Város a tengernél

Sæby

Múlt vasárnap Orsi barátunkkal egyik kedvenc dán kisvárosomban, Sæby-ben jártunk. Az Aalborgtól 45 km-re északkeletre, a tengerparton fekvő festői város nevének jelentése, stílszerűen, 'Város a Tengernél'. A település a Sæby folyó torkolatánál alakult ki, és az 1100-as években bukkan fel először a történelmi forrásokban. A várost feltehetően már kezdettől sajátos kettősség jellemezte: keleti része gyakorlatilag egy tengerparti halászfalu, míg ettől nyugatra, a tengertől kissé távolabb egy paraszti közösség alakult ki a folyó mentén. Az eredeti megosztottság ma is megfigyelhető: a templom körüli egykori halásznegyed házai (lásd az alábbi képen) jóval kisebbek, és más stílust képviselnek, mint az egykori módosabb parasztházak.

Sæby az 1400-as években Børglum püspökségéhez tartozik. Ekkor már önkormányzattal rendelkezik, és és 1524-ben vásártartási jogot is kap. 1462-ben a püspök karmelita kolostort alapít a helységben; ennek mára sajnos nyoma sem maradt. A város élete a kezdetektől a kikötőre alapult: a környék mezőgazdasági és ipari termékeit innen szállították tovább Svédországba és Norvégiába. Később a kikötő a lerakódott hordalék miatt használhatatlanná vált, és így a város is fokozatosan elvesztette korábbi befolyását. Gazdasági szerepét egyre inkább az 5 kilométerre északra fekvő Fladstrand, a mai Frederikshavn vette át. Napjainkban Sæby kikötőjét elsősorban vitorlások és jachtok veszik igénybe, nyári estéken páratlan hangulatot adva a városnak. Az 1800-as évek második felében Sæby népszerű fürdőhely volt. Henrik Ibsen is többször nyaralt itt, és több művét is itt írta.

A modern Sæby elsősorban a turizmusból él. Kiemelkedő látnivaló a város temploma falfestményeivel, a környező egykori halásznegyed, amelynek házaiban számos képzőművész (üvegfúvó, keramikus, festő) települt le, valamint a volt vízimalom.

A templomi falfestmények közöl a személyes kedvencem az alábbi ördögábrázolás. A képen az ördög éppen egy frissen elhalt férfi lelkét ragadja el, az elhunyt családjának döbbenetére. Szintén érdekesek a szentély stallumai, amelybe az istentiszteletet unó diákok különféle feliratokat, ábrákat véstek, amolyan középkori graffitiket hagyva az utókorra.

A város szimbóluma a 6.5 méter magas, kétarcú szobor, a Tenger Asszonya (Fruen fra Havet). A cím Ibsen egyik drámájára utal, melyet a városban írt. A szobor díszítésében a norvég művészen, Marit Benthe Norheim-on kívül Sæby 880 kisiskolása is részt vett.

A város szélén fekvő Sæbygård udvarháza is megér egy látogatást. Az épület a dán vidéki reneszánsz építészet egyik legjobban megőrzött példája.

Mi ezúttal a városnézés helyett elsősorban a kulináris élvezeteknek szenteltünk időt, a Jensen Halétterem nagyszabású svédasztalán legelészve.Itt 119 koronáért zabálhatja betegre magát az ember. Nagy a választék, minden friss, izlésesen elkészítve és tálalva - melegen ajánlott.

Sæby egyike Dánia kevéssé ismert, rejtett szegleteinek. A legtöbb útikönyve meg sem említi, de aki mégis ellátogat ide, nagyobb élményben részesül, mint sok túlreklámozott túristaparadicsomban.

Lyngså

A fő ok, ami miatt gyakran fordulunk meg Sæby-ben, az az, hogy Ane nagyapjának a várostól délre, Lyngså-ban van nyaralója. Persze most is megálltunk az öreg háznál, ami újabban sokat változott. Kezelését pár éve Inge, az Ane mamája vette át a húgaival. Azóta rengeteget festettek, tataroztak, takarítottak. Aki járt már ott, először azon lepődik meg, hogy a ház színt váltott: feketéről „svéd” vörössé vált. Ám belseje ugyan olyan rusztikus, mint korábban.

A nyaralótól csak pár lépés a tengerpart, amely itt szinte teljesen elhagyatott, és ideális terep a borostyán-vadászatra, meditációra, vagy éppen a babakocsiban való alvásra.