Egy

Szinte hihetetlen, de egy éve már, hogy ott ültem Anevel az aalborgi kórházban, és először vettem szemügyre ezt a fura kis szerzetet. Milyen apró és magatehetetlen volt, ahogy a szülésznő kezei között átesett az első rutinvizsgálatokon! Most meg, ahogy ezeket írom, itt kúszik-mászik a szobában, gagyarászva, és vígan püföli a játékokat, amiket tegnap kapott az első születésnapjára.

Elképesztő, mennyi minden történt az elmúlt évben. Menni ugyan még nem tud Trisztán, de úgy tűnik, az első lépésekre már bármikor sor kerülhet. A beszéd sem megy még neki (az ilyesmi általában tovább tart, ha két nyelvvel kell megbirkóznia az embernek), de már nagyon hatékonyan kommunikál, elsősorban különféle hangok, gesztusok, ütések és harapások segítségével. Egyre jobban képes szavakat összekapcsolni a jelentésükkel (magyarul egyre gyakrabban mutat egy-egy megnevezett tárgyra), de a "nem" szó jelentését valahogy teljesen félreértelmezte.

Október közepe óta Trisztán bölcsibe jár, ami alapvetően sikeresnek tekinthető. A félperces reggeli rituális tiltakozást leszámítva egyértelműen szeret ott lenni, de sajnos sorozatban esik át az ilyenkor szokásos gyermekbetegségeken. Reméljük, nem hiába, és ezek hosszabb távon az immunrendszerének a hasznára fognak válni.

Trisztánt leginkább a kutyák és a madarak érdeklik, no meg a többi gyerek, elsősorban a két unokatestvére Isabell és Cecilie. Szereti a könyveket is, de egyelőre inkább csak gasztronómiai szempontból.

Két hosszabb külföldi úttal a háta mögött Trisztán már rutinos utazónak számít. Most éppen a harmadik útjára készül; néhány nap múlva indulunk Amerikába, hogy Ane szüleivel töltsük a Karácsonyt. Előtte még itt egy pár kép a tegnapi születésnapi buliról:




Trisztánnak nem kevesebb, mint három születésnapi tortája volt: a hivatalos, Ane által sütött (első kép), egy hagyományos dán "brunsviger" Kristinétől (második kép), és egy echte magyar Dobos torta Orsitól. Különösen ez utóbbinak volt nagy sikere a kiéhezett dán vendégsereg körében.

Trisztán természetesen nagy örömmel segédkezett a konyhában, és végigkóstolt mindent, nyers, félkész és kész állapotban is. Ha meg éppen nem néztünk oda, a mosógépet töltötte meg mindenféle konyhai alkalmatossággal.


Minek ennyit húzni az időt? Nem kéne már enni?

Néhány vendég a tizenötből.

Orsi, Trisztán, és (a legfontosabb): Orsi fényképezőgépe.

Sajnos a Trisztán három nagymamája közül csak Ing-Britt lehetett jelen személyesen. A többiek lélekben ünnepeltek velünk.

Csomagbontás

Nem csak a gyerekek élvezték a dolgot. Meile és Orsi ünnepel.

Fárasztó dolog ez a szülinap.

Végül mindhármunk nevében még egyszer nagyon köszönöm a sok ajándékot, képeslapot, e-mailt, amit Trisztánnak küldtetek.