Buszok Máltán

Néhány pillanatkép Máltáról, ahol az idén nyaraltunk. Első rész.

Málta egyik legfőbb látnivalója a rengeteg, gazdagon dekorált veterán busz. Ezek Máltán sárgák, fehér tetővel és oldalukon körbefutó vörös csíkkal, Gozón pedig szürkék, szintén fehér tetővel és vörös csíkkal. Túlnyomó többségük angol gyártmány, és használtan kerültek Máltára, miután 20-30 évet lehúztak Nagy-Britannia útjain.

Az egységes színskálán kívül a buszok nem sokban hasonlítanak egymásra: rengeteg modellel találkozhatunk, mint például a mára már legendássá vált Duple Dominant-tal, illetve a Leyland, Bredford vagy az AEC márkák különféle típusaival. Ezek közül számos modell a világon már csak itt látható menetrend szerinti forgalomban (bár Máltán a menetrend szó alatt mást értenek, mint Skandináviában vagy éppen Magyarországon).

A gépparkot a forgalomban lévő modellek nagy száma mellett az azonos modellek egyedi, házilagos díszítése teszi még változatosabbá. A különféle kézzel pingált vagy krómozott cicomáknak, a járművek különböző részein elhelyezett szlogeneknek, idézeteknek és az utastérben felaggatott szentképeknek, szobrocskáknak köszönhetően minden busz szinte külön személyiség. Nem is csoda, hogy legtöbbjüknek saját neve van: mi utaztunk például Elvis-en és Szent József-en is.

A nagyfokú individualizmus magyarázata, hogy a buszok magántulajdonban vannak: a közel 500 járművet kb. 400 magánszemély birtokolja, akik szerződéses viszonyban állnak az ADT-vel, a máltai közlekedési hatósággal. A tulajdonos legtöbbször egy személyben a buszsofőr is, és persze ő az, aki oly nagy szeretettel és odaadással csinosítja járművét.

Ez önmagában persze dicséretes dolog. Sokkal inkább aggasztó, hogy a sofőrök gyakran nem érik be a pusztán esztétikai változtatásokkal. Sokan maguk bütykölgetik járműveiket, illetve hajtanak végre rajtuk többé-kevésbé átgondolt, ám annál átfogóbb módosításokat, amelyek nem ritkán alapvetően megváltoztatják a járművek menettulajdonságát.

Máltán buszozni egyébként meglepően olcsó mulatság. Egy egyórás, az egész szigetet átszelő útért 65 eurócentet fizet az ember, ami persze mélyen egy magyar városi buszjegy ára alatt van. Ennek egyik magyarázat az lehet, hogy errefelé valószínűleg a buszjegy árának kisebb hányadát fordítják végkielégítésekre, no meg persze új buszok vásárlására sem megy el sok pénz.

Korántsem mindegy viszont, melyik buszt választja az ember, főleg a nyári hőségben. Ilyenkor leginkább a régebbi járművekkel érdemes utazni, akkor is, ha esetleg lerázzák az ember veséjét. Ezeken ugyanis a sok kis ablak állandóan nyitva van (az ajtóról nem is beszélve), szemben a "modern", 70-es évekből származó panorámaablakos típusokkal, amelyek katlanná forrósodnak a nyári melegben.