További kifogások

Legutóbb arról írtam, hogy miért nem írok mostanában, alapvetően az egyetemi elfoglaltságaimra és a téli tespedtségre fogva a dolgot. Nos, mindez csak részben igaz. Egy további fontos ok, hogy az elmúlt egy-két hónapban szabadidőm jelentős részét Trisztán fiam dán családfájának a feltérképezésére fordítottam. Mostanra a felmenők nagy részét sikerült levadásznom a különféle archívumokban, és összeszedtem rengeteg, az idősebb családtagok birtokában lévő fényképet, dokumentumot, adatot is. Tapasztalataimról, egy-két érdekességről hamarosan részletesebben is írok majd, de a türelmetlenebbek itt már most megnézhetik, hogy halad a vállalkozás. (Az egyes nevek feletti kis kockákra kattintva további ágak jelennek meg a családfán.)

Egy további ok pedig, ami akadályozott a blogozásban, az a fényképezőgépem megsemmisülése volt. Még Karácsonykor, Magyarországon történt a dolog: egy pillanatnyi figyelmetlenség elég volt, hogy Trisztán a kezébe kaparintsa, majd pedig ledobja a gépet, ami, bár kicsit és puhára esett, de olyan szerencsétlenül landolt, hogy az éppen rajta lévő külső vaku tátongó lyukat szakított a tetején. Azon át meg nem csak por és nedvesség jut a gép belsejébe, hanem nemkívánatos fénysugarak is, ami persze lehetetlenné teszi a fénymérő használatát. Mint kiderült, a javítás majdnem 3000 koronába kerülne, ami nem sokkal kevesebb, mint egy új, nagyobb tudású gép ára. Úgyhogy most (megint) fényképezőgépre gyűjtünk.

(Zárójelben: ironikus, hogy Trisztán, noha igen aktív és vállalkozószellemű gyerek, két év alatt csak két dolgot tett tönkre. Míg mások hasonló korban rutinszerűen törik a vázákat, poharakat, szaggatnak szét vagy firkálnak össze könyvtárnyi mennyiségű könyvet, ő a fényképezőgépen kívül eddig csak az Ane szemüvegét dolgozta meg. Igaz, ez a kettő vagy 300 000 forintunkba kerül majd.)

És hogy ennek mi köze a nem-blogozáshoz? Nos, nekem a blog szorosan kapcsolódik a fényképezéshez. Amennyire lehet, igyekszem minden bejegyzést a saját képeimmel illusztrálni, illetve gyakran egy-egy általam jónak ítélt kép köré szerkesztek egy adott szöveget. Nem csoda hát, hogy a fényképezni-nemtudás a blogírástól is elvette a kedvemet. Aztán a múlt hétvégén nem bírtam tovább. Egy tekercs cellux meg egy darab fekete karton segítségével befoldoztam a lyukat, és mivel a gép maga mechanikailag még működőképes, megint elkezdtem fényképezni, csak úgy saccra, fénymérő nélkül. Az itt szereplő képek már így készültek, a hirtshalsi tengeri akváriumban. A körülményekhez képest nem vagyok elégedetlen, és talán mindez a blogíráshoz is újra meghozza majd a kedvemet.