A Hajnal vonal

Egy pár hete családtörténeti kalandozásaimról írtam, és ennek kapcsán jutott eszembe valami, amiről még korábban olvastam.

Napjainkban a legtöbb európai országhoz hasonlóan Dániában is folyamatosan emelkedik az első alkalommal szülő nők életkora: egy átlagos dán nő 2000-ben 28 évesen, 2006-ban pedig már 29 évesen szülte első gyerekét. Kevesen tudják azonban, hogy míg mondjuk a hasonló magyarországi tendencia egy korábbi családmodellel való radikális szakítást jelent, a legtöbb nyugat-európai országban ezzel szemben gyakorlatilag egy korábbi minta áll helyre. Miről is van szó?

A neves magyar származású brit demográfus, John Hajnal még a 60-as években kimutatta, hogy demográfiai szempontból kontinensünk történelmileg két, merőben eltérő részre oszlik. Az úgynevezett Hajnal vonaltól, (azaz nagyjából az alábbi térképen látható Szentpétervár-Trieszt vonaltól) nyugatra a középkortól nagyjából a huszadik század elejéig jóval később házasodtak az emberek, aminek köszönhetően persze első gyerekük is később született.

Dániában például az 1850-es évek elején egy átlagos nő 28 évesen ment férjhez egy 30 éves férfihez, akitől aztán 5-6 gyereke született. Ez egyúttal azzal is járt, hogy utolsó gyerekük nem ritkán a negyvenes éveik közepén született. A Hajnal-vonaltól keletre ezzel szemben gyökeresen más volt a helyzet. Ezeken a területeken, így Magyarországon is, jóval fiatalabban léptek házasságra és általában nagyobb volt a házastársak közötti korkülönbség is.

Hogy ez az eltérés milyen okokból alakult ki, máig vitatott, és a történészek még csak most kezdenek igazán rádöbbenni, mekkora hatása lehetett mindennek a társadalmi fejlődésre. Sokan egyenesen arra a következtetésre jutottak, hogy a kapitalista fejlődés, az ipari forradalom is azért indult meg éppen Nyugat-Európában, mert itt létezett egy mobilis, önálló anyagi javakkal rendelkező, ám családfenntartási kötelezettségektől mentes társadalmi réteg (azaz a huszonéves, még nem házas felnőttek csoportja). Elsősorban ők voltak azok, akik a fejlődés motorjaként hatottak. A családalapítást megelőző éveiket ugyanis a legtöbben egzisztenciájuk megalapozására, tanulásra, tapasztalatszerzésre, illetve anyagi javak felhalmozására tudták használni. Bevételük egy részét pedig fogyasztásra fordították, aminek nemzetgazdasági következményei természetesen óriásiak voltak.

Keleten ezzel szemben minderre nem kerülhetett sor. Itt a legtöbb fiatal akkor alapított családot, amikor, legalábbis mai fogalmaink szerint, erre anyagilag még nem volt felkészülve. Ez az adott gazdasági viszonyok konzerválásához, illetve a szülőktől, családtagoktól való anyagi függés kialakulásához vezetett.

Egy további érdekes velejárója a Hajnal által feltárt jelenségnek, hogy nyugaton meglepően nagy (kb. 10 százalék) volt azoknak az aránya, akik sosem alapítottak családot. A Hajnal-vonaltól keletre ezzel szemben szinte ismeretlen volt a (mai szóval élve) szingli életforma. Ez megint csak két fontos következménnyel járt. A társadalom, főleg az urbanizáció szempontjából fontos volt, hogy létezett egy nagyszámú független réteg, akik betölthettek olyan fontos funkciókat (mint például szolgáló, nevelőnő, házvezető stb.), amelyekre családosak általában alkalmatlanok voltak. Ráadásul ez azzal is járt, hogy lényegesen kitolódott az az időszak, amikor a bevételek jelentős részét fogyasztásra tudták fordítani. Az egyénszempontjából pedig fontos volt, hogy az „agglegény-” illetve „vénlány-életforma” általánosan elfogadottá vált. Ez lehetőséget adott azoknak, akik valami miatt nem kívántak házasodni (pl. mert homoszexuálisok voltak, vagy egyszerűen nem találtak megfelelő partnert), hogy különösebb stigmák nélkül illeszkedjenek be a társadalomba.

Dániára visszatérve: itt ez a hagyományos modell borult fel átmenetileg a második világháborút követően. Mint azt a fenti grafikon is mutatja, a hetvenes évek elején például már átlagosan 24 évesen szültek először a nők. Ez persze nem vezetett a kelet-európai minta meghonosodásához, főleg mivel ezzel egy időben drasztikusan csökkent a születések száma. Azaz a húszas éveik végére a legtöbben már megszülték a tervbe vett két-három gyereket.

Ennek köszönhetően a fent vázolt, reproduktív kötelezettségektől mentes életszakasz sem tűnt el, csak a felnőttkor elejéről annak végére tolódott át. Ugyanis a múlt század második felében meredeken emelkedett a születéskor várható élettartam, ami azt jelentette, hogy a gyerekek felnőtté válása után legtöbben még számolhattak egy 20-25 éves aktív, egészséges életszakasszal. Ez az életszakasz (melynek jelenleg még igazi neve sincs) korábban egyik társadalomban sem volt ismert: régebben a gyereknevelés lezárása gyakorlatilag egybeesett a (rövid) öregkor kezdetével. A jó anyagi háttérrel rendelkező aktív, egészséges nyugdíjasok nemzetgazdasági jelentősége természetesen óriási, amit a különféle kereskedelmi láncok, reklámügynökségek növekvő mértékben ki is használnak.

És hogy miért fordult meg Dániában a második világháború után megkezdődött tendencia, azaz miért lehetünk tanúi a Hajnal által leírt modell restaurációjának? Alighanem arról van szó, hogy sokan rájöttek, nem muszáj választaniuk, hogy felnőttkoruk elején vagy végén „veszik-e igénybe” a fent leírt aktív, független, gyereknevelési kötelezettségektől mentes időszakot. A várható élettartam további növekedésével ugyanis mindkét lehetőséggel élni tudnak. Magyarul egy átlagos nyugat-európai akkor is számolhat 20-25 év „aranyélettel”, ha első gyerekét 30 évesen vállalja.

Forrás:

Mørch, Søren (1996): Danskere. In: Den sidste Danmarkshistorie, pp. 365-374. Gyldendal

Weekendavisen, 2009 No. 10 (6 marts)

Kamarás Ferenc (2006): Családalapítás és gyermekvállalás Európában