik vissza. A fent említett elemek ennek a történelmi gazdagságnak a megnyilvánulásai, aminek igazán féktelen fitogtatását a protestáns etika nem tette lehetővé. E helyett a kalmárok apró és funkcionális tárgyakba fektették fölös vagyonukat: díszes bejárati ajtót faragtattak a házukra, porcelánból étkeztek és Vermeer képeit akasztották a falra, miközben a dán parasztok gyakran az éhezés szélén tengődtek. Persze azt sem szabad elfelednünk, hogy ez a különbség korántsem rátermettség, alkat, hanem jóval inkább a történelmi véletlen, illetve a kedvezőbb földrajzi fekvés eredménye, és a holland kereskedők vagyona a holland gyarmatok gátlástalan kiszipolyozásából (is) fakadt.

Igazán persze azt lenne érdekes megvizsgálni, hogy vajon a fenti különbség a lassan beérő, organikus fejlődési folyamat és a szédítő, de talán túl gyors, gyengébb civilizációs alapra épülő felzárkózás között az emberek viselkedéskultúrájában is nyomon követhető-e. Ez persze egy roppant kényes téma, amit nem akarok túlfeszíteni. De ha belegondolok, hogy milyen sok Dániába látogató külföldi tartja a dánokat udvariatlannak, civilizálatlannak (ami tudtommal a hollandokra nem érvényes), akkor lehet, hogy tényleg számít, ha valakinek már az üknagyapja is késsel-villával evett - és nem csak krumplit.

Na, ezt a témát jobb jegelni. Helyette itt van még egy pár kép Groningen-ből, ami századokig az ország egyik legfontosabb kereskedővárosa volt, Hollandia második legrégibb egyetemével. Az utolsó két kép pedig Zaltbommel-ben készült, ahol Marlien-nel, régi barátommal és kollégámmal töltöttem egy délelőttöt.