Mm mm

Egy minap közzétett, igen érdekes dán kérdőíves kutatás feltérképezte, hogy melyek a dán gyerekek első szavai. A felmérés eredményei összesen 6112 kérdőíven alapulnak, melyeket 8-36 hónapos gyermekek szülei töltöttek ki. A lista első 20 helyén az alábbi szavak szerepelnek:

1. mm mm (finom-hang)
2. hej
3. årnnn (autó-hang)
4. vov (kutya-hang)
5. hej hej (viszlát / szia)
6. tak (köszönöm)
7. grrrr (oroszlán-hang)
8. far (apa)
9. borte tit/titte bøh (nagyjából: kukucs, bújócskázáskor)
10. mad (étel)
11. ja (igen)
12. nej (nem)
13. muh (tehén-hang)
14. mor (anya)
15. av (fáj, bibi)
16. mjav (macska-hang)
17. rap (kacsa-hang)
18. klappe kage (egy gyerekmondóka első sora, nagyjából hóc hóc katona)
19. a gyerek saját neve
20. det (az / azt) 

A fenti lista nyilván nem csak nyelvészeti szempontból roppant érdekes, hiszen arról is képet ad, hogy az egyedfejlődés során milyen sorrendben fedezzük fel és értelmezzük a környezetünket. A dán lista is megerősíti például azt a régebbi felismerést, hogy az első szavak gyakran a gyerek közvetlen testi szükségleteire utalnak (étel, ital, enni). E szavak további jellemzője (mint arról már korábban is írtam), hogy voltaképpen nem is szavak, hanem sokkal inkább multifunkcionális kifejezések: a gyerek a rendelkezésére álló igen szerény szókinccsel meglepően sok jelentést tud kifejezni. A dán gyermeknyelv esetében például a mad ('étel', 'papa') szó jelentheti a következőket: éhes vagyok; anya főz; a tévében éppen esznek; finom a vacsora, etessük meg a kutyát! stb.

Beszél...

Ugyancsak régóta tudjuk, hogy kultúrától és nyelvtől függetlenül, a világ bármely pontján élő gyerekek első szavai között a [p], [b] és [m] hangokkal kezdődőek dominálnak. Ennek egyszerű biológiai / anatómiai magyarázata van: ezen labiális mássalhangzók kiejtéséhez gyakorlatilag elég kinyitni a szánkat. A fenti lista ezt a megfigyelést is megerősíti.  

Érdekes kérdés persze az is, hogy honnan az ördögből tudják a szülők, hogy csemetéjük pontosan milyen értelemben használ egy olyan hangsort, ami egy laikus számára csak jóindulattal hasonlít egy igazi szóra. Nos, a rövid válasz az, hogy gyakran sehonnan, azaz az első, hangtanilag általában kevéssé specifikus szavak értelmezésekor a szülői interpretációnak igen nagy szerep jut. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szülők óhatatlanul is az adott nyelv egy-egy szavával azonosítanak egy adott megnyilvánulást, még akkor is, ha a hangtani megfelelés igen felületes. Egy konkrét példával élve: ha egy dán gyerek első szava a ma-ma, akkor azt szüleik hajlamosak ételként (mad) interpretálni, míg egy magyar gyerek hasonló megnyilvánulását általában anya-ként értelmezzük.Ezt a témát lezárva: könnyen lehet, hogy 50 különféle nyelvet elsajátító gyerek ugyanazt az mm-mm hangsort produkálja először, ám szüleik ezekhez teljesen eltérő jelentések rendelnek. 

Végezetül a fentiekhez én azt tenném hozzá, hogy az "első szó" koncepciója mint nyelvelsajátítási mérföldkő bizonyos értelemben félrevezető. Azt sugallja ugyanis, hogy a gyerek egyetlen aktussal, tehát egy szó kiejtésével látványosan kilép a "nembeszélés" állapotából és csatlakozik a nyelvhasználók táborához. Ezzel szemben jómagam is tapasztaltam, hogy igen gyakran szinte lehetetlen meghatározni, hogy mi is a gyerek első szava, és hogy pontosan mikor is ejtette ki először. 

Sok szülőhöz hasonlóan annak idején én is azt képzeltem, hogy pontosan tudom majd rögzíteni Trisztán fiunk első szavát. E helyett azonban Trisztán első szavai fokozatosan kristályosodtak ki a már hónapok óta használt hangsorok köré. Szóról ugyanis akkor beszélhetünk, ha fennáll egy fonológiai egység és egy (vagy több) hozzá kapcsolódó jelentés stabil egysége. Trisztán (mint ahogy a legtöbb gyerek) 7-8 hónapos korában elkezdett produkálni olyan hangsorokat (mama, baba, bubu, papa stb.) amelyek mögött ekkor még a legelfogultabb szülő sem tudott volna konkrét jelentést felfedezni. Ezeket aztán lassan, szinte észrevétlenül kezdte meghatározott szituációkhoz kötni, azaz megjelent a jelentés csírája, mígnem egyik nap arra lettünk figyelmesek, hogy beszél a gyerek, a nélkül, hogy a nyelvelsajátításban bármilyen éles határt átlépett volna.

... nem beszél

Most persze izgatottan várom, hogy 8 hónapos Stella lányom esetében nagyobb szerencsével járok-e majd. Nem ritka ugyanis az sem, hogy a gyerekek egyszer csak előállnak egy "valódi" első szóval, tehát valami olyasmivel, aminek nincs közvetlen előzménye a korábbi gügyögésükben.