Újra Madisonban. Bár néha úgy tűnik, mintha csak pár hete jártunk volna itt utoljára, a táj és az időjárás emlékeztet rá, hogy mennyire csalóka ez az érzés. A dániai szürke, nyálkás egyhangúság után hirtelen egy fehér mesevilágba toppantunk. Mindent térdig érő hó borít, a tó pedig, ahol nyáron vízimadarakat és teknősöket figyeltünk, már hetekkel ezelőtt befagyott.
Szerencsére minden alkalommal bőven kijut nekünk az amerikai közép-nyugat legendásan szélsőséges időjárásából. Korábban próbáltunk már őszi hőhullámot, legutóbb hatalmas nyári viharokat, tornádót és tropikus záporokat, most pedig igazi hideget és rekord hóesést.
Komoly esély van rá, hogy ezen a télen megdől a tavalyi év 260 centiméteres hórekordja. Az idén eddig már leesett 90 centiméter, ebből 25 pénteken, érkezésünk napján. Még belegondolni se jó, micsoda káoszt okozott volna ennyi hó Ferihegyen vagy a Kastrupon, de a chicagói reptérnek meg se kottyan az ilyesmi. A városi közlekedés sem bénult meg különösebben, bár a hideg miatt az iskolákat bezárták. Múlt pénteken -15, szombaton -23 fok volt napközben, és bár Karácsonyra engedett kicsit a hideg, az elkövetkező napokra újabb lehűlést és további komoly havazást ígérnek.
A hideg miatt eddig csak egyszer tudtunk szánkózni, és az sem aratott osztatlan sikert. Trisztán alapvetően élvezni látszott a dolgot, azaz ugyan olyan lakonikus arcot vágott, mint például legutóbb az állatkertben. Az ikrek viszont, mint az alábbi képből is kiderül, nem voltak osztatlanul boldogok. Szerencsére lesz alkalmuk hozzászokni a dologhoz, mert olvadásnak nyoma sincs.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése