Kóbor könyvek társasága

Napról napra nő az olyan könyvek száma, amelyek nem egy-egy könyvespolcon porosodva élik le az életüket, hanem a Book Crossing mozgalom keretében járják a világot, újabb és újabb olvasókra lelve. A mozgalomnak 2001-es indulása óta 775 000 lelkes könyvbarát lett tagja a világ több mint 100 országában. Az ötlet zseniálisan egyszerű: miután befejeztél egy könyvet, elbúcsúzol tőle és otthagyod egy nyilvános helyen, a véletlenre bízva, hogy ki találja meg, és mit csinál vele. Előtte azonban megjelölöd egy egyedi azonosító számmal, amit a mozgalom lelkéül szolgáló honlapon (http://bookcrossing.com/) is regisztrálsz. Ez a szám aztán (amelyet beírhatsz kézzel vagy beragaszthatsz egy erre a célra tervezett címkén) élete végéig fogja követni a könyvet.

Ezt követően „szabadon engeded” a könyvet. Ez történhet úgy, hogy otthagyod egy erre a célra megjelölt lerakóhelyen (kávéházban, könyvtárban vagy szállodában; ezek részletes listája a honlapon megtalálható), de sokan hagynak könyveket vonton, pályaudvaron, vagy (mint az alábbi képen is látható), egyszerűen egy padon a parkban vagy a reptéren.

Az így felszabadított könyvet aztán előbb-utóbb valaki felszedi. Vagy véletlenül bukkan rá, vagy pedig tudatoson nyomozza le a honlapon talált információ alapján. Az új olvasó persze aztán újra regisztrálja, majd elolvasás után továbbítja a könyvet, ami így rövid idő alatt szédítő távolságokat járhat be. A könyv például, amire a napokban bukkantam (Iréne Némirovsky: Suite Francaise) például alig néhány hónapja kezdte pályafutását Stuttgartban, ahonnan előbb a Kanári szigetekre, majd Norvégiába vándorolt, hogy aztán ide Aalborgba vesse a sorsa. A jelenleg a világban kóborló öt és fél millió könyv között nem ritka az olyan sem, amelyik már mind az öt kontinenst bejárta.

És hogy ebben az egészben mi a jó? Először is, sokan vannak, akiknek már önmagában örömöt okoz, ha minél többen olvassák egy-egy kedvenc könyvüket. Nekik különösen nagy élvezetet jelenthet, hogy nem kell többé azzal beérniük, hogy egy-egy vonakodó barátjukra próbálnak újabb és újabb könyveket rátukmálni. A honlap segítségével ráadásul sokan találnak új barátokra, olvasnak érdekes könyvekről, esetleg publikálnak egy-egy könyvismertetőt.

Ezen túlmenően pedig a detektívmunka izgalmához hasonló élvezet az útjukra bocsátott könyvek további sorsát figyelemmel kísérni a honlapon. Ennek persze előfeltétele, hogy a könyvet minden megtalálója lelkiismeretesen regisztrálja, amire korántsem kerül sor, hiszen sokan nem használják az internetet, vagy csak egyszerűen nem bíbelődnek a regisztrálással. Ezért aztán csupán a könyvek 20-25 százaléka bukkan fel rendszeresen a honlapon, ami persze nem jelenti azt, hogy a többi elkallódna. Minden bizonnyal rengetegen vannak, akik örömmel olvassák és adják tovább a könyveket, a nélkül, hogy az internetes regisztrálással zavartatnák magukat.

A minap például több mint öt év után bukkant fel egy könyv, amelynek szabadon bocsátása után azonnal nyoma veszett. Röviden összefoglalva: az egészet talán az ornitológusok madárgyűrűzéséhez lehetne hasonlítani, annak minden izgalmával, leszámítva persze a tudományos vonatkozásokat. Bár szerintem csak idő kérdése, hogy egy találékony szociológus vagy könyvtáros mikor fog a Book Crossing adatait felhasználva doktorálni.

Ami pedig engem illet: én még csak pár hete vagyok tag, és eddig csak egy Szabó Magda könyvet bocsátottam útjára (angolul). Ez még nem bukkant fel, úgyhogy kíváncsian várom, milyen karriert fog befutni.