2010. augusztus 6., péntek

Hogyan (ne) fényképezzünk tűzijátékot

Ez nem egy fotóblog, és kis tudású amatőr fotósként amúgy sem szeretnék senkinek fotótechnikai tippeket adni, de azért egy friss élményemet közzéteszem; ki tudja, még talán jól is jöhet valakinek így augusztus 20-a előtt. Arról van szó, hogy a múltkori Tall Ship Races-en megpróbálkoztam a tűzijáték-fényképezéssel. Néhány tapasztalat, egy pár többé-kevésbé félresikerült képpel illusztrálva:

1. A szakirodalom által gyakran ajánlott 30 másodperces rekeszidő, f16-os blende és 100-as ISO tényleg jól működik. A hosszú rekeszidő lehetővé teszi, hogy egyszerre több petárdarobbanást is rögzítsünk, ami nagyon látványossá teszi a képeket. Gond csak akkor van, ha éppen a tűzijáték egy-egy intenzívebb fázisát fényképezzük. Ilyenkor ugyanis a fenti beállításnál kiéghet egy-egy túl világos rész:


Ezt egy f8 - 10 másodperc kombinációval (és egy kis szerencsével) elkerülhetjük. 

2. Fontos döntés, hogy a kompozícióba belevegyük-e a kilövési pontot. Az én esetemben ez ezúttal egy híd volt, ami, lévén egy egyenes vonal, érdekes grafikai elemként szolgálhat, úgyhogy bele is vettem a képeimbe. Szintén fontos szempont volt, hogy ezáltal a petárdák teljes röppályáját sikerült rögzíteni, ami megint csak érdekes kompozícióhoz vezet. Viszont a kilövési pontok körül rengeteg füst, köd keletkezett, és ez több képemet is teljesen élvezhetetlenné tette. Ezeket sajnos hirtelen felindulásból kitöröltem, de talán ezen is látszik, hogy miről van szó: 


 Összességében: lehet igen jó tűzijáték-képeket készíteni úgy is, ha csak az égre irányítjuk a lencsét. A kilövési pontot (illetve más elő- és háttérelemet) akkor érdemes igazán képbe venni, ha ez önmagában is hozzáad valamit a kompozícióhoz. Ilyen fontos kompozíciós elem lehet a Lánchíd vagy a Budai vár. Én érzékeltetni akartam, hogy a tűzijáték egy vitorlásfesztivál része volt, ezért bevettem a kompozícióba egy hajórészletet is, de ez több képen is zavaró volt, különösen, amikor éppen a legszebb petárdavillanást metszette ketté.

3. Lencse. Én ezúttal egy 21mm-es lencsét használtam, ami az én Pentax k7-esemen 31.5 mm-nek felel meg. Sajnos ez a látószög onnan, ahol álltam, nem bizonyult elég szélesnek. Több petárda egyszerűen lelógott vagy teljesen lemaradt a képről, és legközelebb vagy távolabb kell mennem, vagy egy szélesebb látószögű lencsét használnom. 

 
Egyéb: Az autófókusz funkciót legjobb kikapcsolni, és manuálisan végtelenre állítani az élességet. Ezen kívül érdemes korán érkezni, hogy megfelelő helyet találjunk. Ez ezúttal sikerült, de mivel közvetlenül a vízparton álltunk, végig azon izgultam, hogy mikor fogja valaki belerúgni az állványomat a fjordba. Szerencsére ezt megúsztam, de legközelebb inkább máshova állnék.

3 megjegyzés:

bea írta...

szerintem a beégett kép kivetélével ezek rendben vannak. egyébként általaban az ilyesmit szemből érdemes fényképezni, és pl szeretem ha sziluttben vannak rajta emberek. de persze ez az én mániám, hog legyen rajta ember. nyilván a munka hozadéka is.

Orsi írta...

Szerintem teljesen fölösleges volt azon aggódni, hogy ki rúgja bele a felszerelésedet a vízbe. Sokan voltak mögöttünk, de mindenki békésen üldögélt a lépcsőkön, agressziónak a nyomát se tapasztaltam. És mivel a tűzijátékot a hídról lőtték, nagyon nehéz lett volna jobb helyet találni, hacsak nem barátkozunk össze egy hajóskapitánnyal, aki bevisz minket a víz közepére, mert akkor tényleg szembekaptuk volna a látványt. De szerintem így volt jó, vitorlás sziluettel. Amúgy meg akárhol álltunk volna, születtek volna selejtes képek, szóval soha rosszabbat!

Varga Zsolt írta...

Hát igen, elsőre talán nem is sikerült olyan rosszul a dolog. Csak a pontosság kedvéért: nem attól féltem, hogy direkt fogja valaki felrúgni az állványt, hanem attól, hogy valaki véletlenül belebotlik. Ilyenkor mindenki az égre és nem a lába alá néz. Az emberes tippet pedig legközelebb letesztelem. Sajnos ilyen hosszú rekeszidőnél nem sok marad egy emberből.