Érdekes felmérés látott napvilágot ma reggel: egy, a Rockwool alapítvány által elvégzett kutatás szerint drasztikusan csökken a bűnözés az első- és másodgenerációs dániai bevándorlók körében. 1990-ben például a másodgenerációs, nem nyugati országból érkezett bevándorlók 11 százaléka volt büntetett előéletű, míg 2006-ban már csak 5 százalék. Ez a szám azonban még mindig háromszorosa a dán többségi társadalomra jellemző bűnözési rátának (1.4%). Ha azonban figyelembe veszünk egy sor demográfiai és szociológiai mutatót (életkor, jövedelem stb.), akkor kiderül: a bevándorló körében csupán 30%-kal gyakoribb a bűnözés, mint a dánok körében. Ez az arány 15 éve még 80 százalék volt.
Érdekes képet kapunk akkor is, ha összehasonlítjuk a bevándorlók és a dánok bűnözési mintáját. Míg a vagyon elleni bűncselekmények esetében gyakorlatilag nincs mérhető különbség (azaz ugyan akkora esélye van annak, hogy Lars vagy Mohammed rámolja ki a nyaralót), addig a személy elleni, erőszakos bűncselekmények jóval gyakoribbak a bevándorlók körében. Ez alighanem kulturális okokkal (is) magyarázható: bizonyos bevándorló szubkultúrák körében ugyanis az erőszak alkalmazása még ma is a konfliktusmegoldás elfogadott formájának számít.
A szakértők azonban felhívják a figyelmet arra, hogy aligha várható, hogy a dánok és bevándorlók bűnözési mutatói egyhamar teljesen kiegyenlítődnek. Ennek oka nem annyira kulturális vagy etnikai, mint inkább szociális. Szociológiai és kriminológiai közhely ugyanis, hogy minden társadalomban gyakoribb a bűnözés az alsóbb társadalmi osztályok tagjai körében. Ezért aztán mindaddig, amíg a dán társadalom kis jövedelmű, alacsonyan képzett alsó rétegét túlnyomó részben bevándorlók alkotják, fel kell rá készülnünk, hogy a bűnözés is elterjedtebb lesz köreikben.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése