Imanap

Nagy nap a mai Dániában, legalábbis ami a nevét illeti: ma van ugyanis a Nagy Imanap (store bededag), amely minden évben a Húsvét utáni negyedik péntekre esik és szigorúan betartott általános munkaszüneti nap. A kevés, máig is fennmaradt régi egyházi ünnepek egyike ez, amelyet még 1686-ban vezetett be V. Keresztély király (Christian den femte) egyik rendelete. Elsődleges célja az ima, a csendes fohászkodás volt. Ennek megfelelően tilos volt e napon mindenfajta munka, mulatozás, játék, sőt még az utazás is. E helyett a legtöbb templomban három-négy istentiszteletet is tartottak, amiken tanácsos volt mindenkinek részt venni.

Az Imanaphoz hasonló legtöbb jeles nap nem élte túl az 1770-es nagy ünnepnap-reformot, amely a protestáns, munka-központú etika szellemében alaposan megritkította a munkaszüneti napok számát. Főleg a középkori, katolikus eredetű ünnepnapok estek a reform áldozatává. Ekkortól vált például munkanappá a Háromkirályok napja, a Márton nap, illetve a Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Valamilyen okból azonban a Nagy Imanapnak megkegyelmeztek - talán éppen azért, mert nem kötődött egyetlen katolikus szenthez sem.

Az Imanapot régen a megelőző napszálltakor harangszó vezette be. Ez adott jelet a kocsmák, fogadók bezárására, amivel azt kívánták elérni, hogy másnap reggel mindenki kipihenten (és természetesen józanon) menjen a templomba. Napjainkra persze a Nagy Imanaphoz eredetileg kapcsolódó legtöbb népszokás már régen feledésbe ment. Így aligha kerül már sor a hagyományos, termékenységi hiedelmekhez kötődő határbejárásra, amiben régen a falu apraja-nagyja részt vett. Az a szokás is a múlté már, hogy ezen a napon a magukra valamit is adó koppenhágai polgárok sétát tettek a város sáncain (lásd a fenti képet)– annál is inkább, mert mára a sáncoknak is alig maradt nyoma.

Az egyetlen napjainkban is élő szokás gasztronómiai eredetű: a nagyméretű, fehér búzalisztből készült, foszlós péksütemény, a hvede fogyasztása. Mivel ezen a napon, sőt az azt megelőző és követő éjszakán is szigorúan tilos volt dolgozni, ezeket a pékek (akiknek egyébként egész évben ez volt az egyetlen teljes szabadnapjuk) még előző nap megsütötték. És azért csinálták őket jó nagyra, hogy kitartsanak az ünnep végéig.

És hogy manapság az alacsony rosttartalmú, üres kalóriákban gazdag zsemlék majszolásán kívül hogyan ünnepelnek a dánok? A rövid válasz az, hogy leginkább sehogy, imával pedig végképpen nem. Mint már korábban írtam, a dán a világ egyik legkevésbé vallásos társadalma, ahonnan az egyházi ünnepek mára szinte teljesen kiszorultak. Az ilyenkor régen kötelező józanság is a múlté már, mint azt a felső szomszédainktól múlt éjjel leszűrődő zajok is alátámasztották. A legtöbb dán ilyenkor a kertjében vagy nyaralójában tüsténkedik, esetleg kirándulni megy (az idén esőben és viharos szélben). Sokan pedig a hétvégén esedékes konfirmálásokra készülődnek, amelyeknek itt hatalmas jelentősége van. (Erről majd legközelebb, hiszen mi az idén sem maradunk ki a jóból).

Én a magam részéről, jó evangélikushoz híven, munkával hirdetem az Úr dicsőségét, bár lehet, hogy a pékségbe azért leballagok egy gyerekfej nagyságú zsömléért. Ma már ugyanis a nyelvészeken kívül a dán pékek sem pihennek az Imanapon.