Nyárliget fölött az ég

Könyvajánló

Csabai László: A hiéna reggelije

Van már Korzónk (ha nem is Duna-parti), van Sparunk, Tescónk, Metrónk (persze ez sem pont olyan, mint a pesti vagy a párizsi), új könyvtárunk, sőt a Művelődési Központ is áll még, azaz felülről nézvést szépen fejlődik a város. De régóta motoszkál bennem az érzés, hogy valami nagyon fontos hiányzik Nyíregyházáról. Hogy pontosan mi is ez a valami, az barátom, Csabai László elbeszéléseinek olvasása közben esett le. Hirtelen rájöttem, hogy Nyíregyházának igazán nem újabb és újabb bevásárlóközpontokra, beton-köbméterekre van szüksége, hanem arra, hogy jöjjön végre valaki, hogy „megírja”, és ezáltal mintegy szellemi értelemben is megteremtse e várost. Minden magára valamit is adó város kineveli ugyanis a maga íróit, költőit, festőit vagy éppen filmrendezőit. Gondoljunk csak bele, mivé lenne Budapest Krúdy, Kassa Márai, Róma Fellini, Helsinki Kaurismäki, illetve Berlin Wenders vagy Isherwood nélkül. Ezek a művészek aztán viszonzásul megalkotják műveiket, amelyekben a helyszín, a Város kitör a kulisszasorsból, és a mű központi, a tulajdonképpeni történettel egyenrangú szereplőjévé válik.

Így válik A hiéna reggelije elbeszéléseiben is Nyíregyháza (az írásokban Nyárliget), háttérnél jóval többé. Utcái, terei, házai nem illusztrálják, hanem maguk szülik, teremtik a történeteket, melyek így válnak hamisítatlanul nyíregyházivá. E történetek a város életének rejtett mélységeibe vezetnek el, egy olyan valóságba, amelynek létezéséről eddig legfeljebb sejtéseink lehettek. Csabai írásaiból megtudjuk például, hogy a várost szektorokra osztották fel az utcáit járó, klubba tömörült vámpírok; hogy a város egyik régi polgárházában évszázadokon át félig titkos tánciskola működött, egy, a napóleoni háborúkban elhunyt, majd röviddel ezután városunkba települt flamand úrhölgy vezetésével; valamint hogy a város egyik középiskolájában Matthäuser, a szadista matematikatanár unalmában izlandi nyelven ad elő. Kiderül az is, hogy Sóstóra igenis jár még a villamos, és hogy álmaink asszonya a Damjanich laktanya romjai és a salakmotorpálya mögött, egy takaros, rendezett városrész egyik üvegfalú házában vár reánk.

A kötet legjobban sikerült írásai (A legyőzött, A szőnyeg, Emlékek a Graskovics házról) fantasztikus hangulatot teremtenek. Csabai legfőbb erőssége az apró részletek pontos, képszerű, magával ragadó leírása. Mindezek nyomán az olvasó szinte ellenállhatatlan késztetést érez, hogy azonnal felkerekedjen, és végigjárja a kötetben leírt helyszíneket, magába szívja a sok, mások által figyelemre sem méltatott benyomást, amelyek az élet igazi lényegét jelentik. Mint azt például A diák című elbeszélés címszereplő teszi, aki ablakokon belesve, kerítések mögé nézve kameraként rögzíti a mindennapok rendkívüliségét:

„Miket látott? Látott egy fiatal anyát, aki hófehér ingben, hajában kék matrózszalaggal egyszerre két gyermeket szoptatott, a harmadikat lábával ringatta, a negyediknek pedig mesét mondott; látott péntek esti gyertyagyújtást, mikor a meleg, opálos fény olyan cukormázzal vonja be a kerek asztalra fölhalmozott szín- illat- és formaorgiával kápráztató sok finomságot, hogy szentségtörésnek tűnik azokat elfogyasztani; látott egy öregasszonyt, aki macskáját hol testre szabott frakkba, hol gyermekruhába öltöztette, majd miután elringatta, lefektette a macskaágyba; ismerte az idős városházi tanácsos fiatal feleségét, aki az év minden napján, reggeltől estig csak takarított és takarított; és egy másik fiatalasszonyt, aki patikamérleggel állapította meg, hány papírvékonyra vágott almaszeletet ehet meg aznap – de mielőtt enni kezdené, biztos ami biztos, még egyszer leméri, nem tévedett-e, aztán nekiül... s újból elbizonytalanodik... és ez így megy tucatszor; […] megleste a szikvízkészítőt, amint esténként az udvarán egy kaszával vakondra vadászott … és látott egy fiatal lányt, aki egy diófa alatt mosolyogva olvasott...”

Ez a részlet a Berlin fölött az ég (Wim Wenders) egyik leglíraibb jelenetére emlékeztet, amelyben Damiel and Cassiel, a két angyal esténként összeül, és megosztja egymással aznapi élményeit, benyomásait. És ezzel a filmes és irodalmi párhuzamok koránt sem érnek véget. A vámpír Krasnyói Kázmér házának, kertjének leírása bármelyik Csáth Géza novellában is megállná a helyét, míg A szabadság árá-nak egyes részei akár Szerb Antal tollából is születhettek volna.

A leírások színességével és a nyelv kiforrott eleganciájával szemben Csabai párbeszédei és történetfonása helyenként az írói pályakezdés nehézségeit tükrözik. A kötet kevésbé sikerült darabjai egy jól kiszámítható rendezési elvet követnek: a realistán induló történet néhány oldal után szürreális, már-már tudományos-fantasztikus fordulatot vesz - és ezáltal sokat veszít érdekességéből. Mintha a szerző úgy érezné, tévesen, hogy folyamatosan bizonyítania kell, illetve nem bízna benne, hogy egy jól megírt „hétköznapi” történet elegendő lehet az olvasó figyelmének megtartására.

A másik probléma némelyik írás túl kézenfekvő, már-már didaktikusan leplezetlen erkölcsi-gondolati mondanivalója. Példa erre A legyőzött, amelyben a szabad, öntörvényű művészsors kerül konfliktusba a korlátolt, fantáziátlan iparos-mentalitással. A Hold hozza a szerelmedet pedig arra tanít, hogy ne az elérhetetlen távolban, hanem otthon, közvetlen környezetünkben keressük a boldogságot. Ezen írások sokat nyernének a tanúlság árnyaltabb megformálásától; ha az olvasó nem tálcán felkínálva kapná az üzenetet, hanem meg kellene dolgoznia a megfejtésért.

Mindezek ellenére (vagy miatt) A hiéna reggelije egy ígéretesen formálódó, remélhetően egykor jelentőssé váló író megkapó korai próbálkozásaiba enged bepillantást – egy olyan íróéba, aki méltónak ígérkezik varázslatos városunkhoz.

Csabai László: A hiéna reggelije - Elbeszélések.

Kapható a jobb nyíregyházi könyvesboltokban, illet az interneten itt.