Élet négyesben

Lassan egy hónapja már, hogy Stella lányunk megszületett. Azóta felszedett már majdnem egy kilót, elkezdett mosolyogni, egyre változatosabb hangokat képez, és a fejét is egyre ügyesebben emelgeti. Úgy tűnik, ezúttal is szerencsések voltunk, mivel második gyermekünk is az úgynevezett „jó gyerek” kategóriába tartozik. Trisztánhoz hasonlóan ő is alig sír, szinte csak akkor, ha éhes, sokat és jól alszik és eszik, éber óráit pedig békés, kedélyes szemlélődéssel tölti. 

Mindeközben mi, a család többi része, nagyjából megszoktuk már az új életet két gyerekkel: kialakulni látszik az új rutin, így a blog újraélesztését sem halogathatom tovább. Tehát: milyen is az új élet két gyerekkel? Az ilyenkor elkerülhetetlen alváshiányt leszámítva igazán alapvető változásokat eddig nem tapasztaltunk. Szerencsére Stella néhány napon belül beállt egy ritmusra, ami szerint éjszaka csak egyszer, 1 és 2 óra között eszik, előtte és utána pedig összefüggően alszik 4-5 órát, ami viszonylag elviselhető. Az sem árt, hogy Trisztán kifejezetten jól alszik mostanában: hetek óta egyszer sem riadt fel éjszaka. A kistestvérét nagyon nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadta, és eddig nem reagált negatívan az új felállásra, bár időnként kipróbálja, hogy a régi szabályok az új rendszerben is érvényesek-e még. Mindennek, meg a rutinnak köszönhetően sokkal kevésbé vagyunk fáradtak, mint első alkalommal. A legnagyobb veszteség az, hogy mivel igyekszünk minél korábban lefeküdni, pont az a két-három esti óra esik ki az életünkből, amit eddig magunkra, egymásra, illetve olvasásra, blog- és e-mail írásra meg hasonlókra fordítottunk.  

Ami a csecsemőgondozás többi részét illeti: a kéthetes, apáknak járó szülői szabadságom már lejárt ugyan, de ezekben a hetekben jórészt itthon dolgozok, azaz be tudok segíteni, ha nagy szükség van rám, így Ane som olyan fáradt, mint amikor Trisztán volt pici. Röviden: eddig minden várakozásainkon felül alakul – kivéve a hétvégéket, amik eddig elég stresszesre sikerültek. Részben mivel Trisztán szombaton és vasárnap következetesen egy órával hamarabb ébred (aminek okát eddig nem sikerült kitalálnom), és következésképpen már késő délelőtt fáradt és irritált. Ehhez jön még, hogy (apjához hasonlóan) nem viseli jól a strukturálatlan, megszokott rutin nélküli napokat. Magyarul: gyakran unatkozik, ha csak velünk van egész nap, és Stella miatt nem vagyunk olyan aktívak, mint azt megszokta. Azt hiszem, ennek kezelése lesz a következő hetek legnagyobb kihívása.