Csatornából folyót?

Szemléltetendő az esztelen természetpusztítást, amiről legutóbb írtam, álljon itt a Skjern folyó utóbbi 40 évének rövid története.

A Skjern, Dánia legbővizűbb (és sokak szerint egyetlen valódi) folyója az 1960-as években esett a földnyerési mozgalom áldozatává. Egy húsz kilométeres folyószakasz szabályozása és a torkolatot övező lápok lecsapolása (minderre a csatornázás jobb szó lenne) mintegy 4000 hektáron tette lehetővé a nagyüzemi gabonatermelést. Mindez természetesen katasztrofális hatással volt a környék élővilágára. A Skjern-ben élt a lazac egy ritka alfaja, és a folyó deltája különösen híres volt mocsarairól, vizes-lápos élőhelyeiről, melyek az ország legjelentősebb vidrakolóniájának és számtalan vízi- és gázlómadárnak adtak otthont. A folyószabályozás szinte teljesen eltüntette a lápokat, a madárállomány drasztikusan visszaszorult, a lazac és a vidra pedig néhány év alatt a kihalás szélére sodródott.

Ráadásul nem a folyótorkolat élővilágának pusztulása volt az egyetlen természeti katasztrófa. A mocsarak, lápok természetes szűrőként is működtek, és eltűnésük után a folyó által feljebb összegyűjtött műtrágya, szerves anyag zavartalanul ömlött a Skjern vizét befogadó Ringkøbing Fjord-ba. A szennyezést fokozta, hogy a kinyert területeken a tulajdonosok mértéktelen trágyázásba fogtak. Következésképpen a fjord élővilága is rohamos pusztulásnak indult.

A természetvédelmi mozgalom megerősödése és a földnyerési kampány lezárása nyomán, a 80-as évek végére felerősödtek a Skjern újjáélesztését követelő hangok. A parlament végül 1998-ban fogadta el a folyó revitalizációjának tervét, és egy évre rá meg is indultak a munkagépek. Ez volt mindmáig az ország történetének legköltségesebb környezetvédelmi beruházása. 2003-ig, a projekt elkészültéig 1.3 millió köbméter földet mozgattak meg és 43 km folyómedret ástak újra, ami összesen 383 millió koronába (kb. 13 milliárd forintba) került. A sikeres vállalkozás lezárásaként a Skjern torkolata felkerült az első öt tervbe vett dán nemzeti park listájára. A park megnyitására a tervek szerint jövő tavasszal kerül majd sor.

A Skjern újjászületésére a legtöbb dán nagy büszkeséggel tekint. A pozitív hangütésű cikkek, beszámolók sokakban azt az illúziót kelthetik, hogy a sikeres revitalizáció nyomtalanul eltüntette a 40 év előtti szabályozás minden káros következményét, azaz hogy minden olyan, mintha misem történt volna. Sajnos ez közel sincs így. Az igaz, hogy a lazacot és a vidrát az utolsó pillanatban sikerült megmenteni, és mostanra állományuk jelentősen megnövekedett, mint ahogy gyarapszik a környék madárvilága is. Azt viszont csak viszonylag kevesen tudják, hogy az eredeti lápos területeknek csak mintegy a felét érintette a revitalizáció. Azzal is kevesen vannak tisztában, hogy míg egy mocsár lecsapolása és művelés alá vonása modern technológiával mindössze néhány évet igényel, a folyamat visszafordítása csak kivételes esetben vezethet teljes sikerre – és akkor is csak több emberöltő elteltével.

De minden szónál többet mond egy jó kép. Íme, így nézett ki a Skjern a „sikeres” szabályozás után (a képen jobbra). A kép bal oldalán a szabályozás előtti, illetve utáni folyószakasz egy részlete. Ehhez többet nemigen lehet hozzátenni.