Isten hozta Dániában!

Különös ügy tartja izgalomban a dán közéletet ezekben a napokban. Röviden arról van szó, hogy az illetékes hatóságok elutasították Barialai Hassanzai, egy 22 éves afgán fiatalember végleges tartózkodási (gyakorlatilag letelepedési) engedélyre vonatkozó kérvényét. Az indoklás szerint ugyanis Hassanzai csak részben felel meg a tavaly bevezetett, és széles körben kritizált bevándorlási szabályok által támasztott követelményeknek. 

Barialai Hassanzai. Fotó: Bo Amstrup

 Csak pontosan, szépen...

E szabályok szerint 100 pontot kell összegyűjtenie annak a nem-EU tagállamból származó külföldinek, aki Dániában szeretne letelepedni. A száz pont közül az első 70-et az kapja meg, aki legalább négy éve legálisan tartózkodik az országban, az elmúlt három évben nem részesült szociális segélyben, ugyan azon időszakban legalább két és fél évig teljes munkaidőben dolgozott, és a kérelem benyújtásának pillanatában is van munkahelye, legfeljebb kisebb (pontosan szabályozott) bűntettekben ítélték el jogerősen, továbbá sikeres dán nyelvvizsgát tett. 

A fennmaradó 30 pont felét bizonyos képzések elvégzése, illetve a minimálisan megköveteltnél magasabb szintű nyelvvizsgák letétele adhatja meg. Az utolsó 15 pont pedig egy viszonylag nehezen meghatározható fogalomhoz (aktiv medborgerskab) kötött, amit nagyjából aktív polgári magatartásként fordíthatunk. Ez megkövetel egy vizsgát dán történelemből és kultúrismeretekből (amelyet különféle felmérések szerint a dánok jelentős százaléka sem képes letenni), továbbá azt, hogy a pályázó legalább egy évig aktívan vegyen részt egy társadalmi szervezet vagy egyesület életében. Ilyen lehet például egy szülői munkaközösség, önkéntes szervezet, vagy egy sportegyesület. Ez utóbbi pont logikája az, hogy ez a tevékenység felruházza a bevándorlót olyan készségekkel, ismeretekkel, amelyek elengedhetetlenek a sikeres integrációhoz. Röviden, a törvény célja, hogy csak olyanok telepedhessenek le viszonylag gyorsan az országban, akik nem rónak anyagi terheket az államra, továbbá ismerik és elfogadják a dán társadalom működési szabályait és értékrendjét. Akik ezen kritériumoknak megfelelnek, azok már négy év után megkapják a végleges tartózkodási engedélyt, az eddig mindenkire egységesen kötelező hét év helyett. 

 Rosszkor, rosszat, rossz helyen

No de térjünk vissza a bevezetőben említett afgán fiatalemberre, akinek annak ellenére utasították el a kérelmét, hogy 2002 óta Dániában él, elvégezte a dán általános iskolát és szakmunkásképzőt, és a dán hadsereg kötelékében hét hónapig Afganisztánban szolgált tolmácsként. A bonyodalmakat furcsa módon éppen ez utóbbi okozta. A hatóságok ugyanis arra hivatkozva tagadták meg a letelepedési engedélyt, hogy egyrészt a fiatalember hosszabb időt töltött Dánián kívül (azaz Afganisztánban), tehát nem felel meg a folyamatos legális itt-tartózkodással kapcsolatos követelménynek, másrészt nem mutatott megfelelő aktív polgári magatartást. A katonai tolmácsi munka elvileg ilyen lenne, de mivel ezt nem Dániában, hanem külföldön teljesítette, ezért a jelenlegi szabályok szerint nem vehető számításba. Ezzel szemben ha mondjuk egy amatőr focicsapatot edzett volna hetente egyszer egy órában, semmi kifogásolni való nem lenne a hozzáállásában. 

Összegezve: Barialai Hassanzai azért nem kapta meg a letelepedési engedélyt, mert életét kockáztatva a dán hadsereg tolmácsaként hét hónapra visszatért szülőhazájába. Az ügy olyan felháborodást keltett Dániában, ami a legfelsőbb politikai szintekig is elért, és napirendre tűzte a sokat vitatott pontrendszer radikális átalakítását vagy eltörlését. Erre akár már a jövő héten is sor kerülhet, mivel úgy tűnik, a törvény ellenzői többségbe kerültek a parlamentben. 

Ami a férfi további személyes sorsát illeti: Afganisztánba nem települhet vissza, hiszen ott mint kollaboránst valószínűleg 24 órán belül eltennék láb alól, az pedig akkora politikai viharokat kavarna, ami könnyen a jelenlegi kormány bukásához vezethetne. Ehhez jön még, hogy Hassanzai egész családja Dániában él. Ezért aztán senki sem kételkedik benne, hogy a letelepedési engedély megadása csak idő kérdése. A jelenlegi törvény bírálói éppen e miatt kritizálják leginkább a szabályozást. Rámutatnak, hogy a törvény annyira rugalmatlan, hogy még arra sem ad lehetőséget, hogy egyes kérelmeket egyedi, méltányossági alapon bíráljanak el. Ezért történhet meg, hogy még olyanok sem kaphatnak tartózkodási engedélyt, akik a legnagyobb áldozatot is hajlandóak meghozni új hazájukért és annak demokratikus értékrendjéért.