Vikingek sisak nélkül

A legutóbbi vásár ürügyén még egy pár kósza gondolat a vikingekről. Aki végignézte a képeimet, talán meglepődhetett azon, hogy a látottak nem igazán estek egybe a vikingekről világszerte kialakult giccses, idealizált képpel. A legtöbbünk tudatában a viking szó hallatán valószínűleg egy kerek pajzsot és rövid kardot hordozó, hosszú vörös hajú, prémekbe öltözött, mackós termetű, de alapvetően kedélyes harcos képe jelenik meg, fején szárnyas sisakkal. Nagyjából valami ilyesmi:

Nem mintha ez a kép pontatlan lenne, hiszen a fennmaradt források szerint tagadhatatlanul voltak ilyen kinézetű vikingek is (bár a viking sisak csak szűk körben és csakis ceremoniális célokra volt használatos). Ám a viking gyűjtőnév rengeteg különböző kinézetű, származású és életmódú embert fog össze, akik közül csak viszonylag kevesen éltek rablásból és kalandozásból. Bár a helyi lakosság életére kétségtelenül ezek a harcos, rabló-fosztogató skandinávok tették a legnagyobb benyomást, a vikingek között találunk királyokat, földművelő telepeseket, felfedezőket, zsoldosokat, kereskedőket, diplomatákat, adóbehajtókat, mérnököket és építészeket, hogy a költőket és egyéb írástudókat ne is említsük.

Ez a sokszínűség persze teljesen érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a viking világ időben és térben is óriási kiterjedésű. A történészek a viking kort 793 és 1100 közé teszik, és ez alatt a háromszáz év alatt skandináv származású emberek fontos, sok esetben meghatározó szerepet játszottak Európa életében, Írországtól a Volgáig és Grönlandtól Spanyolországig és a Balkánig. Az „egyszerű”, vért nem ontó viking képe persze jóval kevésbé romantikus mint a kecses hajókon tengerre szálló, majd a ködből meglepetésszerűen előbukkanó harcosoké, így nem csoda, hogy az évszázadok során lassan kikristályosodott a médiaviking sematikus figurája. Ezt az alakot aztán az elmúlt évtizedekben a dán, svéd és norvég futballszurkolók fejlesztették tökélyre.

A múltkor említett viking vásár egyik legfőbb kulturális értéke, éppen az, hogy nem a rabló-fosztogató, hanem az értéket termelő, dolgozó vikingeket állítja a középpontba.