Egy korszak véget ér

Amikor Trisztán megszületett, az első hetek zűrzavarában szinte csak egy dologban voltunk biztosak: a mi fiunk sosem fog cumizni. Több olyan gyereket is ismerünk, akiket még sosem láttunk cumi nélkül, és akikkel még nem sikerült három összefüggő mondatot váltanunk, mivel a szájukból lógó toldalék miatt egyszerűen nem értjük, hogy mit mondanak. Ha ilyennel találkoztunk, utána mindig összemosolyogtunk, és elsütöttünk egy-két enyhén rosszalló megjegyzést a szülőkkel kapcsolatban.

Az első tíz hónap igazolni is látszott az elméletünket, hogy nincs olyan gyerek, akinek igazán szüksége lenne cumira, és csak azok cumiznak, akiket a lusta, konfliktuskerülő szüleik erre rászoktatnak. Ebben az időben ugyanis Trisztán semmi nyomát sem mutatta, hogy valami is hiányozna az életéből. Vidám, kiegyensúlyozott gyerek volt, jól aludt, és az ujját sem szopta le csontig, mint néhány kortársa. Aztán jött a bölcsi. Gond ott sem volt: Trisztán rögtön az elejétől  nagyon élvezte a dolgot és sosem sírt, ha ott kellett maradnia - de az első pillanattól következetesen szedte ki a többiek szájából a cumit, és tömte a sajátjába. Néhány hetes reménytelen küzdelem után aztán, engedve a dada ultimátumának, és félretéve minden korábbi ellenérzésünket, beszereztünk neki egy cumit. Trisztán attól kezdve meggyőződéses, szenvedélyes cumizóvá vált. Szerencsénkre már elég idősen kezdte a dolgot ahhoz, hogy megértse és elfogadja, hogy csak korlátozások mellett hódolhat a szenvedélyének. Így aztán a cumit leginkább csak a nehéz pillanatokban vette igénybe, mint vígasztalót.

Az utolsó percek

Tegnap aztán mindez véget ért: szombat délelőtt Trisztán búcsút vett a cumijaitól. Az ilyesmire több módszer van intézményesítve errefelé. Van, aki egy erre a célra kinevezett cumifára akasztja a cumiját, míg mások egy borítékba teszik, és postán elküldik a Mikulásnak, aki aztán kikézbesíti az adományt egy másik rászoruló gyereknek. Mi egy játékboltban adtuk le a cumigyűjteményt tartalmazó zacskót (Jeffrey, a zsiráf volt kedves átvenni), és vigasztalásul nyomban be is szereztük azt a Duplo rendőrkészletet, amiről Trisztán régen álmodott.

A búcsú pillanatai

A nap további részében Trisztánnak nagyjából óránként eszébe jutott, hogy mekkora meggondolatlanságot követett el, és többször neki is indult, hogy korrigálja a hibát. Szerencsére bejött az a trükk, hogy egy zsúfolt hétvégét választottunk a hadművelet időpontjául, így bőven volt, ami elterelte a figyelmét. A másik szerencse az, hogy Trisztán sosem aludt éjszaka cumival, így a fektetésnél semmi különbséget nem tapasztaltunk, mint ahogy az éjszaka közepén sem riadt fel és bömbölt hajnalig a cumiját követelve. Persze a következő napokban jöhet még egy-két nehéz pillanat, de úgy néz ki, hamarosan visszasorolhatjuk magunkat a gondos, következetes szülők csoportjába - legalábbis amíg Stella bölcsibe nem megy.