Felszabadultan

Az AMT Hírlevél májusi számában megjelent cikk szerkesztett változata. 

 

A dánok tegnap, május 5-én ünnepelték az ország felszabadulásának évfordulóját. Az ország számára 1945-ben ezen a napon ért véget a második világháború, miután előző este a németek aláírták a kapitulációs dokumentumot. Noha a német csapatok már 1940. áprilisában megszállták az országot, a voltaképpeni német uralom kezdetét 1943. augusztus 29-re tehetjük. Ezen a napon szűnt meg létezni a dán kormány, amely addig együttműködött a megszállókkal, óvatosan lavírozva Berlin elvárásai és az ország saját érdekei között. 

1943. augusztus 29-én azonban véget ért az együttműködési politika, és a németek közvetlen irányítást vezettek be az országban. A dánok szemszögéből nézve ezzel kezdetét vette a háború második, a korábbinál jóval brutálisabb szakasza. A németek egyre kegyetlenebb eszközökkel próbálták megtörni a fokozatosan erősödő dán ellenállási mozgalmat, fokozták az ország gazdasági kizsákmányolást és megkezdték a dániai zsidóság deportálásának előkészítését. Ez utóbbi terv részleges meghiúsítása, azaz a mintegy 7000 főre tehető dán zsidóság nagy részének Svédországba menekítése kétségtelenül az ellenállási mozgalom legnagyobb sikere, amellyel külföldön is komoly elismerést szerzett az országnak. Az akció sikeréhez nagymértékben hozzájárult, hogy Werner Best, az ország de facto helytartója maga szivárogtatta ki a tervezett deportálás részleteit és időpontját, lehetőséget adva ezzel az ellenállási mozgalomnak, hogy megszervezze a zsidók kimenekítését. 

Dán ellenálló ünneplő gyerekekkel a felszabadulás napján

A mentőakció, melyben a dán társadalom legszélesebb rétegei vettek részt, mintegy két hét alatt lezajlott. Végül a németeknek csupán 485 zsidót sikerült kézre keríteniük. E komoly sikertől eltekintve az ellenállók, személyes bátorságuk ellenére, viszonylag kevéssé járulhattak hozzá a náci Németország meggyengítéséhez és a háború lerövidítéséhez. Az ellenállási mozgalom legnagyobb jelentősége talán abban rejlik, hogy akcióikkal meggyőzték az antifasiszta hatalmakat, hogy Dániát ne mint a nácik csatlósát, hanem mint szövetséges országot kezeljék. 

 

A háború után készült statisztikákból kiderül, hogy az összes megszállt, illetve hadviselő ország közül Dánia vészelte át a legkisebb anyagi és emberveszteséggel a háborút. Szórványos angol-amerikai bombázásoktól eltekintve, szűkebb értelemben vett harci cselekményekre csak Bornholm szigetén került sor, melyet a szovjet légierő többször is bombázott, rommá téve ezzel Rønne és Nexø jelentős részét. Május 9-én pedig szovjet szárazföldi csapatok szálltak partra a szigeten, és csak majdnem egy év elteltével távoztak. 

 

Összességében a háború dán áldozatainak száma körülbelül 5000-re tehető. Mintegy 850 ellenállót a németek végeztek ki, körülbelül 900 civil bombázásokban, illetve német megtorló akciókban pusztult el, több mint 600-an pedig a német koncentrációs táborokban vesztették életüket. Hivatalos adatok szerint 1850-re tehető azoknak a dán tengerészeknek a száma, akik a szövetséges flotta hajóin szolgáltak és nem élték túl a háborút. Az áldozatok utolsó csoportját azok alkotják, akik önkéntesként estek el a német vagy az angol-amerikai hadseregben (500, illetve 100 fő). 

 

A háború elmúltával Dániában is sor került az ilyenkor szokásos önvizsgálatra és felelősségre vonásra. Több mint 40 000 személy ellen indítottak hivatalos vizsgálatot kollaboráció gyanúja miatt. Nagyjából 13 500 személy vontak felelősségre, akik közül 46-an az életükkel fizettek azért, mert együttműködtek a megszálló náci hatóságokkal. 

Magyar katonatisztek Dániában a háború végén

Végezetül érdekes lehet megemlíteni, hogy a háború utolsó heteinek magyar aktualitása is van. Ekkor ugyanis mintegy 12 000 magyar katona és számos civil személy is állomásozott az országban. Az ő érdekes (és nagyrészt elfeledett) történetükről itt olvashatunk bővebben.