Állatkert a padláson

Ez nem az én sztorim, de mivel elég szórakoztató, és más úgysem írja meg, ezért kölcsönvettem. Mint talán köztudott, a feleségem édesanyja Amerikában, közelebbről Wisconsin államban él a második férjével és két kisebbik lányukkal. Apósom néhány hete egyik éjszaka arra lett figyelmes, hogy valaki, illetve valami matat a padláson. A helyi viszonyokhoz kevéssé szokott európaiként (még csak ötödik éve élnek ott) persze automatikusan egérre, esetleg patkányra gyanakodott. Egy rövid terepszemle azonban egyértelművé tette, hogy egy sokkal tekintélyesebb vendéggel állnak szemben. A padlás egyik sarkában ugyanis egy akkora lyuk tátongott, amin egy kisebb disznó is kényelmesen átférne – már persze ha tudna fára mászni vagy repülni. Az ismeretlen azonban nem mutatta magát, így szakemberre bízták a dolgot. Az néhány eredménytelen kísérlet után végül meg is fogta a látogatót, aki nem volt más, mint egy fiatal hím mosómedve.

Mint kiderült, ezek előszeretettel költöznek lakóházakba, gyakran hatalmas károkat okozva az épületekben, ráadásul kis idő után annyira otthon érzik magukat, hogy mindenféle zaklatásra igen agresszíven reagálnak. Az is kiderült, hogy Natasha, a kisebbik lány, már hónapok óta tudta, hogy nem csak a négy családtag él a házban, de ezt valahogy sosem említette a szülőknek. Lehet, hogy sosem kérdezték, de az is lehet, hogy ez is azok közé a dolgok közé tartozik, amiket a tinédzser lányok nem osztanak meg a szüleikkel. Ő sokkal olcsóbb, bár hosszabb távon talán kevésbé produktív módszert választott a probléma kezelésére: ha nagyon zavarta már a matatás a feje fölött, nagyot vert a falra, amitől a mosómedve átmenetileg elcsendesedett.

Miután a mosómedvét elszállították (majd pedig kb. negyven mérfölddel arrébb szabadon engedték), néhány napos nyugalom következett. Ám ezután az éjszakai zajok újra kezdődtek. Látszólag csupán az volt a kérdés, hogy a régi mosómedve talált-e haza, vagy egy újat vonzott a padlásra a kellemes mosómedve-illat. Ám a féreg- és kártevő-irtó (aki előszeretettel és nagyon élvezetesen tudja elmesélni, hogy mi mindent fogott már padlásokon, pincékben, sőt hálószobákban), ezúttal egy új fajjal ballagott le a lépcsőn. A mosómedve helyét egy oposszum, Észak-Amerika egyetlen erszényese vette át.

Most izgatottan várjuk, hogy ki lesz a következő albérlő. A mi szempontunkból nem is lenne rossz, ha három hét múlva, amikor odaérünk, lenne kéznél egy-két egzotikus faj, ami jobban leköti Trisztánt, mint a kutyák és macskák, amiket nap mint nap lát.