Kedvenc szavak

A Trisztán nyelvi fejlődéséről szóló minisorozat utolsó része. Legalábbis egyelőre.

Másik arra

A korai gyereknyelv egyik legfontosabb jellemzői a „kedvenc szavak”. Jelenleg Trisztán két kedvenc magyar szava a másik és az arra. Ezek persze nem csengésük, hanem sokkal inkább hasznosságuk miatt váltak szinte pillanatok alatt kedvencekké. Jelenlegi szűkös szókészletében ugyanis ez a két szó alkalmas leginkább arra, hogy ébredező akaratát verbálisan is ki tudja fejezni. Ennek megfelelően az arra jelentése nála kb. „nem arra, amerre más akarja”, a másiké pedig „nem az, amit más akar” (lásd a fenti videót). Talán érthető, hogy gyakran töprengek el, mennyire egyszerűbb lenne az élet, ha fiam mondjuk a természetesen, persze, vagy az igen szavakba szeretett volna bele. Egyébként a két nagy kedvenc remekül kombinálható ("másik arra"), ha a lassú felfogású szülő végképp nem értené, merre kell menni.

Bár gyakoriságát tekintve nem tartozik szorosan az abszolút kedvencek közé, érdekes a szállj le esete. Ezt Trisztán egyes szám második személyű, felszólító módú formából egyes szám első személyű, kijelentő módú alakká értelmezte át. Magyarul a szállj le az ő nyelvében most olyasmit jelent, hogy leszállok, kimászok, elég volt, tovább megyek, elegem van. Mivel dánul még nem tanult hasonló kifejezést, ezért minden beszédhelyzetben ezt használja.

Színesen

Talán néhányaknak az is feltűnt, hogy a mini-szótárban szerepel a zöld és a piros is. Ez elég különleges, hiszen ilyen idős korban a gyerekek csak kivételes esetben ismerik még a színeket. Ez persze felveti a kérdést, hogy valóban ismeri-e Trisztán e szavakat? Nos, azt figyeltem meg, hogy e szavak használata erősen lokalizált, kontextus-függő. Teljes biztonsággal különbözteti meg több könyvben is a piros traktort vagy autót a zöldtől, de a színeket nem tudja más tárgyakra átvonatkoztatni, azaz nem épült ki még nála a piros vagy a zöld mint elvont fogalom.

Szó vagy mondat?

Végezetül felmerül az a kérdés is, hogy Trisztán első magyar mondata (Ott van a mackó) valóban mondat-e. A probléma lényege a következő: Ha mondaton olyan nyelvi egységet értünk, amit a beszélő maga épített fel szavakból, kifejezésekből, bizonyos nyelvtani szabályok alkalmazásával, akkor nem biztos, hogy ebben az esetben igazi mondattal állunk szemben. Lehet ugyanis, hogy Trisztán annyiszor hallotta az ’ott van az X’ sémát, hogy azt mint egy egyetlen hosszú szót tanulta meg. Ez utóbbi lehetőség ellen szól, hogy a beszédhelyzet által megkövetelt mackó beillesztése a fennti sémába megkíván egy nagyfokú kombinációs készséget. Ráadásul a közlés kiejtési kontúrja, hangleejtése is a magyar mondaténak, és nem egyszavas közléseknek felel meg. Harmadrészt pedig Trisztán egyre gyakrabban használja az ott és ott van felkiáltó mondatokat is, ami megintcsak a kombinációskészség meglétének a bizonyítéka. Ezért aztán nekem mindig is ez marad Trisztán első valódi magyar mondata.