Fogorvosnál

Ma került sor Trisztán első igazi fogorvosi vizsgálatára. (Egyszer voltunk már, de akkor csak velem beszélgetett az asszisztens.) Szerencsére drámai feszültség nélkül zajlott a dolog. Trisztán kifejezetten élvezte az egészet, sőt úgy gondolta, a fogorvoshoz járás a szabadidő eltöltésének egyik legérdekesebb módja.

Mindez alapvetően három tényezőnek köszönhető. Ezek közül az első a fogorvos profizmusa. Nincs stressz, sürgetés, kapkodás, ha egy gyereknek 20 perc kell, hogy felmásszon a székbe, akkor mosolyogva kivárják. (Trisztánnak kb. 3 perc kellett.) Semmit nem erőltetnek, nem győzködnek, és szinte mindent ki szabad próbálni. (Trisztánnak sikerült is aktiválni egy funkciót a fogorvosi széken, amelynek létezéséről addig a fogorvos sem tudott.) Ehhez jön még, hogy a rendelő nagyon jól van berendezve: rengeteg játék, mütyür, érdekes képek, és a vizsgálat végén a páciens még ajándékot is kap.

A második szempont, ami a sikert garantálta, az az előkészítés. E téren több filozófia létezik. Van aki nem szól előre a gyereknek, ha orvoshoz kell menni, hogy ne ébresszen benne fölösleges aggodalmat. Mi inkább abban hiszünk, hogy jobb, ha őszintén felkészítjük Trisztánt az ilyesmire. Sosem mondjuk például, hogy nem fog fájni, ha tudjuk, hogy fájni fog, és amennyire lehet, lépésről lépésre elmondjuk, hogy pontosan mi fog történni. Ez mint alapelv persze egyszerűen hangzik. Az igazi kihívást az időzítés jelenti, valamint az, hogy hogyan kommunikáljuk a dolgot az ő szintjén. Mint rájöttünk, Trisztán időérzéke nem nyúlik tovább, mint egy nap. Ha ennél korábban látunk hozzá egy program vagy esemény beadagolásához, akkor abból komoly félreértések keletkezhetnek.

Legutóbbi amerikai utunk előtt két héttel például Ane mondta Trisztánnak, hogy nemsokára repülünk nagymamához. Trisztán rögtön ment is csizmát és kabátot húzni, amit aztán a következő két hétben naponta többször is elismételt. Ilyen hibát azóta nem követünk el, úgyhogy a fogorvosra való felkészülés is csak tegnap este indult. A sikeres kommunikációt pedig egy tematikus gyerekkönyv biztosította (Lotte a fogorvosnál). Mint kiderült, mindenre van nagyon jó könyv, a fülfájástól a fodrászon át az óvodába menésig vagy a kistestvér születéséig. Ezekből egyrészt kiderül, mi fog történni, valamint az is, hogy az ilyesmi más gyerekkel is megesik néha.

A könyv most is megtette a magáét, így Trisztán már reggel hatkor késznek érezte magát, hogy találkozzon a fogorvossal, a vizsgálat után pedig közölte velem, hogy holnap is jövünk. Ha tehát ez egy szülői tanácsadó blog lenne, akkor ezt javasolnám hasonló helyzetekben: rövid, őszinte előkészítés, lehetőleg vizuális segédeszközzel, pozitív hangot megütve.

Ja, és a lényeg: Trisztán fogai teljesen kifogástalan állapotban vannak (ami nagyrészt annak is köszönhető, hogy nagyon szeret fogat mosni), így nem került sor fúrásra-faragásra, ami persze szintén hozzájárult a fogorvosi látogatás sikeréhez.