Vakvágányon

Korábban többször is foglalkoztam ezen a blogon a dán IC4-es vonatok kálváriájával. Könnyen lehet azonban, hogy ez lesz az utolsó bejegyzésem ebben a témában, mivel tegnap a dán kormány elhatározta, hogy véget vet a lassan egy évtizede zajló tragikomédiának, és felmondja az olasz gyártóval kötött szerződést.

Emlékeztetőül: a dán állami vasúttársaság 2000-ben kötött szerződést az AnsaldoBreda céggel 83 korszerű, speciálisan erre a célra tervezett dízelvonat szállítására, összesen 4.5 milliárd korona értékben. Az eredeti tervek szerint az olaszoknak 2006 végére kellett volna teljesíteniük a szerződést, azaz ekkorra az új IC4-esek nyugalomba küldték volna a lassan 20 éve szolgáló IC3-as flottát. A problémák azonban rögtön az elején jelentkeztek, és gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy az olasz cég a legjobb esetben is csak óriási késéssel képes legyártani a szerelvényeket. Az is pillanatok alatt kiderült, hogy a már átadott vonatok rengeteg technikai problémával küszködnek, ezért az illetékes dán hatóságok sok esetben nem engedélyezték a forgalomba állításukat. 

Mindezek miatt a DSB mai napig csupán 42 szerelvényt vett át, és ezek közül is legfeljebb 9 közlekedik naponta. Az új vonatok nagyjából tízszer annyira szervízigényesek, mint a régiek: míg egy IC3-as átlag 20 000 km-t fut nagyobb javítás nélkül, egy IC4-est átlagban 2000 kilométerenként a szervizbe kell küldeni. A különféle üzemzavarok, leállások szinte mindennaposak - mint arról nemrég Orsi is beszámolt. Nem erősítette az AnsaldoBreda iránti bizalmat az sem, hogy az exkluzív szerződés ellenére, amely kikötötte, hogy az IC4-esek kizárólag Dániában futnak majd, egy szerelvény váratlanul Líbiában bukkant fel. Mint utóbb kiderült, a vonat Silvio Berlusconi személyes ajándéka volt Muammar Gaddafinak. A fenti okok vezettek végül oda, hogy a dán közlekedési miniszternél végül betelt a pohár.

A szerződés felmondásának komoly hosszú távú következményei lesznek mind a vasúttársaságra, mind pedig az utazóközönségre nézve. Az előzetes tervek szerint az IC3-a géppark lecserélése lekerül a napirendről, azaz a régi, elkoszolódott vonatok még legalább tíz évig forgalomban maradnak, bár sor kerülhet a szerelvények részleges felújítására. A már leszállított és kifizetett IC4-esek Dániában maradnak, de feltehetően csak a regionális közlekedésben kapnak majd marginális szerepet. Mindez persze aligha teszi majd megbízhatóbbá, gyorsabbá és pontosabbá a dániai vasúti közlekedést, így a dánok a következő években is Nyugat-Európa legsilányabb, ám egyúttal talán legdrágább vasúti szolgáltatásában részesülnek majd. A legnagyobb veszteség azonban alighanem az olasz céget éri majd, amely feltehetően a jogi lépésektől sem riad majd vissza annak érdekében, hogy rászorítsa a DSB-t a szerződésben vállalt vételár kifizetésére. A meccs tehát még koránt sincs lefutva, így korántsem kizárt, hogy én is visszatérek még a témára.