Rio de Aalborg

Ha valaki tegnap felkészületlenül, mit sem sejtve érkezett Aalborgba, joggal gondolhatta, hogy rossz városba, országba, sőt kontinensre vetődött. Tegnap tetőzött ugyanis a hagyományos aalborgi karnevál, amelyet 1983 óta minden évben megrendeznek, és amely mára 25 000 aktív résztvevőjével és több mint 100 000 nézőjével Észak-Európa legnagyobb karneváljává nőtte ki magát.

A karnevál gyakorlatilag egy hétig tart, de a szombati felvonulással éri el a csúcspontját. Ez abból áll, hogy a résztvevők a délelőtt folyamán a város több kijelölt pontján falkákba verődnek, majd többé-kevésbé rendezetten átvonulnak a belvároson. Aki, mint jómagam is, még megérte a kádári aranykor egy-egy május elsejei felvonulását, nem érzi magát teljesen idegenül az aalborgi eseményen sem - persze ha eltekint a Marx-, Engels- és Lenin-képek kínzó hiányától. No meg mintha Nyíregyházán annak idején kevesebben vonultak volna fel sörrel a kezükben, és félpucér lányból sem lett volna ennyi - bár lehet, hogy csak én figyeltem másra.

A karnevál végül a város egyik parkjában zárul egy mindent elsöprő bulival. Igazán érdekes szociofotókat persze ott lehetett volna készíteni, de én úgy döntöttem, hogy az ilyesmi már végképp nem kisgyermekes apukáknak való. Igazam is volt, mert az idén a buli részben tömegverekedésbe torkollott, amelynek során a rendőrség a Hell's Angels 23 tagját vette őrizetbe. A motoros banda ugyanis már hónapok óta intenzív harcban áll néhány koppenhágai bevándorlóbandával a dán kábítószerpiac birtoklásáért. Az aalborgi összecsapás ennek a háborúnak volt egy újabb epizódja - de ez egy másik történet.

Vissza a karneválhoz: a szervezők minden évben megadnak egy témát, amelynek elvileg inspirálni kellene a résztvevőket. Az idei év témája a Dolce Vita, azaz az Édes Élet volt, amit a szervezőbizottság "a latinos szenzualitás és életöröm" megnyilvánulásként interpretált, közvetlenül is utalva a Fellini filmek hangulatvilágára. Nos, mindennek szemmel láthatóan nem sokan hatása volt a résztvevőkre, akik közül legtöbben a Dolce Vita-t (mint minden korábbi témát is) az alkohollal és a fülrepesztő, artikulálatlan ordítással asszociálták.

Az aktuális témától függetlenül egyébként évről-évre nagyjából ugyan azokkal a kosztümökkel lehet találkozni. Például valamilyen okból a dánok nagy része azt képzeli, hogy nincs annál mókásabb, mint ha valaki négernek öltözik – azaz sötétbarnára mázolja a bőrét és nagy fekete afro-parókát húz a fejére. De nem ritka a mindenféle egyenruha, illetve az ördög- vámpír és kalózkosztüm sem. Egyetlen üde kivétel talán a nagy számban látható miniszoknyás, mélyen kivágott rendőrnő-egyenruha volt, amiből a korábbi években (sajnos) mintha nem lett volna ennyi.

Azt persze mondanom sem kell, hogy egy ilyen esemény alaposan felforgatja a város életét. Csak egy példa: egy-egy jól működő bevásárlókocsi szinte elengedhetetlen kelléke a karneválnak. Egyrészt különféle ötletes installációkat lehet rá építeni, másrészt (és ez a lényeg) lehetővé teszi, hogy a résztvevőknek ne kelljen a tekintélyes mennyiségű szeszes italt a vállukon cipelni. Ezért aztán a bevásárlókocsikat már a karnevál előtt hetekkel tömegével lopják a város boltjai elől. Az utóbbi években ez ellen a boltosok úgy védekeznek, hogy átmenetileg kivonják a kocsikat a forgalomból, ami persze nem oldja meg, csupán máshová tolja át a problémát. A szomjazó karneválozók figyelme mostanában a lépcsőházakban, pincékben tárolt babakocsik felé fordult. Ma reggeli futásom során például nem kevesebb, mint öt gazdátlan, viharvert babakocsit számoltam össze, a karneválban való részvétel egyértelmű nyomaival.