Ahány nyelv...

In English, please

Az általánosan elterjedt vélekedés szerint "minden dán tud angolul". Noha ez nagyjából valóban így van - én az elmúlt 10 évben legfeljebb öt dánnal találkoztam, aki egyáltalán nem volt képes vagy hajlandó még elemi szinten sem megnyilvánulni angolul - a helyzet kevésbé imponáló, ha a dánok nyelvtudását egyéb idegen nyelvek esetében vizsgáljuk. Az Európai Bizottság nemrégiben közzétett vizsgálata legalábbis meglehetősen aggasztó képet mutat. E szerint azon dánok aránya, akik kommunikációs szinten képesek használni egy második idegen nyelvet, 2005 óta nyolc százalékkal, 58 százalékra csökkent. A hanyatlás elsősorban az európai nyelveket érinti: míg a kínai, arab és japán nyelv egyre nagyobb népszerűséget élvez (amit többek között az egyetemi jelentkezési statisztikák is mutatnak), addig rohamosan csökken az érdeklődés a német, az olasz, a francia és az orosz nyelv iránt. Mindez persze relatív, hiszen  az 58 százalék még mindig jóval magasabb az Európai Unió 25 százalékos átlagánál, de egyre több gazdasági szakember és nyelvész hívja fel a figyelmet a "kis" nyelvek visszaszorulásából fakadó potenciális hátrányokra. 

Nem elég az angol?

A dán nemzeti össztermék több mint 50 százaléka származik exportból, mely konzervatív becslések szerint is legalább 700.000 munkahelyet biztosít az országban. Sokak szerint ennek fenntartása, illetve új piacok meghódítása hosszú távon elképzelhetetlen a külországokban beszélt nyelvek alapos ismerete nélkül. A szakértők rámutatnak, hogy, a közhiedelemmel ellentétben, nem minden üzleti tárgyalás bonyolítható le sikeresen angolul. Egyrészt komoly előnyt jelenthet, ha egy dán üzletember tárgyalópartnerével annak anyanyelvén képes társalogni. Ennél is fontosabb azonban, hogy korántsem garantált, hogy az asztal másik oldalán ülő kínai, japán, koreai vagy orosz fél is tárgyalási szinten beszél angolul. Ez azért is problémás, mert a dán export mindössze 20 százaléka irányul olyan országokba, ahol az angol a hivatalos nyelv.    

Mit tehetünk?

A fent vázolt  negatív tendencia immár a dán kormány figyelmét is felkeltette. Az oktatási minisztérium által életre hívott munkacsoport a közelmúltban készítette el végleges jelentését, amely 42 konkrét ajánlást tartalmaz az idegen nyelvek propagálására. Többek között javasolják, hogy az általános iskolában már az 1.osztálytól kezdve legyen kötelező az angol, melyhez a 3. (legkésőbb pedig az 5.) osztálytól egy másik, szintén kötelező idegen nyelv csatlakozna. A jelenlegi rendszerben a kisiskolások a 3. vagy 4. osztályban kezdenek ismerkedni az angollal, míg a második kötelező idegen nyelv (német vagy francia) csak a 7. vagy 8. osztályban jelenik meg.  

Nem tegnap kezdődött

A második idegen nyelv visszaszorulása egyébként egy hosszabb, meglehetősen összetett folyamat eredménye. 1990-es oktatási reformig például a német nyelv az angollal egyenrangú volt az általános iskolákban: mindkettőt azonos óraszámban tanították, természetesen kötelező jelleggel. Akkoriban tehát  elképzelhetetlen volt, hogy valaki úgy kerüljön ki az oktatási rendszerből, hogy a legelemibb ismereteket elsajátította volna a legnagyobb szomszédos nyelvből. A 2005-ös gimnáziumi reform aztán tovább rontott a helyzeten. Attól kezdve a nyelvi tárgyak (az angol kivételével) kötelezőből választhatóvá váltak, és a rájuk fordított óraszám is csökkent, az "elég az angol" filozófiájának jegyében. Elsősorban ez utóbbi változás vezetett a második (harmadik, negyedik stb.)  idegen nyelvet beszélők rohamos hanyatlásához, amely miatt most egyre többen emelik fel a szavukat.