Atombomba a jég alatt

Egy, a BBC által nemrég nyilvánosságra hozott titkos amerikai dokumentum szerint egy elveszett amerikai atombomba 40 éve lapul egy grönlandi fjord fenekén, a thulei légibázis közvetlen közelében. Az ügy nagy port vert fel a dán médiában és a közvéleményben, és új színben tünteti fel az eddig különösen szorosnak tartott amerikai-dán kapcsolatokat.

A Grönland északnyugati partján fekvő thulei támaszpontot az amerikai légierő az 1950-es években, nagy titoktartás mellett építette ki egyik legfontosabb bázisává. Az építkezések során a környék eszkimó lakosságát erőszakkal kitelepítették. A bázis feladata kettős: egyrészt háború esetén radarállomásként figyeli az északi sark felől az amerikai kontinens felé haladó rakétákat, másrészt nagy hatótávolságú, nukleáris fegyverek szállítására is alkalmas bombázóknak ad otthont. A hidegháború éveiben néhány ilyen gép állandóan Thule fölött körözött, hogy egy esetleges, a bázis ellen irányuló szovjet atomtámadás esetén azonnal Moszkva felé vehesse az irányt.

E gépek egyike, egy B-52-es bombázó zuhant le 1968. január 21-én a bázistól mintegy 10 km-re. A pilóták sikeresen katapultáltak, és a gépen szállított négy atombombát is sikerült még a becsapódást megelőzően kioldaniuk. Mivel a bombák nem voltak kibiztosítva, a láncreakció nem indult be, de a becsapódás során a bombák megsérültek, plutóniummal szennyezve a környéket. Az azonnal megindított nagyarányú (és szupertitkos) takarítás és tereprendezés során három bomba darabjait sikerült összegyűjteni, de a negyedik, a 78252-es sorozatszámú nyomtalanul eltűnt. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a fjord jegén áthatolva a tengerfenékre süllyedt, ahol ma is fekszik.

Néhány hónappal a baleset után az amerikaiak újabb kísérletet tettek a bomba felkutatására. Ekkor egy e célra kifejlesztett speciális tengeralattjárót küldtek a helyszínre, amely alaposan átfésülte a Thule fjordot, ám a bombát ekkor sem sikerült megtalálni. Az amerikai igyekezetet persze nem környezetvédelmi, hanem biztonságpolitikai megfontolások motiválták. Minden áron el akarták ugyanis kerülni, hogy a bomba illetéktelen, azaz szovjet kezekbe kerüljön. Miután rájöttek, hogy ennek veszélye a technikai nehézségek és a grönlandi amerikai katonai jelenlét miatt elhanyagolható, felhagytak a további kereséssel.

A dán kormányt hivatalosan csak a 80-as években tájékoztatták arról, hogy a lezuhant gép atomfegyvereket szállított, ám a teljes igazság ekkor sem került napvilágra. A Pentagon azt állította, hogy a balesetben mind a négy bomba megsemmisült, darabjaikat pedig sikerült hiánytalanul összegyűjteni. Az elveszett bomba ügye csak néhány hete került nyilvánosságra egy BBC dokumentumfilmben.

Az ügy több szempontból is kínos a dán kormánynak. Egyrészt a thulei bázist a dánok hivatalosan csak mint felderítő bázist hagyták jóvá, azaz ott a nukleáris fegyverek tárolása illegális volt. Másrészt a dán kormány hivatalos olvasatában az országnak az USA-val fenntartott kapcsolatai rendkívül nyiltak és barátiak. Ebbe a képbe pedig nehezen illeszthető be az a tény, hogy az amerikaiak évtizedeken át hazudtak az elveszett bomba ügyében.