Városlakók

Ma reggel Trisztán "Hoó apa, madár!" kiáltással lépett ki a kapun. Először azt hittem, a járdán ugráló verebek keltették fel a figyelmét, de aztán rájöttem, hogy másról van szó.

Trisztán arra lett figyelmes, hogy egy falhoz támasztott bicikli kosarába egy feketerigó rakott fészket. Érdekes lesz figyelemmel kísérni, hogy mi lesz a fészekalj sorsa. Szerintem a bicikli gazdájától nem kell tartaniuk – már ha van egyáltalán ilyen. A fészek megépítése két-három napos meló, azaz legalább ennyi ideje biztosan nem használta senki a bringát, és a lapos kerék is ara utal, hogy talán hónapok óta áll már ott. Szerintem minden a tojó lélekjelenlétén múlik majd. Reggel még minden járókelő közeledtére felröppent, pár óra múlva azonban már megszokni látszott a forgalmat.

A feketerigó két hétig költ, és a fiókák 12-13 napos korukban hagyják el a fészket (ami ebben az esetben nem lesz egyszerű dolog). Ekkor még nem tudnak repülni, és további szülői gondoskodásra szorulnak. A „mi” rigóinknak tehát nagyjából egy bő hónapot kellene kihúzniuk, ami nem tűnik lehetetlennek, bár szerintem egy hagyományos, fára rakott fészek biztosabb megoldás lett volna. Bármi történjen is, a madarak az idén még egyszer megpróbálkozhatnak a gyermekvállalással. A feketerigó ugyanis kétszer (nem ritkán háromszor) is költ egy szezonban, és másodszor általában új helyre rak fészket. Tehát ha a bicikli esetleg nem jönne be, könnyen más közlekedési eszköz után nézhetnek.