Muzeális máltai buszok után egy muzeális dán vonat. Mivel Trisztán éppen olyan fázisban van, hogy minden lázba hozza, aminek kereke van, hangot ad és mozog, vasárnap tettünk egy túrát a helyi veteránvonattal.
Az ilyen régi vasutak általában úgy jönnek létre, hogy vagy valamilyen csoda folytán múzeummá minősítenek (és azáltal megmentenek) egy egyébként bezárásra érett vasútvonalat, vagy pedig egy ma is prosperáló vonalon futtatnak időnként egy-egy muzeális szerelvényt a turisták kedvéért. Az aalborgi veteránvonat ezzel szemben egy harmadik kategóriába tartozik, mivel olyan sínpályán fut, ahol korábban sosem járt személyvonat. A Limfjordsbanen ugyanis főállásban egy iparvágány, amely az Aalborgtól keletre fekvő kikötőt köti össze a várossal. Ezért aztán a vonalon igazi állomások sincsenek, a vonatot pedig az ország különböző részein bezárt vonalak kiselejtezett szerelvényeiből állították össze.
A vasút csak nyári vasárnapokon, illetve az őszi iskolai szünetben, valamint az egyik adventi vasárnapon közlekedik. Általában egy majd' 60 éves dízelmozdony húzza, bár időnként egy ennél sokkal öregebb gőzmozdonyt is bevetnek. Az összesen 36 km-es út két órát tart, de ebben benne van egy bő félórás piknik is, félúton. Ekkor a vonat személyzete (mely kizárólag fizetetlen, önkéntes vonatbarátokból áll) asztalt terít a sínek mellett, és kávét, süteményt szolgál fel.
A pihenő alatt az utasok alaposan szemügyre vehetik a kocsikat, sőt a mozdonyra is felmászhatnak, a személyzet pedig statisztikákkal és anekdotákkal szórakoztatja az érdeklődőket.
Az utasok nagy része persze kisgyermekes család, bár ahogyan észrevettem, sok szülőt a csemetéiknél is jobban izgatott a vonatozás. Ez persze ránk nem volt érvényes: Trisztán most is a tőle megszokott vehemenciával tesztelte a szerelvény (és utastársai) teherbírását.
További képek itt.
Az ilyen régi vasutak általában úgy jönnek létre, hogy vagy valamilyen csoda folytán múzeummá minősítenek (és azáltal megmentenek) egy egyébként bezárásra érett vasútvonalat, vagy pedig egy ma is prosperáló vonalon futtatnak időnként egy-egy muzeális szerelvényt a turisták kedvéért. Az aalborgi veteránvonat ezzel szemben egy harmadik kategóriába tartozik, mivel olyan sínpályán fut, ahol korábban sosem járt személyvonat. A Limfjordsbanen ugyanis főállásban egy iparvágány, amely az Aalborgtól keletre fekvő kikötőt köti össze a várossal. Ezért aztán a vonalon igazi állomások sincsenek, a vonatot pedig az ország különböző részein bezárt vonalak kiselejtezett szerelvényeiből állították össze.
A vasút csak nyári vasárnapokon, illetve az őszi iskolai szünetben, valamint az egyik adventi vasárnapon közlekedik. Általában egy majd' 60 éves dízelmozdony húzza, bár időnként egy ennél sokkal öregebb gőzmozdonyt is bevetnek. Az összesen 36 km-es út két órát tart, de ebben benne van egy bő félórás piknik is, félúton. Ekkor a vonat személyzete (mely kizárólag fizetetlen, önkéntes vonatbarátokból áll) asztalt terít a sínek mellett, és kávét, süteményt szolgál fel.
A pihenő alatt az utasok alaposan szemügyre vehetik a kocsikat, sőt a mozdonyra is felmászhatnak, a személyzet pedig statisztikákkal és anekdotákkal szórakoztatja az érdeklődőket.
Az utasok nagy része persze kisgyermekes család, bár ahogyan észrevettem, sok szülőt a csemetéiknél is jobban izgatott a vonatozás. Ez persze ránk nem volt érvényes: Trisztán most is a tőle megszokott vehemenciával tesztelte a szerelvény (és utastársai) teherbírását. 
További képek itt.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése