A régi hálószobánkból gyerekszoba lett, és Trisztán már ki is próbálta, milyen egyedül aludni. Nagyon jól ment neki, ami Ane szerint arra utal, hogy mégsem élvezte annyira a horkolásomat, mint gondoltam. Szerintem inkább az alapos portalanítás meg a nehéz fizikai munka segített.
Mindez persze további, földcsuszamlásszerű változásokat idézett elő a lakás többi részében. A középső szoba, ami eddig leginkább mint dolgozószoba és vendégszoba szerepelt, mostantól főleg hálószobaként szolgál.
Ez azt is jelenti, hogy a vendégeknek ezután nem itt (lásd a fenti megjegyzést a horkolásról), hanem a nappaliban fogunk szállást biztosítani. Mégpedig egy viszonylag új (és roppant piros) kihúzható heverőn, amit Paula barátomtól örököltünk, aki sok év után a napokban települt vissza Finnországba. Mi már leteszteltük (a heverőt), és még kényelmesebbnek találtuk, mint a korábbit (ami hamarosan az Orsi lakását fogja díszíteni). Úgyhogy készen állunk az első vendégre az „új” lakásban. Ez nagy valószínűséggel anyukám lesz, aki októberben hősies elszántsággal rövid időn belül harmadszor repül Dániába.
Más: Trisztánnak már négy foga van, és az elmúlt három napban megtanult felállni, mindenféle stabil és kevésbé stabil berendezési tárgyak segítségével. Mivel az egyensúlyozása még kicsit kevésbé látványos, (vagy sokkal látványosabb, ízlés szerint), egy pár hetes izgalmi időszaknak nézünk elébe, rengeteg kék-zöld folttal.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése