Május 15.-e és június 16.-a között az USA-ban jártunk, családlátogatáson; az Ane édesanyja, Inge, mostohaapja Søren, és két húga Alexandra és Natasha már negyedik éve él Madisonban (Wisconsin állam), ahol Søren professzor a helyi egyetemen.Mivel Wisconsin egyike a magyarok által ritkán látogatott államoknak, és magyarul nagyon kevés található róla az interneten, ezért talán megér egy hosszabb leírást. Ki tudja, talán még jól jöhet valakinek úti jegyzet gyanánt.
A táj
Wisconsin a Nagy-tavak vidékén, a Michigan tó és a Mississippi felső folyása között terül el. A táj valamelyest Skandinávia déli részére emlékeztet: lankás dombvidék legelőkkel, szántóföldekkel, helyenként egy-egy nagyobb farmmal (kép alább). Madisontól északra és nyugatra a táj azonban lassan megváltozik. A dombok fokozatosan kisebb hegyekké nőnek, a szántóföldeket pedig erdők, tavak és mocsarak váltják fel. Igazi, hamisítatlan jégkorszaki táj ez, morénahalmokkal és morénatavakkal. Amolyan wisconsini Kék Túraként itt vezet az 1000 mérföldes Jégkorszaki Gyalogösvény (Ice Age Trail), amelyet minden évben több száz geológia iránt érdeklődő turista jár végig.
A vidéket az európai bevándorlók megjelenéséig elsősorban Sauk, Ojibwa és Menominee indiánok lakták. A fehér ember először a 17. század elején jelent meg itt, francia- és brit-kanadai prémvadászok és szőrmekereskedők formájában. Közülük sokan le is telepedtek, és indián feleségeikkel sajátosan egzotikus kultúrájú telepeket hoztak létre (Green Bay, Prairie du Chien). Ez idő tájt, 1634 és 1763 között a környék francia-, majd később brit fennhatóság alá tartozott. 1783-ban lett az USA része, 1848-tól már mint annak 30. tagállama.
Az első nagyobb arányú európai bevándorlást az ólombányászat generálta az 1700-as évek végén. Ekkor, és a továbbiakban is, főleg németek, skandinávok és lengyelek települtek le a mai Wisconsin területén.. Az állam délnyugati részén, a mai Mineral Point városának környékén primitív körülmények között, nyílt színi vagy sekély aknás technikával nyerték ki, és helyben dolgozták fel a fémet, ami persze nagyarányú környezetszennyezéshez és halálozáshoz vezetett. Az 1860-as évekre az ólomkészletek jórészt kimerültek, és ekkorra a helyi gazdaság alapjává a mezőgazdaság vált. Ez kezdetben gabonatermesztést jelentett, és az 1860-as években Milwaukee volt a világ egyik legnagyobb gabonakikötője. Azonban a helyi talajviszonyok hosszabb távon alkalmatlannak bizonyultak az intenzív gabonatermesztésre, így annak központja a prériföldek feltörése után nyugatra és délre tolódott (Minnesota, Iowa). Wisconsinban a gabona helyét az intenzív állattartás, azon belül is főleg a tejtermékek előállítása vette át. Wisconsint napjainkban az USA-ban mint a "Sajt-állam"-ot tartják számon, mivel az országban első a tejtermékek előállításában. Ez persze csak amolyan sztereotípia, mint a szabolcsi alma vagy a vecsési káposzta, és az állam a sajton kívül sok másról is nevezetes. Milwaukee, az állam legnagyobb városa például az amerikai sörfőzés nagy tradíciójú központja.
Kultúra
Bár Wisconsinban a nyelvcsere mára már jórészt lezárult, a német és skandináv örökségről számos jel tanúskodik, a helynevektől (Little Norway, Oslo, Rheinelander) a különféle európai eredetű helyi fesztiválokon át (Bratwurst Fest, Octoberfest), a számos helyen látható svéd vagy norvég feliratokig , mint az a Mount Horeb-i főutcán készült képen is látható (jobbra).
Spring Green közelében áll Fank Lloyd Wright, a világhírű ameriakai építész egyik lakóháza, valamint az állam különböző városaiban több más jelentős épülete. Az állam másik jelentős szülötte a festő Georgia O'Keeffe, aki főleg absztrakt virág- és állatképeiről ismert. Napjainkban a Milwaukee-i Summer Fest a világ legnagyobb zenei fesztiválja, ahol 11 színpadon több mint 700 zenekar lép fel.
Madison
Wisconsin fővárosa, a 230 000 ezer lakosú Madison egyike a legbarátságosabb és legeurópaiasabb amerikai városoknak. Itt ismét a skandináv párhuzam bukkan fel: gondozott parkok, kiterjedt kerékpárút-hálózat, jól szervezett tömegközlekedés több ingyenes (!) buszjárattal, rengeteg alternatív üzlet, színvonalas étterem. Ha mindehhez hozzávesszük a gyönyörű fekvést (két nagyobb tó között, egy keskeny földnyelven), az alacsony bűnözést, és a magas életszínvonalat, nem csoda, hogy Madison évek óta előkelő helyen szerepel a legélhetőbb amerikai városok rangsorában.
Érdekes lehet talán, hogy a város, helyesebben területe, úgy lett Wisconsin fővárosa, hogy még egyetlen ház sem állt ott, a helyi földbirtokos J. D. Doty ügyeskedéseinek köszönhetően.
A modern Madison legnagyob munkaadója, kulturális és szellemi életének centruma a Wisconsini Egyetem (University of Wisconsin). Az 1849-ben alapított intézmény 160 000 diákjával az amerikai állami egyetemek egyik legnagyobbja és legszínvonalasabbja. A tudományos kutatásban is élen jár, többek között az orvostudomány és az őssejt-kutatás területén. Kutatói, illetve egykori diákjai közül több mint tízen nyerték ek a Nobel díjat.
Trisztán Madisonban
Számunkra az egyik legizgalmasabb kérdés az volt, hogy Trisztán hogy fogja bírni a transzatlanti repülőutat és a hétórás időeltolódást. Szerencsére egyikkel sem volt gond. A repülést roppant szórakoztatónak találta, és egész úton nézelődött, a szomszédokkal és a személyzettel flörtölt, illetve aludt. Az időeltolódás sem zavarta meg különösebben, így aztán míg mi az első két éjszakát álmatlanul hánykolódtuk végig, napközben pedig kábán ténferegtünk, ő többé-kevésbé követte a napszakok változását. Ottjártunk alatt rájött, hogyan tud a hasáról a hátára fordulni (a másik irányba már régen ment a dolog), és megtanult állni is, persze még csak támaszkodva.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése