IC4

Pár hónapja írtam a dán IC4-es vonatok kalandos történetéről. Az ügy lényege dióhéjban: A dán nemzeti vasúttársaság, a DSB majd' 10 éve rendelt 83 új IC4-es dízelvonatot az olasz AnsaldoBreda cégtől 5 milliárd korona ( kb. 170 milliárd forint) értékben. Az eredeti szerződés szerint az első szerelvénynek 2003 áprilisában, az utolsónak pedig 2006 őszén kellett volna forgalomba állnia. Minderre azonban nem került sor. Az olasz cég csak akadozva, óriási késésekkel és csak részben teljesítette kötelezettségeit. 2008 nyarára mindössze két szerelvény állt forgalomba, mivel a többi 10-12 leszállított vonat számtalan műszaki hibával küszködött. A sorozatos késések és a belőlük fakadó botrányok arra késztették a DSB-t, hogy ultimátumot adjon a gyártó cégnek: vagy 2009 májusáig leszállít és forgalomba állít 14 szerelvényt, vagy a DSB felmondja a szerződést.


Az ultimátum ezen a héten járt le, sokak számára váratlan fordulatot hozva az ügyben. A várakozásokkal ellentétben a DSB nem mondta fel a szerződést. E helyett az AnsaldoBreda beleegyezett, hogy majdnem 40 százalékot (2, 25 milliárd koronát) enged az árból. Ennek fejében a DSB átvállalta, hogy saját szakemberei szerelik össze a még le nem szállított szerelvényeket Dániában – azaz az olaszok gyakorlatilag csak a már legyártott alkatrészeket szállítják le. Piaci elemzők szerint a megegyezés igen nehéz pénzügyi helyzetbe hozza az olasz céget, amely ezzel szinte teljes tervbe vett nyereségének búcsút mondhat. A dán gazdaságnak viszont előnyös a megegyezés, amely 2-300 új munkahelyet teremt a DSB århus-i részlegében.

Azoknak a sokat próbált utasoknak azonban, akik arra számítanak, hogy a dán vasúti közlekedés ezzel egycsapásra nagyot javul, csalódniuk kell. A dániai műszaki kapacitás kiépítése további évekkel tolja ki az IC4-esek forgalomba állítását (amelyek így akkorra már egy elavult, 12-13 éves technológiát fognak képviselni). Közben pedig maradnak az elmúlt években mindennapossá vált problémák: az eldugult WC-k, beragadt ajtók, zárlatos információs rendszerek és defektes radiátorok. Én is napi szinten tapasztalom, hogy a régi, kiszolgált IC3-asok egyre kevésbé bírják a terhelést. Legutóbb például az ország egyik legforgalmasabb vonalán, az Aalborg -Århus szakaszon, reggeli csúcsforgalomban olyan vonaton volt szerencsém utazni, amelyen egyetlen WC sem működött. De volt már olyan is, hogy 10 percig kellett várnunk a leszállással, míg a személyzetnek végre sikerült kinyitnia az ajtókat.

Fotó: Jens Dresling