Rövid magyarországi látogatásunk egyik csúcspontja a Bátorligeti Őslápon tett látogatás volt a Nyírség keleti csücskében, a román határ közelében. A (legalábbis a szakemberek körében) világhírű, 1950 óta védett láp a magyar természetvédelem legtöbbet vizsgált területe - és egyben legféltettebb kincse is: az 57 hektár gondosan körbe van kerítve és csak a Hortobágyi Nemzeti Park írásos engedélyével látogatható.
Aki a terület szélén álló egykori falusi iskolában berendezett kiállítást megnézi, rögtön megérti, hogy miért. A 12-13 ezer évvel ezelőtt, egy jégkori vízfolyás holtmedrének feltöltődésével kialakult ősláp világviszonylatban is páratlan természeti értékeket rejt. Megtalálható itt számos jégkorszaki maradványnövény, mint például a szibériai nőszirom, a fehér zászpa vagy a mocsári angyalgyökér.
A természetvédelmi terület erdősebb részein, illetve a közeli, szintén szigorúan védett Fényi erdőben a kocsányos tölgy, a mezei juhar, a szil, az ezüsthárs és a rezgőnyár alkot állományt. Az aljnövényzetben gyakoriak a hegyvidéki bükkösöket jellemző lágyszárúak: a kapotnyak, a medvehagyma, a bogláros szellőrózsa és a bükkös sás. Szintén nagyon érdekes Bátorliget harmadik természetvédelmi területe, a Bátorligeti legelő, alacsony, homokpusztai növénytársulásokkal.
Ezt a fajgazdagságot persze csak a szakember értő szeme fedezi fel. A magunkfajta laikus, akinek ráadásul megadatott, hogy szakvezető nélkül, a maga tempójában barangoljon a láp ösvényein, mindebből csak annyit lát, hogy hihetetlenül gyönyörű helyen jár és egészen elképesztő számú növény veszi körül. És akkor nem is beszéltünk a 4672 állatfajról (köztük az elevenszülő gyíkról, amely ugyancsak jégkorszaki maradványfaj) és a több mint 700 gombafajról. A hihetetlen fajgazdagság elsősorban a terület mikroklímájának köszönhető: a lápot ölelő szélfútta homokdombok vízzel borított mélyedéseiben nedves, hűvös élőhelyek alakultak ki.
Aki a terület szélén álló egykori falusi iskolában berendezett kiállítást megnézi, rögtön megérti, hogy miért. A 12-13 ezer évvel ezelőtt, egy jégkori vízfolyás holtmedrének feltöltődésével kialakult ősláp világviszonylatban is páratlan természeti értékeket rejt. Megtalálható itt számos jégkorszaki maradványnövény, mint például a szibériai nőszirom, a fehér zászpa vagy a mocsári angyalgyökér. 
A természetvédelmi terület erdősebb részein, illetve a közeli, szintén szigorúan védett Fényi erdőben a kocsányos tölgy, a mezei juhar, a szil, az ezüsthárs és a rezgőnyár alkot állományt. Az aljnövényzetben gyakoriak a hegyvidéki bükkösöket jellemző lágyszárúak: a kapotnyak, a medvehagyma, a bogláros szellőrózsa és a bükkös sás. Szintén nagyon érdekes Bátorliget harmadik természetvédelmi területe, a Bátorligeti legelő, alacsony, homokpusztai növénytársulásokkal.
Ezt a fajgazdagságot persze csak a szakember értő szeme fedezi fel. A magunkfajta laikus, akinek ráadásul megadatott, hogy szakvezető nélkül, a maga tempójában barangoljon a láp ösvényein, mindebből csak annyit lát, hogy hihetetlenül gyönyörű helyen jár és egészen elképesztő számú növény veszi körül. És akkor nem is beszéltünk a 4672 állatfajról (köztük az elevenszülő gyíkról, amely ugyancsak jégkorszaki maradványfaj) és a több mint 700 gombafajról. A hihetetlen fajgazdagság elsősorban a terület mikroklímájának köszönhető: a lápot ölelő szélfútta homokdombok vízzel borított mélyedéseiben nedves, hűvös élőhelyek alakultak ki.
Röviden összefoglalva: nagyjából így nézhetett ki a Nyírség (és az Alföld nagy része) az utolsó jégkorszak vége felé, mielőtt az éghajlatváltozások majd pedig az ember környezetformáló tevékenysége alapvetően megváltoztatta a táj képét.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése