Breivik börtönben

Mint ismeretes, az illetékes oslói bíróság múlt pénteken meghozta az ítéletet Anders Breivik ügyében, aki tavaly július 22-én robbantásos merényletet hajtott végre a norvég fővárosban, majd a közeli Utøja szigetén legyilkolt 69 fiatalt, akik a szociáldemokrata párt ifjúsági tagozatának nyári táborán vettek részt. Az ítélettel kapcsolatban sajnos Magyarországon is rengeteg félreértés látott napvilágot. Legutóbb például a Véleményvezér blog tett közzé tőlük szokatlanul felszínes bejegyzést, amely sokakat heves reakciókra késztetett a Facebookon.  Az ottani kommentek késztettek arra, hogy néhány kérdést megpróbáljak részletesebben is körüljárni.

Miért nem kapott Breivik súlyosabb büntetést? 

Erre a kérdésre a legegyszerűbb a válasz: azért, mert nem kaphatott. A tömeggyilkos a norvég büntetőtörvénykönyv szerint kiszabható legsúlyosabb büntetésben részesült, ami 21 év börtönt jelent. Ez a 21 év azonban korlátozás nélkül meghosszabbítható ötéves periódusokkal, amennyiben az illetékes bíróság, alapos szakértői vélemények alapján, úgy ítéli meg, hogy Breivik büntetése letöltése után is veszélyt jelent a társdalomra. Abban minden általam olvasott vagy hallott norvég elemzés egyetértett, hogy Breivik nagy valószínűséggel sosem fog szabadulni. 

Azok a vélemények, amelyek szerint Breivikre külön paragrafust kellett volna kreálni, egyszerűen komolytalanok. A visszamenőleges jogalkalmazás tilalma minden civilizált ország jogrendszerének egyik alappillérje. Breiviket tehát csak azon törvények alapján lehetett elítélni, amelyek a bűnelkövetés időpontjában érvényben voltak. 

A büntetés igazságtalanul enyhe és sérti a társadalom igazságérzetét. 

Ezt a pontot a már említett Véleményvezér cikk is felveti: "Breivik 77 ember meggyilkolásáért kapott összesen 21 évet, vagyis kevesebb, mint 100 napot minden kioltott emberéletért. Annyi biztosnak tűnik, hogy ez nem igazságos."

Véleményem szerint az igazságosság fogalma ilyen bűnügyek esetében egyszerűen értelmezhetetlen. Abban a pillanatban, hogy a jogalkalmazásban elvetjük a szemet szemért elvet (ami itt még elvileg sem lenne követhető, hiszen nem lehet valakit 77-szer kivégezni, nem is beszélve arról, hogy lehetetlen megtorolni azt a mérhetetlen szenvedést, amit az érintett családoknak, barátoknak, illetve általában a norvég társadalomnak okozott), teljesen relatívvá válik, hogy egyes személyek mennyire éreznek egy adott büntetést igazságosnak. Mi lenne hasonló esetekben a megfelelő büntetés? 30 év? Esetleg 35?

Fontos megjegyezni, hogy az ítélet nem sértette a norvég társadalom igazságérzetét. Én legalábbis egyetlen olyan véleménnyel sem találkoztam (az áldozatok családját is beleértve), amely alapvetően kérdőjelezte volna meg a büntetés mértékét.

Norvégia az áldozatokra emlékezik. Fotó: Odd Andersen © Scanpix

Miért ennyire engedékeny a norvég jogrendszer?

Minden normálisan felépített és jól működő modern jogrendszer két alappilléren nyugszik. Ezek egyike a büntetés (nevezhetnénk intézményesített bosszúnak is). Ennek lényege, hogy az elkövetett bűncselekményért bűnhődni kell. A rendszer másik központi elem a társadalom védelme a további esetleges bűncselekmények ellen. Ez arról szól, hogy a rendszer igyekszik biztosítani, hogy az elítélt a jövőben ne kövessen, követhessen el hasonló bűncselekményt. Ez ideális esetben rehabilitáció, átnevelés útján valósul meg (amelyben Norvégia a Véleményvezér szerint is a világ élvonalába tartoznak). Amennyiben a rehabilitáció nem lehetséges, akkor jön a másik lehetőség, annak megakadályozása, hogy az elítélt visszatérhessen a társadalomba.

E két szempontot, a büntetést és a társadalom védelmét az egyes jogrendszerek eltérő mértékben érvényesítik. Amikor például egy magyar bíróság tényleges életfogytiglanra vagy egy amerikai bíróság halálra ítél valakit, a büntetési elemre helyez szinte kizárólagos hangsúlyt, eleve kizárva a rehabilitáció lehetőségét. A norvég jogrendszer ezzel szemben arra a felfogásra épül, hogy minden bűnelkövető, tehát még egy tömeggyilkos esetében is megvan az elvi lehetőség a rehabilitációra. Ez annak az elismerése, hogy senki sem képes megítélni, milyen eredménye lesz a börtönben eltöltött éveknek, és mivé válik valaki 15 vagy 20 év önreflexió után. 

Breivik esetében a két szempont alkalmazása azt jelenti, hogy büntetésképpen 21 évet fog börtönben tölteni, mivel a norvég jogalkotók ennyit tartanak megfelelőnek (amivel persze lehet vitatkozni). Ennek leteltével jelenik meg a másik szempont, a társadalom védelme. Ha esetleg Breivik alkalmasnak mutatkozna arra, hogy visszatérjen a társadalomba (amire jelenleg senki sem lát esélyt), akkor szabadulhat, hiszen megbűnhődött a tetteiért. Ha pedig továbbra is fenyeget az ismételt bűnelkövetés veszélye, akkor marad a börtönben, potenciálisan élete végéig.   

A tetthely, Utøja szigete. Fotó: STR © Scanpix

 Breivik halálbüntetést érdemelne.

Sokan ilyenkor automatikusan a halálbüntetés mellett érvelnek. Ez egy védhető, noha a valóságtól teljesen elrugaszkodott álláspont, hiszen a halálbüntetés bevezetésének Norvégiában sincs semmi politikai és jogi realitása. Évekig lehetne azon vitatkozni, hogy mi a súlyosabb büntetés: a gyors, fájdalommentes kivégzés vagy több évtized börtönben, az ezzel együtt járó minden következménnyel. Nem vagyok biztos, hogy én a börtönbüntetést választanám. 

Breivik nagy luxusban, háromszobás börtönben fog üdülni 21 évig a norvég adófizetők költségén.

Kétségtelen, hogy a norvég (és általában a skandináv) börtönviszonyok jóval humánusabbak mint bárhol a világon. Breiviknek három, egyenként 8 négyzetméteres helyiség áll rendelkezésre. Ezek egyike egy hálószoba WC-vel és tévével, a másik egy dolgozószoba számítógéppel (internetkapcsolat nélkül), a harmadik pedig egy miniatűr tornaterem futógéppel és egy nyújtóállvánnyal. Mindhárom helyiség berendezése roppant spártai, mint ahogy ezen a videón is láthatjuk. 

A három helyiséggel Breivik látszólag valóban jobb körülményeket élvez, mint egy átlagos elítélt. Ennek egyetlen magyarázata van, mégpedig az, hogy Breiviket teljesen el kell szigetelni a többi rabtól, mert a bíróság úgy ítélte meg, hogy azok veszélyt jelentenek a testi épségére (amiben alighanem van valami). 

Na mármost: a vonatkozó norvég törvények szerint minden elítéltnek lehetőséget kell biztosítani a testmozgásra és arra, hogy számítógépet használjon és tévét nézhessen. Mindez normális esetben közös helyiségekben zajlik, a legtöbb elítéltnek tehát nincs szüksége saját tornateremre és dolgozószobára. Breivik esetében ez azonban nem lehetséges, ezért a látszólagos luxus. Ha Breiviket kisebb, esetleg sötét vagy nedves cellába zárnák (ami mellett szintén többen érveltek), esetleg meggátolnák a testmozgásban, azzal a hatóságok  megszegnék a vonatkozó törvényeket. 

Az megint csak teljesen szubjektív kérdés, hogy ki mit választana: egy kisebb, egyhelyiséges cellát, annak lehetőségével, hogy más elítéltekkel rendszeresen beszélgethessen, esetleg baráti viszonyt alakítson ki, vagy a breiviki "luxust" minimum 21 év magányban.

A fentieket összefoglalva: Breivik ítélete és fogva tartásának körülményei automatikus következnek a törvény előtti egyenlőség elvéből. Vele is pontosan úgy bánt a bíróság és a norvég társadalom, mint bármely más bűnözővel Ki ezt képtelen elfogadni, az a modern nyugati társadalmak egyik központi vívmányát kérdőjelezi meg.

Végezetül még szabadon idéznék az egyik norvég politikustól, aki szerint Breivik számára az a legnagyobb büntetés, hogy saját bőrén kell tapasztalnia, hogy tettével gyakorlatilag semmit nem ért el. Az évek során őt lassan elfelejtik, miközben a norvég társadalom tovább lép és erősebb lesz, mit valaha. Ezzel szemben ha halálra ítélték volna, abban a hitben halt volna meg, hogy jelentős tettet hajtott végre.