Farsang I - Macskajaj

Ezekben a napokban hirtelen elszaporodnak az aalborgi utcákon a színes jelmezekbe öltözött gyerekek, ami biztos jele annak, hogy már csak pár nap van hátra a farsangból. Az idén Batman többé-kevésbé sikeres manifesztációi uralják az utcaképet; tavaly Superman, két éve pedig a kalózok domináltak.

Mint a legtöbb országban, farsangfarka (fastelavn) Dániában is a Vízkereszttől Hamvazószerdáig húzódó farsang csúcspontja. Korábban ennek a három napnak a fő funkciója a pár nap múlva kezdődő böjtre való felkészülés volt. Ilyenkor rúgott ki mindenki még egyszer alaposan a hámból, felélve a böjt alatt tiltott ételek és italok maradékát. Mindeközben legálisan (és nagyrészt jelképesen) feje tetejére állt a megszokott társadalmi rend: farsangfalka alatt szabad volt a szabályok felrúgása, a hatalmasok kigúnyolása és az álarc, felvett identitás mögötti rejtőzés. Egyes elméletek szerint ennek fontos szerepe volt a társadalmi feszültségek megelőzésében, levezetésében.

A farsangfarka a farsangvasárnappal (fastelavnssøndag) indul, amely 7 héttel előzi meg a Húsvétot (és az idén február 22-re esik), farsanghétfővel (fastelavnmandag) folytatódik, és Húshagyókeddel (hvidetirsdag) ér véget. Ehhez a három naphoz számos olyan ősi hagyomány kötődik, amely valamilyen formában ma is tovább él Dániában.

Macskaütés macskával...

Napjainkra a farsang Dániában, mint a legtöbb európai országban is, elsősorban a gyerekek ünnepévé vált. Régen azonban ez korántsem volt így, amit az is bizonyít, hogy a mai szokások némelyike különösen véres múltra tekint vissza. Régi dán hagyomány volt például a rituális macskaölés. A macskát, különösen a feketét, több kultúrában a sátánnal hozták kapcsolatba, és a középkori Dániában elterjedt volt a hiedelem, hogy egy település elkerülheti a pestist, ha lakosai évente megölnek egy fekete macskát.

Ez többféle módon történhetett: a szerencsétlen állatot sokszor egyszerűen agyonverték vagy élve elégették, esetleg (ugyancsak élve) elásták. A 19. századra ezek a meglehetősen barbár módszerek kimentek a divatból. Legtovább az a szokás maradt fent, amikor a macskát egy hordóba zárták, majd a hordót felfüggesztették, és dorongokkal addig verték, amíg az alja (és vele persze a macska is) ki nem zuhant. A halálra rémült, zavarodott állatot aztán a falu gyerekei verték agyon. Később ez az utolsó mozzanat elmaradt, és a macskát futni hagyták, azaz a macskaölés rituális, jelképes szertartássá szelídült. Az alábbi, 1860. körül keletkezett karikatúra ezt ábrázolja.

...és macska nélkül

A macskaütés modern, finomított változata ma is él, sőt a farsangi ünnepkör talán legfontosabb eseménye, noha véres eredetével kevesen vannak tisztában. Napjainkban a legtöbb iskolában, óvodában, de némely családban is szokás hordóütő mulatságot tartani. Macska helyett rengeteg édességet, csokit zárnak egy felakasztott hordóba, amit aztán a gyerekek igyekeznek szétverni. Akinek ez sikerül, az megkapja az összes finomságot.

A hordóütés ügyességet és még több taktikai érzéket igényel. Egyszerre csak egy gyerek üthet, és csak egyszer. Ez persze azt jelenti, hogy egy jól sikerült, de túl korán leadott ütés másoknak készíti elő a terepet. Döntő az időzítés: az nyer, aki előtt valaki majdnem szétüti a hordót, hogy a győztesnek aztán már egyetlen ütéssel végezhessen vele.

Libasors

Ha már itt tartunk: nem a macska volt az egyetlen állat, amelyiknek tartania kellet a farsangtól. Szokás volt régen egy libát vagy egy kakast élve, lábánál fogva felakasztani. A falu legényei aztán egy, (a liba szempontjából nem maradéktalanul mókás) vetélkedő keretében megpróbálták az állat fejét letépni, gyakran lóhátról. Hogy ne legyen túl egyszerű (és gyors) a dolog, az állat nyakát általában zsírral vagy szappannal kenték be.

Még mielőtt bárki arra a következtetésre jutna, hogy a dánok különösen élen jártak az állatkínzásban, álljon itt egy hasonló magyar népszokás, a kakascséplés leírása Baranyából, a Magyar Néprajzi Lexikon-ból:

„Baranyában húshagyókedden a legények a kocsma udvarán cövekhez egy kakast kötnek. A kakastól mintegy húsz lépésnyire bekötik a legények szemét, kezükbe csépet adnak. A cél az, hogy bekötött szemmel a kakashoz találjanak, és azt cséppel agyonüssék.”

És maga a gúnárnyakszakítás is ismert Magyarországról: elsősorban a mészároslegények körében volt elterjedt, mivel e "sportág" sok helyen a mestervizsga részét képezte.

A dán farsangnak persze vannak sokkal vidámabb aspektusai is – de ezekről majd legközelebb.