Várakozunk

Már minden kész: a kiságy és a gyerekülés beállítva, a szülészet telefonszáma bekódolva a mobilba, a pelenkakészlet feltöltve, a szükséges táskák becsomagolva, hiszen papírforma szerint már csak három nap van hátra második gyermekünk érkezéséig. Furcsa napok, hetek ezek: különös, időtlen lebegésben létezünk, félig a mindennapi valóságban, félig azon kívül. Igazán semmire sem tudok koncentrálni, ugyanakkor minden úgy zajlik körülöttem, mint az elmúlt pár évben bármikor. 

Egyrészt úgy érzem, pontosan tudom, mi vár ránk, másrészt a küszöbön álló változás megfoghatatlan, elképzelhetetlen. Valószínűleg elkerülhetetlen, hogy az ember hasonló helyzetekben a meglévő tapasztalataiba kapaszkodjék (hiszen mi másból is tudna),  ezért aztán gondolataimban Trisztánt látom újra a mérlegen, és öntudatlanul is biztosra veszem, hogy ez a szülés is olyan lesz, mint az első volt: gyors és zökkenőmentes. Ugyanakkor tudom, hogy a második gyerek bármilyen lehet, csak egyféle nem: pontosan olyan, mint az első. Ennél több az elkövetkező pár napban már aligha fog kiderülni...